Jósa 575.
A gávai Katóhalom és ezzel összefüggő dolgok. Nyíregyháza, 1914. szeptember 19 (kézirat, 1-15. lap)
Szabolcsban a Tiszának balpartján vagy annak közelében fekvő Berczel, Gáva, Vencsellő, Balsa, Szabolcs, Tímár, Rakamaz, Nagyfalu, Tiszaeszlár községek határából számos leletet őriz muzeumunk, részint a nagyfalusi, részint a rakamaz-timár közötti több száz méter hosszú, (a Tiszának áradásai alkalmával omladozó) őstelepek szélének aljából, melyek a csiszolt kőkorszaktól a honfoglaláskorig terjedő különböző kulturáknak hírmondói, részint más korszakokkal össze nem vegyült leleket … ből.
Mindezeknek legtöbbjéről részint a „Nyírvidék”-ben számoltam be muzeumunk pártolóinak érdeklődése iránti hálából, részint pedig az Arch. Értesítőben és a Muzeumok és Könyvtárak Értesítőjében, valamint Szabolcsvármegye monographiájának őstörténelmünkre vonatkozó fejezetében.
Mivel bármilyen lelkösmeretes leírás után a tárgyakat lerajzolni, vagy egészen híven magunk elé képzelni lehetetlen, tehát a czéltalan leírást mellőzve, ehelyett az eléggé hű rajzok beszéljenek.
Most főképen a gávai Katóhalommal is összefüggő archeologiai körülményekről és a közvetlenül mellette levő sírokról óhajtok referálni.
(térkép)
A Katóhalom – mint a mellékelt kis térképrészleten látható, Gáva községtől keletre mintegy másfél kilometer távolságra esik, közvetlen a gáva-berczeli útnak déli oldalán és mintegy hat kilometernyire a buji Feketehalomtól, mely a szabolcsi – mintegy hatvan – őshalom közül a legnagyobb volt.
Ez is, mint az általam megásott és többnyire közölt többi tizenhét őshalom is egy ember emlékének megörökítésére emelt sírnak bizonyult.
A Feketehalomban tizenhárom és fél méter mélységben durván faragott tölgyfa gerendákból készült bolygatatlan szűk sírban egy kis termetű elporlott csontváz feküst oldalt fekvő zsugorított helyzetben, minden legcsekélyebb sírmelléklet nélkül.
A halomnak függélyes tengelyében öt meter mélységben egy Marcus Aureliu (Antoninus philosophus Kr. u. 161–180) féle ezüst érmet találtunk, amely azt bizonyítja, hogy a halom előbbi időből nem származtatható, tehát nem u. n. La Tène culturának körébe tartozik.
Az óriási sírhalom, amelyet nem árokból, hanem a környezetből lehámozott földből emeltek, csakis igen hatalmas egyén sírjának tekinthető.
Kincseket nyilván azért nem tettek a sírjába, hogy ezek miatt síri nyugalmát ne háborítsák.
A halom valószínűleg Kniva gótfejedelemnek a gótok történelmileg megállapított első királyának Osztogótha fiának hamvait fedte, aki Kr. u. 250 évben a Tisza vidékéről 70000 harczossal vonult a Balkán félszigetre, ahol Decius császárt és fiát Decius hadvezért Philippopolisnál tönkre verte, ahol is mindketten halálukat lelték.
A rómaiak vereségüket annak tulajdonították, hogy a gótok sarkantyut viselvén, a lóval könnyebben forgolódtak.
A Feketehalomnak fele magasságában egy – valószínűleg áldozatul leölt – egyénnek csontvázát találtuk, mindkét füle mellett egy-egy 14–15 mm átmérőjű 5 grm sulyu ezüst szinű fémből készült fülbevalóval (lásd 31 a.b. sz- ábra).
RAJZ
A tiszaeszlári Potyhalomban is ezekhez teljesen hasonló fülbevalót találtam a bal fül mellett, csakhogy ez kívül sűrűn egymás mellett levő haránt hornyolatokkal volt diszitve. – (lásd 30 a. b. ábra)
A Fekete és a Potyhalomban talált két fülbevalónak csaknem azonossága a két halomnak egykorúságára vall, bár egyéb leletkörúűülmények egymástól eltérőek.
Érdekesnek látszik szószerint idézni azt, a mit a Potyhalomról jóval a Feketehalomnak megásása előtt 1900 évben Szabolcsvármegye monographiájában írtam.
„1889 szeptember havában gróf Pongrácz Jenő boldogult apósának idősebb Dessewffy Miklósnak tiszaeszlári birtokán fekvő teljesen ép, mintegy 36 meter átmérőjű 8 meter magas kupola alaku u. n. Poty-halmát megásatta, abban a reményben, hogy abban esetleg hunn nyomokra fogunk akadni.
