Fölhivás. Nyirvidék, XVIII: 8. 1897. február 21. 2. (ornithológiai) (Jósa 165)

Jósa 165. Fölhivás. Nyirvidék, XVIII: 8. 1897. február 21. 2. (ornithológiai) Fölhívás. Dr. Jósa András vármegyei főorvos, a vármegye ormithologiai adatainak egybegyűjtése érdekében a következő fölhívást bocsátotta ki: Szabolcsvármegye madárvilága eddig még tüzetesebben tanulmányozva nem lévén, tisztelettel kérem legyen szives támogatásával ezen törekvést elősegíteni. Hogy ezen téren egy kis vidéket is mennyire ki lehet aknázni, mutatja az, hogy Kállay Ubul kezdeményezésére Vezsenyi Jenő csupán Kemecse és NagyHalász vidékéről Simák Ferencz és Bogár Venczel urak szívességéből vagy 80 különböző elnevezést gyűjtöttek; közötte vagy 10 ujat. Az alább következő kérdésekre a válaszok egész ív papirosra lennének írandók. Legfelől jön a hely megnevezése, hol az adatokat gyűjtötték. A gyűjtő neve. Azután az egyes madárfajokra vonatkozó adatok oly sorrendben, mint alább. Minden madárfajnál a következő kérdésekre kérek feleletet: 1. Hány fajtát külömböztet meg a nép? — Hogy hívja? 2. Körülbelől hogy néz ki, vagy miről lehet megismerni? 3. Költ e ott, vagy nem? 4. Állandó e ott; ha nem, az év melyik szakában található? 5. Gyakori e, vagy ritka? 6. Minő a hangja? Hogy nevezi a nép a hangját? (például a vércséről mondják, hogy vijog; a szárcsa csikorog, a szarka csörög, a bagoly huhog, — vagy péld. pitypalatty, kakukk) 7. Nem utánozza-e a nép egyes madarak hangját bizonyos mondásokkal, mint például a sárga rigóét: „Iszik a bíró,” vagy „Kell e dió fiu”. 8. Minden egyéb adat, melyet a gyűjtő érdekesnek tart, — felemlítendő, pl. hogy nevezi a nép az egyes fajok párzását, — a fiókmadarakat. Miként fogja vagy vadássza? — Ezen kérdésekre kérem egyenkint minden alább felsorolandó gyűjtőnévnél felelni. Nagy szolgálat tétetnék a tudománynak, ha a mocsári, vízi madarak pontosan leíratnának; mert vannak elnevezések, melyek csakis Szabolcsból ismeretesek Kállay Ubul gyűjtéséből, és amely madarakat hiányos, vagy épen semilyen leírás miatt nem lehet meghatározni, hogy milyen faj. Ezek a következők: Danka, Csűre. Bunkófejü kacsa (Kemecse, Nagyhalász): Vastag feje rozsdabarna tollal, melle nagyon széles. Mikor található? Nyáron, ősszel, vagy télen? Daru kacsa. Feje rozsdavörös, melle szürke; kisebb mint a tőkés kacsa. Kecsege-orru kacsa. Középnagy, fehér mell, fekete szárnytoll. Vannak továbbá elnevezések, melyek különböző fajokat jelölhetnek; ilyenek: Ölyü. Veréb farkas, Pallagi és réti héja. Karvaly. Erdei, pallagi sas. Sólyorn. Füles bagoly. Nádi sármány. Parti lile. Faszka-gém. Selymes gém. Fütyölő sneff. Veréb-sneff Disznó budogány. Szakállas vöcsök. Búvár kacsa. Czigány kacsa. Hertyegő , gersli-, jeges-, lengyel, vagy lengyel tőkés- duna kacsa. Lengyel liba. Gyöngyvér liba. Szárcsafejü liba. Ezeknél is nagyon pontos leírás volna szükséges. Vadász emberek pedig a tudomány érdekében megtehetnék, ha már a bőrnek lehúzásával, (ami nagyon nehéz munka) nem akarnának sok időt tölteni, hogy egy egész szárnyat, a farktollakat levágnák, papirstaniczliba tennék, melyre a népies nevet, s a madár külömbeni nevét leírnák. Egyébb jelegzetes tollakat pedig külön papirosba tennék, melyre ugyanazt írnák fel, mint előbb, azonkívül a testrészt (pl. fej toll, hastoll), honnan tépték. Fontos továbbá az is, hogy a népies szavak ugy íratnának le, a hogy a nép kiejti, tekintet nélkül a helyesírásra. Például varnyu és nem varjú. Fontos továbbá, hogy a szavak kiktől gyűjtetnek. Olyanoktól, kik többnyire a szabad természetben élnek: mint pásztor emberek, halászok, kerülők s a t. Gyakran öreg emberektől olyan adatok kaphatók, melyeket fiatalabbak nem ösmernek. De csakis a néptől czélszerü elnevezéseket gyüjteni, nem pedig művelt, vagy félművelt emberektől. Szives közreműködését kérve maradok Nyíregyházán, 1897. február 5 én Dr. Jósa András