Szabolcs vára. (Rendkívüli díszközgyűlésen dr Jósa András felolvasása.) (Nyirvidék, XVIII. évfolyam, 37. szám. 1897. szeptember 12. 2-3. lap.) (Jósa 178b)

Jósa 178b. Szabolcs vára. (Rendkívüli díszközgyűlésen dr Jósa András felolvasása.) (Nyirvidék, XVIII. évfolyam, 37. szám. 1897. szeptember 12. 2-3. lap.) SZABOLCS VÁRA (Rendkívüli díszközgyűlésen dr Jósa András felolvasása.) Elékezzünk régiekről Szittya honból kijöttekről! 894-ik évben őseink Symeon bolgár fejedelmet három ízben tönkre vervén, ugyanazon évben Arnulf császár meghívására Szvatopluk morva fejedelemre támadtak. A magyar haderő távollétét Symeon bosszújának kielégítésére használta fel, és a szittyák legharciasabb törzsével, a besenyőkkel szövetkezett, azon néppel, mely a Kazár birodalmat is örökös rettegésben tartotta, a mely birodalom pedig a mai europai Oroszországnak csaknem egész déli feléből állott, és a mely államnak 960-ban uralkodott József királya leírván országának területét, 38 fejedelmet vall vazallusának, a kik felett akkor már békésen uralkodott. Az Etelközben, vagy mint másként is neveztetik, Lebediában, a Szvatopluk elleni hadjárat alatt otthon maradt magyarokat a Symeonnal szövetkezett besenyők csaknem kiirtották, és így hazatért őseinknek ott már maradásuk nem lévén, a legutóbbi hadjárat alatt kiösmert mai hazánkat szemelték ki maguknak lakhelyül, annál is inkább, mert hunivadékoknak tartván magukat, jogos visszafoglalást vélhettek tenni. Hazánk területén azon időben szétforgácsolt és a váratlan támadásra el nem készült népek lakván, őseink, hogy a tisztességet meg ne sértsék, fehérlovak ajándékozásával akarták megszerezni. Szvatopluk örököseivel sikerült is a vásár, csupán Zobor szláv vitéz állott ellent, kit Árpád Nyitra mellett, a Zobor hegyen végeztetett ki. Szabolcs vezér, ki a Bodrogközön állapodott meg, ugyanezen hódítási módszert kisérlette meg Zalán bolgár fejedelemmel szemben, 12 lónak árán kérvén tőle birodalmának Sajó-Öcsödig, a Sajóig terjedő részét, a mit a védelemre el nem készült Zalántól meg is kapott. - Későbben, midőn Szabolcs atyánk ugyanilyen módszerrel a Zagyváig akart terjeszkedni, de miután Zalán - megsokalva a követelést - Alpárnál ellent állott, azt legyőzte. Csak ez után fordult Szabolcs a Biharon székelő Ménmaróth kazár fejedelemhez 12 fehér lóval támogatott azon kérésével, hogy birodalmának a Körösig, vagy a Szamosig terjedő részét neki átengedje. Ménmaróth hivatkozva arra, hogy ő a byzanthi császár hűbérese, a kérést megtadta. Erre Szabolcs vezér Rakamaznál átkelt a Tiszán, és akkor vonult hódító hadmenetben a Nyirben és a Szatmárban létező akadályokat leküzdve, a Szilágyságban fekvő meszes hegyekig. Ezen hadjáratnak részletei teljesen ösmeretlenek, és csak a befejezést tudjuk, t.i. azt, hogy Árpádnak fia, Zoltán, Ménmaróthnak lámyát kapta nőül, Ménmaróth pedig haláláig az uralkodó jogot, vagy talán csupán a czímet megtartotta. Kardcsapás nélkül ezen hadjárat meg nem eshetett, mert hiszen Béla névtelen jegyzője, ki ezen kérdésben egyedüli kútforrásunk, Zathmár bevételéről, - tehát ostromról - beszél. Szabolcs váráról a következőket mondja: “Communi consilio sociorum suorum fostatam magnam fecit, et aedificavit castrum fortissimum ex terra, quod nunc castrum Zobolchu nuncupatur.” Magyarul: “Társaival tanácskozván, nagy árkolást végzett, és igen erős várat épített földből, melyet most Zabolchu várának neveznek.” Én részemről azt tartom, hogy Szabolcs vezér ezen földvárat készen találta, de