Öt napon át ifj. Dessewffy Miklós jelenlétében húsz ember dolgozott a halomnak feltárásán. A halom a Tiszának mai árterében fekszik, minden nyoma nélkül ároknak, vagy mélyedésnek, melyből a domb felhalmoztatott volna.
A behatolás északkelei oldalról radiális irányban történt, még pedig ugy, hogy a dombból egy ékalaku czikkely hordatott le a domb alapjának szintjéig, ahol az árok fenekének szélessége 7,7 meter, hosszúsága a dombnak középpontjáig 18 meter hosszu lett.
A halom kétféle földtömegből állott, melyek egymástól egy vízszintes éles határvonal által voltak elválasztva.
A felső rész öt méter mélységig dús humustartalmu fekete rétegből, az ezalatt levő rész pedig sárga sivár homokból állott és csupán az ezen utóbbi rétegben levő régi ürge-menetek volatk sötétebb színű homokkal eltömve. A domb oldalai azonban mindenütt évszázadok vagy ezredek alatt képződött lefelé elmosódottan humus réteggel voltak borítva, mely a környező lapálynak humusrétegébe észre vehető határ nélkül ment át.
A dombnak függélye tengelyében, a fekete és sárga homoknak határán feketébb és lazább lévén a tulajdonképeni sírt itt gyanítván itt pinczeszerűleg nyugot felé vájva, azt meg is találtuk.
A lazább sárga homokrétegnek felülete 3-4 ujjnyi vastagságban oly kemény – a Tiszából került – sárga agyaggal volt fényesen kitapasztva, amilyent vidékünkön kása-malmoknál, alsó malomkő helyett szoktak használni.
E síkon egy 170 ctm hosszu és 71 ctm széles négyszögű terület árkocskával volt határolva, melynek szélessége 20 cm, mélysége tekenő alakulag vájolva, 5-8 ctm volt és arra szolgált, hogy a sír egy feneketlen, mintegy 30 ctm magas és 5 ctm vastag deszkából készült ládával legyen köríthető, amely ládának alsó széle a vályuba illet. A deszka azonban már vörhenyes porrá vált és abból egy szilánk sem volt eltehető. A ládát hasonló vízszintesen elhelyezett deszkázat fedte. Vasalásnak nyoma sem volt. Az agyaggal kisimított sírfenéknek az árkocskákon túl minden irányban még 25 ctm folytatása volt.
A sírban egy magas termetű férfinak a csontváza feküdt oldalt összekuporodott helyzetben, jobb oldalán fekve, fejtetővel nyugotnak, arczal délnek. A föld sulya alatt az egész csontváz össze volt nyomva és a koponya az állkapocscsal együtt annyira össze lapízva, hogy csak szétporlott töredékeket gyüjthettünk össze, de egyetlen ép csontot sem. Ezek is olyan könnyűek voltak, mint a szivacs.
A csontváznak bal füle tájékán 11 millimeter átmérőjű köpczös kifli alaku nyitott, hegyes végű talán sok ónnak vegyített rézből – bronzból – készült, kerületén harántul sűrűn hornyolt, - valószínűleg fülbevaló volt (l. 30a.b. sz. ábra), mely egy betöréses lopás alkalmával tárczámmal együtt eltűnt. Egyéb emberi készítmény a sírban leggondosabb kutatásnak daczára sem került napfényre.
A halomnak közepe táján, a leírt sírtól mintegy két lépésnyire északkeletnek, egymástól egy lépésnyi távolságban két gyermek hamu és szénnek vegyes – égetett csontvázának némely részét, egy-egy kis rakásra hányva találtuk. Egy-egy rakás egy marékban könnyen elférhetett volna. A csontok között csontból vagy csigahéjból (tridakna gigas) készült 4 mm. hosszú és széles égetett gyöngyöket is találtunk.
A tulajdonképeni sírtól délkeletre, egy meter távolságban és 60 ctm magasságban, de már a felsőbb kemény földben egy a földnek súlya által széttöredezett, szájával felfelé álló, nem korongon és rosz gyurmából készült roszul égetett 1 ½ ctm vastag falazatu 20 ctm átmérőjű, az összenyomottság miatt meg nem határozható eredeti magasságu kőkorszakinak látszó hamvveder volt elhelyezve, melynek fenekén kevés égetett ember csontokon kívül egyéb nem találtatott.
A sírnak szintje alá még három meternyire ástunk, de miután itt csak nyers földre akadtunk az ásatást tovább nem folytattuk.”
