Jósa 589a.
Homéroszi bronz-sisak a szabolcsi földben. (Szabolcsvármegye, X. évf. 201. szám, 1915. szeptember 2-án, 2. lap) Könyvtár Klny. 40
Homéroszi bronz-sisak a szabolcsi földben
A mult 1914. év nyarán Seress József nagykállói főjegyző arról értesitett, hogy ottan az elmegyógyintézet mögött vonuló utcában, midőn egy távirda-oszlopnak gödröt ástak, egy össze-vissza gyürött és kalapált bronztárgyat találtak, melyet másnap a helyszinen megjelenve, bronzsisaknak ösmertem fel.
A lelőhely egy mintegy 4 méter hosszu, 3 méter széles és 2 méter mély szemétgödörnek bizonyult, melyen egy fürészes élű vas sarlót is találtunk. A szemétgödör legfeljebb pár száz éves lehet és valamikor egy házteleknek udvarán lehetett, mert utcára szemétgödröt ásni nem szoktak, az utca pedig, mint ilyen, legalábbis két háromszáz éves.
Hogy miként került az alaktalanná kalapált tárgy a szemétgödörbe, tudni nem lehet, de miután biztos tudomásom van arról, hogy 1867., tehát muzeumunk kezdeményezése előtt a bronz tárgyakat kóbor cigányok csengetyükké szokták átönteni, valószinű, hogy egy nagy leletből ezen nagyobb tárgy kisméretü olvasztótégelyükbe nem férvén, mint általuk nem használható tárgyat eldobták.
A Muzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének megbizásából dr. Gasparetz Géza Elemér, a Nemzeti Muzeumnak őre és mindenféle csaknem fölismerhetetlenné vált régiségeknek müvész restaurátora, a világon eddig talán páratlan bronzsisakot a maga eredetiségében helyreállitotta.
Homeros, aki a Krisztus előtti évezred elején élt, Iliász hőskölteményében különböző elnevezéssel többféle bronzsisakot emlit, melyek közül legtökéletesebbnek tartja tepzópinos nevüt, mely homlokernyőn kívül nyak-, fül- és arc-, valamint orrvédő léccel is el van látva (lásd: Die Kriegswaffen von August Demmin. Dritte Auflage Gera-Untermhaus 1891. 188 lap.)
A nagykállói sisak ezen utóbbi fajhoz tartozik.
A homlokernyő bár összegyürve, de épségben került ki a szemétgödörből.
A homlok közepének megfelelőleg a retesz zároknál alkalmazott ütközőhöz hasonló bronzdarab van két szegnyulvánnyal odaerősitve, melyen egy 20 mm. széles és 8 mm. vastag rudat lehetett dugni. Alatta a homlokernyő és sisak között egy kisebb méretü rés van, melyen át az orrvédő-lécnek az ütközőbe illő vastagabb és szélesebb felső vége lejebb nem csuszhatott.
A füleknek tájékán a sisaknak pereme felett 47 mm. távolságra egymástól harántul ugyanilyen távolságban két-két lyuk van, mely az elveszett fül- és arcvédőlemeznek megerősitésére szolgált. Az egyik oldalon a két aklaszeg épségben van, melyeknek fejecsük kupalaku, ami jellegzetes jelenség a bronzkorszaki bronzfazekaknál és kétguzsu bográcsoknál is.
A sisaknak egykoruságát az edényekkel ezen fejecsek kétségtelenné teszik. A szegek másik lekalapált végének távolsága a sisak belfelületétől 2-3 mm, tehát a fül és arcvédő lemez is, melynek alakját nem tudjuk, csakis ilyen vastag lehetett.
Ugyanilyen forma magasságban harántul, nem kerek mint a többi, hanem négyszögü három lyuk van aklaszegeknek befogadására, melyek közül a két szélső 149 mm. távolságra esik egymástól. Ezek szolgáltak a tarkó és nyakvédőnek befogadására, melynek alakját szintén nem tudjuk, mert ez sem került elő.
A kupalaku hengerded letompitott csucsban végződő sisaknak magassága 250 mm., peremének átmérője pedig 219 mm.
A diszitést csupán közel a perem felett három-négy cm. távolságra pedig két párhuzamos körülfutó bemélyitett vonal képezi. Közvetlen a perem felett 32 két mm. átmérő domboru fejecsü aklaszeg erősitett egy mm. vastag bőrt vagy szövetet a sisaknak belső felületére. Az aklaszegek közül 16 van meg.
Hazánkból csak Békésgyuláról és Hajduböszörményből ismerünk egy-egy bronzkorszaki kupalaku sisakot védőlemezek nélkül.
Nem emlékezem, hogy akár rajzban, akár természetben a continensek muzeumaiban, melyeket pedig többnyire ösmerek, a nagykállóihoz hasonlót láttam volna.
A mi sisakunk olyan, mint amilyent Homer legdiszesebbnek mond, tehát muzeumunknak egyik büszkesége.
*
A nagykállói bronzsisak Homeros idejében, sőt valószínü, hogy jóval azelőtt is használatban volt. Gazdag bronzgyüjteményünk a sisakkal egyidős lévén, a mi bronzkulturánk kis Ázsiából, Trója vidékéről hatolt hozzánk.
Kiviláglik ezen leletből, hogy bármilyen jelentéktelennek látszó lelet őstörténelmünkre nagy jelentőséggel birhat.
Egyetlen megyei kulturális gyüjteményünk érdekében igen kérem mindazokat, akik ezen sorokat olvassák, főképen a főszolgabirákat, szolgabirákat, községi jegyzőket, lelkészeket, tanitókat, földbirtokosokat, vidéki kartársainkat, gyógyszerészeket, kereskedőket, mérnököket, biztosokat szóval mindazokat, akik földetmüvelő népünkkel sürübben érintkeznek, hogy legyenek szivesek ezen, vármegyénk őstörténelmére nézve fontos kulturális ügyet pártfogásukba venni és a földben talált bár jelentéktelennek látszó kő, cserép, vagy ércből készült tárgyakat muzeumunk tudomására hozni.
A kapott tárgyaknak nyugtázása úgy mint eddig is, minden kiállitott tárgy mellett olvasható lesz.
Dr. Jósa András.
