Jósa 1003
A muzeum Kállóban (Kézirat-töredék‒ Csallánynál nem szerepel) Talán Kiss Lajos írta?
Az alkotmány helyreállásával első főispánnak kinevezett alig 40 éves báró Vécsey József 5 évi kormányzása alatt is nagy hatással volt az igen éles ellentétben álló megyei politikai pártok tagjaira műveltsége által.
A világot járt fiatalember, tengerész tiszt, ki Miksa császárt mint hadsegéde Mexikóba elkísérte azzal a diplomáciával élt, hogy[1] az ellenzék kiválóbb férfiaival fehér asztalnál sűrűn találkozott és a velök való szives, barátságos érintkezéssel a maga részére iparkodik megnyerni őket. Hogy ez mennyire sikerül neki, erre nézve idézem Josa 72/3 régészeti közgyülésen elmondott szavait. „1868ban a minden szépért jóért lelkesülő báró V. József volt megyénk főispánja, ki iránt a megye összes értelmisége részint tisztelettel van barátsággal, de mindenki ragaszkodással viseltetett oly időben pedig, mikor a politikai éles ellentétek egy kormány hivatalnoknak népszerűségét lehetetlennek jelezték.”
A fehér asztalnál ott van a kiegyezést nem helyeslő, balpárti Kossuth nagy hive Dr. Jósa A. a kórház egylet főorvosa is. Az udvariasságból megjelent Josát kellemesen érinti, hogy a poharazás alkalmával szokásos időfecsérlő léha beszédek helyett, komoly dolgokról folyik a beszélgetés. A megkedvelés, körülbelül egyidejű komoly főispánnal[2] (kölcsönösen fölismerik egymás kiválóságait) nemcsak társalgásban, de kettesben is többször és sűrűbben önzetlen élvezettel cserélik ki gondolataikat. Bajos volna eldönteni, melyik a jobb magyar igazi hazafi mégis. Az orvosban felülkerekedik hamarabb fajának nagy szeretete és. És az ős magyarokról meg a megyében levő kun halmokról melyekben magyarok pihenhetnek stb., kikről oly kevés adat maradt/beszél.
68ban egy beszélgetés alkalmával Jós felemlitette szóba hozta , hogy „hazánkban számos kunhalom közös elnevezésű halom van, melyek nem geologiai formatiok, hanem mesterségesek. A Kállóhoz közel eső geszterédi határban 6 halom van egymás mellett melyeket a nép kunhalomnak nevez. A hagyomány és némely történelmi feljegyzés szerint Szt László király Bököny és Geszteréd között a kunok az 1086-ban megverettek, lehet hogy a halmok az azon csatában elhullottak csontjait fedik. S miután nem valószínű, hogy őseink ellenségüket sajátjaikkal egy sirba fektették volna, reményleni lehet, hogy ezen sírok megásása a magyar nép osteologiai typusát fogja kimutatni.
Hitében támogatta hallottam azt Támár Imre Kállói főesperestől,[3] hogy a Pestvármegyei besnyői Franciskanus bucsújáró templomban egy legenda van megfestve, mely a nép ajkán is él – mely azt a jelenetet ábrázolja, hogy amikor az üldözött haladó kunok aranyat, ezüstöt szórnak az üldöző magyaroknak, hogy ezzel menekülésüket könyebbé tegyék. Csakhogy Szent László a kapzsiság elfojtása céljából a pénzeket kővé változtatta és a kunokat a 6-800 holdnyi Geszte rétjébe holdas nagytóba mocsárba szoritotta. Érdemes azokat felkutatni.
A széles ösmeretű minden nemest jót pártolót Vécsey őszintén lelkesedve ajánlkozik ennek megvalósítására szép őszi időben. Az ő költségén néhány nap mulva megis ásatják a halmok közül a legnagyobbat, báró Vécsey, Dr. Jósa és Mészáros Dániel megásatták, melynek eredményét nov. 10-én jelentette Romernek, részletesen ismertette az általa szerkesztett 1868 nov 15-én megjelenő Arch.Értestöben. 1sőb számban meg is jelent.
Találtak nyugat szélén vashorgot, kelet gyönyörű faragott ambra drbot, összevissza 8 gyermek oldalbordá a sír gödörben a kellő középen, ismeretlen alaku ezüstékszert, vas karika, egy ló felső combcsontja, hüvelyes vaskard, ennek gombja ezüst vékony arany lemezzel födött fő diszeül szolgált egy tojás alaku onyx és piros cserép edény darabjai, lándzsahegyet a kard mellett, 4 drb vaskapocs a sír 4 szögletébe, ezüst paizspup, halánték csont és jobb állkapczáját, 2 ezüst sarkantyú, ezüst kerek csatt pecekével, több ezüst lapot 4-4 lyukkal. Mindezeket Jósa A. barátunk boncz és vegytanilag megbirálandja és aztán felküldi a muzeum számára.
Romer is szívből örvend, hogy átkos dulakodás helyett, melyeken a tudományos ember csak megsirathat támadtak a vidéken is férfiak, kik annyi értelemmel és ügyszeretettel pártolják a régészetet.
A tárgyakat Jósa szedte ki, az ezüstök hófehérek voltak, chlor ezüstté változtak a világosságon előbb lila színűvé, aztán feketévé váltak, és az ujjak közt szétporladtak.
A várt eredményt nem érték el, mert a szakértő Hampel megállapítás szerint , nem csata sírok, nem is kun v. magyar, hanem V. sz. hun sírok. sokkal előbbi korból, Kr. u. II-III. századból valóknak ítélte.
Azt eredményezte, hogy a figyelem a régészetre is irányíttatott s az akkor még létező politikai súllyal bíró megyei közéletben többé kevésbé szereplő férfiak megalakították
[1] Lapszéli megjegyzés: meghívja nemcsak a pártja hanem.
[2] Lapszéli megjegyzés: az új főispán megnyerő szeretetre méltó egyénisége még inkább
[3] Lapszéli megjegyzés: ugy látszik máskor szeretett erről beszélni ‒