(A lap szélén áthúzva: ilyen edények a nyházi u.n. La Tène temetőkben özönével találtatott, melyeket Hubert Schmidt is kőkorszakiaknak tartott míg a mellékleteket meg nem látta.)
Megjegyzendő, hogy a csontváz felett 60 ctm magasságban talált földnek sulya által összeroppant edény teljesen hasonló volt azon nyíregyházai hat külön álló őstemetőben talált urnákhoz, melyek égetett embercsontokat, vaskéseket, kaurikat, kék és fehér körkörökkel díszített, félig megolvasztott, narancssárga színű pasztagyöngyöket tartalmazván, La Tène izlésre vallanak.
Ezen urnákat a méltán híres paleokeramikus, a berlini „Museum für Völkerkunde” őre Hubert Schmidt is kőkorszakiaknak tartotta, míg a bennük talált tárgyakat, és a mindegyik mellé támasztott magasra felnyuló fülű finom szílkéket La Tène ízlésűeknek fel nem ösmerte. Ezen halomban 1914ben földhordás alkalmával egy szintén kőkorszakinak látszó két fülű kívül rücskös, de igen fényesre csiszolt cserép edényt (lásd 33 ábra) találtak, melyet Liptay Jenő földbirtokos ajándékozott muzeumunknak.
Az edények már csak azért sem tekinthetők kőkorszakiaknak, mert a csontváz füle mellett talált fülbevaló édes testvére a Feketehalomban találtnak.
A nyíregyházai különálló hat u. n. La Tène kori urnatemetőben csupán égetett embercsontokat találunk, csontvázas sírt pedig egyet sem. –
A Potyhalomban egyidejűleg mindkét temetkezési mód szokásban volt.
A fülbevalónak tanusága szerint a Kr. u. első századnak 161 éve előtt a halom nem keletkezhetett. Ezzel nincs ugyan megczáfolva azon nézet minálunk, hogy a La Tène ízlés a Kr előtti évezredekben ugyancsak dívott volna, de bizonyos, hogy ezen ízlés nálunk átterjedt a Kr. utáni Iső századnak második felére is. –
A Nagykálló község kötelékéhez tartozó császárszállási előbb Nyíri, most Rosenthal-féle tanyának belterületén levő hármas halomtól pár száz lépésnyire déli irányban fekvő hat meter magas Névtelen halomnak fele magasságában – három méternyi mélységben – szintén találtam egy bolygatatlan kinyújtóztatott helyzetben fekvő elkorhadt emberi csontvázat. Mellette egy hamuszínű rostos foszlány tömeggé vált tíz centimeter vastag tölgyfa deszkából készült két meter hosszú, másfél méter széles 30 ctmeter magas ládát, mely hamu puhaságú, sötét barna színű, földnél egyebet nem tartalmazott, míg a környezetből lehámozott földből összehordott egész halom igen kemény homokos agyagból állott.
Azt, hogy ezen láda miféle teljesen egyforma puha tömeggé vált tárgyakat tartalmazhatott, meghatározni nem lehetett.
A hat meter mélységben fejjel nyugatnak, lábbal keletnek kinyujtóztatott, bolygatatlan helyzetben fekvő elkorhadt 200 ctm hosszu egyén mellett, akinek emléket ezen halom volt hívatva megörökíteni, sem koporsónak nyomát, sem más egyéb mellékletet nem találtunk.
A közép magasságban fekvő csontváztól minden irányban 1-2 meter távolságban számos diónyi és kisebb kréta darabokat leltünk szétszórva, ami pedig Szabolcsban és a Nyírrel határos hegységekben sem fordul elő. (Ugyan ezen különlegességet találtuk a nagyhalászi Bálvány hegyben is, amelynek megásatása még befejezésre vár.)
A Névtelen halomnak tömegében talált erczsalak csupán azt bizonyítja, hogy a halom keletkezésének idejében az érczet már ösmerték.
A Tiszaeszlár kötelékéhez tartozó 8 méter magas és 60 meter alapátmérőjű Bashalomban, a gróf Dessewffy Miklós és neje, mauzoleumának építése alkalmával a halomnak fele magasságában, valamint annak alapján szintén ember csontok kerültek napfényre, de az építkezésnek veszélyeztetése nélkül alapos feltárást végezni nem lehetett.
A Névtelen és a Bashalomnak származási korát sírleleteknek hiánya miatt meghatározni nem lehetett.
Azon körülmény azonban, hogy a halomnak felemagasságában egy-egy feláldozott embernek csontvázát találtuk, gyanítani engedi, hogy ezen két halom és a Fekete, valamint a Katóhalom között némi rokonság állott fent.
Igaz ugyan, hogy a Katóhalomban az áldozatnak csontvázát már 50 ctm mélységben találtuk meg; míg ez alatt – még az ősidőben egy délfelől meredeken behatoló aknán át – a teljesen kipusztított – faragatlan tölgyfából készült – sír három és félméter mélységben volt; de ennek az a magyarázata, hogy a földtulajdonosnak és több munkásnak állítása szerint a meredek halomról igen sok földet hordottak le, hogy az könnyebben szántható legyen. A magas őshalomnak most már csak nyoma van meg. –
Kétségtelennek látszik tehát, hogy az áldozatul szánt egyént a temetés alkalmával akkor ölték le, amikor a halom már félmagasságra emeltetett.
A katóhalmi áldozat a környező fekete földtől élesen határolt hófehér csontlisztté változott, amit az általam megásott igen sok őskori sírnak egyikében sem találtam; olyan finom fehér porrá, hogy egy porczikát sem lehetett épen kiemelni.
A csontváznak baloldalán, ott ahol viselni szokták, egy 50 ctm hosszu, – tehát eléggé rövid – két élű igen elrozsdásodott és a szeles munkások által – mielőtt odaszaladhattam volna – sok darabra összetört, de helyzetéből ki nem mozdított vaskard feküdt (lásd 9a.b. sz. ábra).
A markolatnak fejét kisujnyi vastag hengerded karika képezte, mely 2-3 rétegű olyan szövettel volt körül göngyölve, amelyen öt millimeterre nyolcz szál fonal esett.
Az igen rövid keresztvasnak végeit téglány alaku homoru bronz kupakok díszítették, melyek közül csak az egyiket találtuk meg. (lásd 9c. sz ábra)
Ehez hasonló kardot sem eredetiben sem rajzban sehol sem láttam.
Nagy Géza a szili (Somogy m) kardot tartja rokon fegyvernek. Tudtommal azonban ez ösmertetve nem lett.
Nagyemlékű Dr Hampel Józsefnek hozzám intézett levelében a gávai kardra vonatkozó nézetét érdemesnek tartom szószerint idézni: „Ami a gávai kardot illeti, ahhoz igazán gratulálok; az érdekes példány. Eddig a hochenbergi leleten kívül hasonló Szentesen is előkerült, kora a VIII. századot valószínűleg megelőzi, de későbbinek látszik a IV. századnál. Közelebbi megállapítása kétes. De semmi esetre sem lehet szó, hogy praehistorikus legyen.
Ezen csontváz koponyájának baloldalán egy kétfülü, finom gyurmából készült, jól égetett szílke volt elhelyezve, mely földnél egyebet nem tartalmazott (10. sz. ábra). – Ezen ásatásnak alkalmával egy Nagy Constantin (Kr. u. 306–337) féle rézérmet kaptam. Egyik lapján sisakos fej Urbs Róma körirattal, másik lapján Romulus és Remust szoptató farkas. Állítólag a halomnak felső rétegéből került.
Ha Dr Hampelnek azon nézete, hogy a kard a Kr. u. IV és VIII. század közötti időre vall, akkor ezen érem korhatározónak lenne tekinthető.
A gáva-berczeli út a természetes kis magaslatra emelt Katóhalomnak északi tövében vonulván el, 1886 évben az utnak északi szélén elhúzódó tiszai védgátnak magasabbra emelése végett a földet részben egy kissé a meredek utról vették.
Ezen alkalommal igen sok cserépedény, ember és állatcsont került felszínre, melyeknek nagy részét a munkások rendes szokásuk szerint széjjel verték, csupán az (1,2 sz. ábra) alatti edények lettek megmenthetők.
1889 évben ugyanezen helyen a közlekedésnek még könnyebbé tétele végett, az utnak mélyítése alkalmával ismét sírokban talált számos edény lett elpusztítva, és csak négy drb. (5, 6, 7, 8. sz. ábra) edény, valamint egy hártya vékonyságú bronzlemezzel bevont agyagból készült ép, de későbben kis magasságból történt elejtés következtében ízra-poirrá tört négytagú bakaperecz (l. 3, 4 sz. ábra) egy kinyújtóztatott csontváznak boka részéről menekültek meg az elpusztítástól.
Ehez teljesen hasonló ép bronz-bokapereczet adott Halászból Kállay András főispán, melyen szövetborítéknak nyomai láthatók (32. sz. ábra)
1914 évben ezen útnak kőúttá való átalakításának alkalmával az útnak a Katóhalom felé pár méterrel történt kiszélesítése alkalmával a kubikosok ismét sok sírt dultak fel és csak a későn értesült Olchváry Pál főszolgabírónak, muezumunk lelkes pártolójának köszönhetjük, hogy mihelyt a pusztítás tudomására jutott, a megmenthető cserépedény töredékeket összeszedve, azokat f. év Julius 16án muzeumunknak beküldötte, melyekből Kiss Lajos muzeumi őrnek sikerült a 15 és 16 számu két edényt – bár sok hézagokkal – reconstruálni.
Ezekkel együtt kaptuk a (14 és 13 sz.) u. n. La Tène izlésü kard pengéjének igen elrozsdásodott két-két töredékét, valamint egy keresztalaku tömör bronzfüggőt, mely kereszténységnek jelvénye is lehet, felül három kis lyukkal; egyik szélsőben bronz, a másik szélsőben kis vas-karikával (12 sz. ábra). A keresztezésnek közepén látható üres keretben valamikor ékkő lehetett. –
Julius 23án Kiss Lajos muzeum őrrel a helyszínre kirándultunk, ahol Olchváry Pál főszolgabíró volt szíves az ásatási engedélyről és munkaerőről gondoskodni. Az eléggé meredeken levágott partoldalban barnább foltokat észlelvén, alaposnak bizonyult azon következtetésünk, hogy ezek síroknak jelenségei, bár a sírgödröknek körvonalai a lesimított partoldalban felösmerhetők nem voltak, és csupán a sötétebb színű sírfenék felett pár arasznyira volt a föld porlósabb és igen kissé elszínesedettebb.
A mellékelt tájképvázlaton a pontozott vonal a Katóhalomnak eredeti alakját jelzi, a vastag haránt vonalak pedig a sírfenekeket. A sírok észak-déli irányúak. Az egyes sírok a megásatás (helyesebben mondva kikaparásnak) sorrendjében vannak számozva.
(Kihúzva: A vatag haránt vonalakkal jelzett sír-fenekek balról jobbra a talajnak felületétől 140, 165, 260, 250 és 225 centimeter mélységben találtattak, és észak-déli irányúak.)
A + azon sírnak helyét jelzi amelyikben 1889 évben a dudoros bronz-bokaperecz találtatott.
A csontvázak, melyeknek legnagyobb része már teljesen elkorhadt és földdé vált, fejjel észak lábbal délnek hanyat fekvő kinyujtóztatott helyzetben feküdtek.
A IVik sírnak kivételével a többiből a csontváznak felső része a koponyákkal együtt a mostani utépítés alatt pusztíttattak el. (A lap szélén – talán Kiss Lajos írása? –partoldalban Az I, III, V sz. siroknak csak lábfelőli végénél elhelyezett edények és csontok maradtak meg, a csontvázak azuttestbe hordattak. AZ 1, 3, 5 sz. sírok csontvázait az út mélyítés és szélesítés alkalmával a munkások hordták széjjel, a part oldalban a sírok végei , a csontvázaknak lábai tájékán elhelyezett edények maradtak meg, a sír többi részei)
A IV sírban a koponyából csak a homlok-, a két fal- és a szírt-csont össze függően maradtak meg. Kihúzva: Valószínú, hogy ez is a munkások kezében forgott.
Rendkívül hosszu fej volt. – Legnagyobb hossza 210 szélessége 125 mmeter.
Egy olyan bronzkarikának roncsoló rézrozsdával borított két darab töredéke, mely 15 ctm átmérőjű lehetett. A bronzszalag melyből a karika készült, két mm vastag és huszonöt mm széles. Külső felületén szokatlan féldomború díszítéssel. (A rozsdától való mentesítés végett Gasperetz muzeumi őrnek Budapestre küldetett.)
Ezeken kívül egy igen elrozsdásodott vaslándzsának köpűs vége (11 sz.)
Végre egy fel nem ösmerhető igen elrozsdásodott vastárgynak öt darab töredéke. Az egyikben (17. sz. ábra) a rozsdába erősen beleforrva egy párkányos papírvékonyságú 33 mm hosszu, 10 mm széles lemez, mely mögé két 13 mm átmérőjű bronz vagy rézkarika van forrasztva.
(Innentől mintha Kiss Lajos írása lenne:) Julius 23.án Kiss Lajos muezumőrrel a helyszínre kirándultunk, ahol Olchváry Pál főszolgabíró volt szíves az ásatási engedélyről és munkaerőről gondoskodni. Az eléggé meredeken levágott partoldalban barnább foltokat észlelvén alaposnak bizonyult azon következtetésünk, hogy ezek síroknak jelenségei, bár a sírgödröknek körvonalai a lesimított partoldalban felösmerhetők nem voltak és csupán a sötétebb színű sírfenék felett pár arasznyira volt a föld porlósabb és igen kissé elszínesedettebb.
A mellékelt tájképvázlaton [a.)] a pontozott vonal a Katóhalom eredeti alakját jelzi, a vastag harántvonalak pedig a sírfenekeket. Az egyes sírok a megásatás (helyesebben a kikaparás) sorrendjében vannak számozva. A sírok észak-déli irányuak.
A helyrajzi vázlaton (b.) a + azon sírnak helyét jelzi, a melyikben 1889ben a dudoros bronz bokaperecz találtatott.
Az I, III, V számú síroknak csak a déli végei maradtak meg a partoldalban, a többi részei a csontvázakkal együtt az út szélesítés alkalmával a munkások által hordattak széjjel.
Az I számu sír mellékletei a partoldal jelenlegi szélétől 260 cm. mélységben voltak. Feltárás alkalmával legkívcül találtuk a 20 sz. fazék alját, melynek hiányzó felső része a part levágásakor romboltatott széjjel és került az uttestbe. A finoman iszapolt, korongon készült fazék hasának átmérője 39 cm. lehetett. A fazékalj mellett jobbról disznó csontok voltak összevisszaságban; közvetlen az edény mellett volt az állkapcsa, melynek belső lapján igen elrozsdásodott és összetöredezett 24 cm. hosszú vas kés feküdt (l. 22 sz.) A csonotk mellől az edény aljától 43. cm, a kés belső végétől 31 cm. távolságra ép nagy edényt vettünk ki; ez is, mint minden e halomban talált edény finom gyurmából s korongon készült. (l. 19 sz.) A fazékalj mögött befelé göbös fülű kis bögre [18 sz] mellette rétegesen megrepedezett fenő kő [21 sz.] volt. A fenőkő mellett jobbról apróra töredezett állati csontokat találtunk. A mellékletek helyzetrajzát c.) szelvény mutatja.
A II számu sír mélysége 140 cm. és 8.50 m. távolságra van bal felől az I jelzett sírtól. A fejjel északnak lábbal délnek kinyujtóztatott helyzetben hanyatt fekvő csontváznak csak az alsó állkapocs egy kis töredékét, a váll izületét (ez kihúzva, felette ceruzával: felkar fejecse) és a lábszár csontjait találtuk meg eredeti helyzetben. Az állkapocs és boka közötti távolság 1.40 m. A csontváz körül melléklet nem volt.
A III számu sír az elsőtől 7.30 m esik. A benne talált edények 225 cm mélyen bolygatatlan helyzetben voltak. Az állásában elporladozott és több darabra töredezett tál [24 sz.] diszitett fülü, feketére füstölt kis bögrét (25 sz.) és csirkecsontokat tartalmazott. A finom munkáju kis bögre is elporladozott, mert a leggondosabb vigyázat legnagyobb ovatosság mellett is csak a felső része volt darabokra törve kiemelhető. A csirkecsontok épen megmaradtak mit pedig szakemberek hinni nem akarnak. A szegycsont (sternum) a kulcscsont (vulgo sarkantyu) tökéletesen ép állapotban találtattak.
Julius 23.án Kiss Lajos muzeumőrrel a helyszinére kirándultunk, ahol Olchváry Pál főszolgabíró volt szíves az ásatási engedélyről és munkaerőről gondoskodni. Az eléggé meredeken levágott partoldalban barnább foltokat észlelvén alaposnak bizonyult azon következtetésünk, hogy ezek síroknak jelenségei, bár a sírgödröknek körvonalai a lesimított partoldalban felösmerhetők nem voltak, és csupán a sötétebb színű sírfenék felett pár arasznyira volt a föld porlósabb és igen kissé elszínesedettebb.
A mellékelt tájképvázlaton (A.) a pontozott vonal a Katóhalomnak eredeti alakját jelzi, a vastag haránt vonalak pedig a sírfenekeket. Az egyes sírok a megásatás (helyesebben mondva kikaparás) sorrendjében vannak számozva. A sírok észak-déli irányúak.
A helyrajzi vázlaton (B.) a + azon sírnak helyét jelzi amelyikben 1889 évben a dudoros bronz-bokaperecz találtatott.
Az I, III, V számu siroknak csak a déli végei maradtak meg a partoldalban, a többi részei a csontvázakkal együtt az útszélesítés alkalmával hordattak széjjel a munkások által.
Az I számú sír mellékletei a partoldal jelenlegi szélétől 260 cm. mélységben voltak. Feltárás alkalmával legkívül találtuk a 20 sz. fazékaljat, melynek hiányzó felső része a part levágásakor romboltatott széjjel és került az úttestbe. A finoman iszapolt, korongon készült fazék hasának átmérője 39 cm lehetett. A fazékalj mellett jobbról disznócsontok voltak összevisszaságban; közvetlen az edény mellett volt az álkapocsa, melynek belső lapjához igen elrozsdásodott és összetöredezett 24 cm. hosszu vaskés volt odatapadva (l. 22 sz.) A csontok mellől az edényaljtól 43 cm. a kés belső végétől 31 cm. távolságra ép, nagy edényt vettünk ki, ez is, mint minden e halomban talált edény finom gyurmából s korongon készült. (l. 19 sz.) A fazékalj mögött befelé göbös fülű kis bögre (l. 18 sz.), mellette rétegesen megrepedezett fenő kő (l. 21 sz.) volt. A fenőkő mellett jobbról apróra töredezett állati csontokat találtunk. A mellékletek helyzetrajza C.I. alatt látható.
A II számu sír mélysége 140 cm és 8.50 m. távolságra van bal felől az I jelzett sírtól. A fejjel északnak lábbal délnek kinyujtóztatott helyzetben hanyatt fekvő csontváznak csak az alsó állkapocs egy kis töredékét, a felkar fejecsét és a lábszárcsontjait találtuk meg eredeti helyzetében. Az állkapocs és boka közötti távolság 1.40 m. A csontváz körül melléklet nem volt.
A III számu sír az elsőtől 7.30 m. re esik. A benne talált edények 225 cm mélyen érintetlen helyzetben voltak. Az állásában elporladozott és több darabra töredezett tál (l. 24 sz.) diszitett fülű, feketére füstölt kis bögrét (l. 25 sz.) és csirkecsontokat tartalmazott. A finom munkájú kis bögre is elporladozott, mert legnagyobb ovatosság mellett is csak a felső része volt darabokra törve kiemelhető. A bögre anyaga sáppadt téglaszínű, külseje feketére fényezett. A csirke csontok nem porladtak el, amit pedig szakemberek hinni nem akarnak. A szegycsont (sternum) a kulcscsont (vulgo sarkantyú) tökéletesen ép állapotban találtattak meg. A tál mellől balról sértetlenül sikerült kivenni egy szilkét, melynek alakját a 23 sz. ábra mutatja.
A II sz. sírtól 2.50 m. távolságra fedeztük fel a IV. jelzett sírt. A felszín alatt 165 cm. mély sírban a fejjel északnak, lábbal délnek fekvő csontváz kissé jobb oldalán feküdt, arcza nyugat felé volt irányítva. A rendkívül hosszú koponyának legnagyobb hossza 210, szélessége 125 mmeter melyből csak a két fal-, homlok- és a szírtcsont maradt meg összefüggően. A koponya boltozattól a bokáig 152 cm. a távolság. E sírban a földtől gondosan kitisztított csontvázon kívül mást nem leltünk.
Az V számú sírt az I és III számu között az utóbbihoz 4 meter közelségben találtuk meg. A meredeken lejtős partszélétől 225 cm. mélységben egy csomóban voltak a teljesen ép és finom készítésű edények körülvéve disznócsontrokkal, mint azt a helyzetrajz (C.V.) feltünteti. A 28 sz. tál széle a föld sulya által szenvedett némi elnyomódást, mely azonban alakját nem változtatta meg. Ebben a tálban is csisrkecsontok voltak, melyek annyi hosszú időn keresztül sem enyésztek el. A 26 és 27 számu nagy fazekak földnél egyebet nem tartalmaztak. A 29 sz. edény feketére fényezett és oldalán ikses benyomású díszítések láthatók (l. 29. b)
(Ceruzával a lap tetején: égetett csontokat nem találtunk)
Innentől megint Jósa írása:
Sírmelléklet csak az I, V és III sírban akadt mindég a csontváznak lába tájékán.
Az edények kivévén a 20 és 25a, b számut épen lettek a sírba helyezve. A 24 és 28 számu tálak a földnek sulya alatt szenvedtek. A többi edény teljes épségében maradt meg. Igen finom gyurmából korongon készültek és igen jól lettek kiégetve. A 29 sz feketére volt (talán graphittal vagy füstöléssel) fényezve.
A tál mellől balról sértetlenül sikerült kivenni egy szilkét, melynek alakját a 23 sz. ábra mutatja.
A II sz. sírtól 2.50 m. távolságra fedeztük fel a IV. jelzett sírt. A felszín alatt 165 cm. mély sírban a kissé jobb oldalán feküdt a csontváz fejjel délnek nézett. (ceruzával: arca nyugat fele volt irányítva). A rendkívül hosszú koponyának legnagyobb hossza 210, szélessége 125 mmeter, melyből csak a két fal- és a szirtcsont maradt meg összefüggően, a koponyaboltozattól a bokáig 152 cm a távolság. E sírban a földtől gondosan kitisztított csontvázon kívül mást nem leltünk.
Az V számu sírt az I és III számu között az utóbbihoz 4 meter közelségben találtuk meg. A meredeken lejtős part szélétől 225 cm. mélységben egy csomóban voltak a teljesen ép és finom készítésű edények körülvéve disznó csonttal, mint azt a helyzetrajz € feltünteti. A 24 sz. tál széle a föld sulya által szenvedett némi elnyomodást, mely azonban alakját nem változtatta meg. Ebben a tálban is csirkecsontok voltak, melyek annyi hosszu időn keresztül nem enyésztek el. A 26 és 27 sz. nagy fazekak földnél egyebet nem tartalmaztak. A 29 sz. edény feketére fényezett és oldalán ikses benyomásu díszítések láthatók (l. 29.6.)
Valószínű, hogy ezen – részben elpusztított – síron kívül a halom körül még több sírra is fogunk akadni, melyek bővebb tájékozást nyujthatnak azoknak származási idejére és a halomhoz való viszonyára, valamint annak korára is.
Nincs kizárva, hogy azon – alig egy négyszög lábnyi rakáson talált – népvándorláskori – valószínűleg gót kincs, melyet vasút építés alkalmával a Katóhalomtól egy kilometernyire, Gáva községnek keleti szélétől pár száz lépésnyire leltek, amelyet e sorok írója a Muzeumok és Könyvtárak Értesírőjének 1910 IV évfolyamában, Hampel Jozsef pedig az Arch Értesítőben ösmertetett, egy Katóhalom mellett levő sírból raboltatott el.
Az innen két kilometer távolságra eső Vencsellőről is kaptunk Tóth Gyula községi jegyző urtól egy pár igen töredezett u.n. tükörfémből készült félkörös fejű fibulát; díszes kosaras arany fülbevalót, melyek a gávai kincscsel egyizlésűek.
Azt, hogy a Gáva község belterületén levő hazánkban ma talán a legnagyobb őshalom, az u.n. Őrhalom valamely hatalmas gót vezérnek hamvait fedi-e? a kormánynak áldozat készsége derítheti fel.
Ha az elmondottak nem is nyujtnak ugyan elegendő adatot a kora-népvándorlásnak igen homályos korszakára vonatkozó következtetésekre, de azért mégis bíztatásul szolgálhat további alaposabb kutatásokra; La Tène, kelta, gót és a többi ezekkel kapcsolatos még eddig sötétben maradt részleteinek kibogozására.
A nyíregyházai urna temetők kétségtelenül az u. n. La Tène kulturára a Kr. előtti évezred második felére vallanak.
A kaukázusi Kobáni analógiák; a neuschateli tónak egyik La Tène-jében, (langó, gázló) a nyíregyházai urnatemetőkben talált – de az indiai és verestengerből halászott – kaurik (cyprea moneta) dönthetetlenül igazolják azt, hogy ezen kultúra nem nyugotról hanem keletről került mifelénk.
A Potyhalomban az égetett és csontvázas temetkezést együtt találjuk, és egy épen olyan kőkorszakinak látszó urnát amilyeneket Nyíregyházán özönével találtak.
A Potyhalom gazdájának fülében azonban alakra, anyagra, nagyságra nézve épen olyan fülbe való volt, mint amilyent a buji Feketehalomban leltünk, a mely halom pedig a benne talált Antoninus féle éremnek tanusága szerint a Kr u. IIIik századnál előbbi időből nem származhatott, tehát a nyíregyházai temetők is aligha. A nyíregyházi temetőket a Fekete halommal a Potyhalom kapcsolja össze.
A Katóhalom kardja, mely Hampel szerint a Kr u. IV. század előtti korból nem származhatik, összevetve a halomban talált Nagy Constantin féle éremmel, - a közelében talált félkörü záródásu fibulákkal, valószínűleg – ha nem is gót de – a gótokkal szövetségben álló harczosnak lehetett fegyvere.
A halomnak – eddig még csak – északi széléről került edények La Tène izlésűek ugyan, de a / számu edények már jóval magasabb színvonalon álló agyag iparra vallanak, mint bárhol eddig talált u. n. La Tène izlésű iparczikkek.
Lehetséges, hogy a Katóhalom körüli további ásatások sejtelmeinket tudássá fokozhatják.
Nyíregyháza 1914 Sept 19én
Dr Jósa András