ezt olyan nép emelte, melyet már egy más - műveltségnek nem legalacsonyabb fokán álló nép - előzött meg. Azt hiszem, hogy Szabolcs vezér azon várat elfoglalta, és Anonymus szerint nagy árkolásokat végezvén, hatalmasan megerősítette. Mint okos hadvezér, számot vetett a hadi esélyekkel, és mi előtt tovább haladt volna hódító hadjáratban, megerősítette az elfoglalt várat, hogy esetleg ott biztos menedéket találjon. Anonymus hitelét ezen állításom nem támadja meg. Ezen előzmény után reátérek várunknak rövid ösmertetésére. 1895. év őszén a kereskedelmi miniszter megbízásából dr. Szendrey János úr útján dr. Bartalos Gyula történész úr és én lettünk megbízva Szabolcs várának átkutatásával, a mit teljesítettünk is. Szabolcs vára egyenes vonalban Tokajtól észak-kelet felé 8.5, Bodrog-Keresztúrtól kelet felé 9.8, a Tiszának jelenlegi balpartjától pedig négy tized kilométer távolságra esik, és felséges kilátás van ormairól a nectárt termő Hegyaljára, az aranykalászos alföldi síkságra, és a hullámos ákácz kertre, a Nyir-re. A Tisza szabályozás előtt, a Tisza közvetlen a vár alatt folyt. A várnak alakja háromszögű. A keleti leghosszabb sáncz 349 m., az észak-nyugoti 303, a dél-nyugoti 227 méter hosszú. A háromszög leghegyesebb csúcsa északnak irányul. A kevésbbé hegyes déli csúcs néhány méternyi szélességben főbejáratul nyitva hagyatott. A nyugoti összeszögelés csaknem derék szöget képez, és legtompább. Bejárat van még a dél-nyugoti oldalnak közepe táján, valamint az északi csúcsnak közelében, és egy nagyobb horpadás a keleti sáncz északi és középső harmadának határán. A vár sánczostól együtt mintegy 33176 méter területen fekszik. A sánczok magassága 10-15 méter között ingadozik. Legmagasabb pontja azon hely, hol jelenleg az emlékoszlop emelkedik. A várnak belterülete, melynek nagyrésze jelenleg a különböző felekezeteknek örök nyughelyül szolgál, a keleti sáncz felé lejtősen emelkedik. Egyéb helyeken a sánczok meredekek, valamint a várnak összes külső oldala is. A nyugoti összeszögelléstől befelé, mintegy 20 méternyire egy tíz lépés széles, mintegy 2 méter mély kerekded horpadás van, melyet kút nyomának tartanak, valószínűbb azonban, hogy a kincs keresőknek műve. A várban öt helyen ásattunk. A déli főbejáratnak nyugoti, a nyugotinak déli, az északinak nyugoti sáncz oldalát, és a keleti sáncznak külső oldalát mintegy 8 méter szélességben, azon a tájon, hol most már az emlék-oszlop áll. Ezeken kívül a vár belterületén az északi kaputól dél felé 30-40 lépésnyi távolságban árkokat húztunk. Itt egy kis bronz csörgő-pityke került nap fényre, a milyeneket a régibb népvándorláskori, de honfoglaláskori leletek között is találni. Durva cserépedény töredékeken kívül, melyek részben a bronzkorszakra, részint a honfoglaláskorra vallanak, és a sáncznak legmagasabb pontjain is találtatnak, más alkalommal került még egy ellátott habkőből készült boglárka, egy római izlésű vas sarló, egy 15-16. századbeli sarkantyú, és egy hengerded 1 mm. vastag bronz huzalból készült ketté tört fülbe való karika. A várnak készítési módjára a sánczokon négy helyen történt ásatása elegendő világosságot vetett. Mindenütt elkorhadt, sűrűn elhelyezett tölgyfákat találtunk, melyek nem voltak megfaragva, hanem a tőbül kivágott élő fákat galyastól helyezték el a sáncznak emelése alkalmával, még pedig három irányban, t.i. fenállóan, a sáncz hosszában koszorúként, és keresztben a sáncznak hosszával, nyilván azon czélból, hogy a laza föld széjjel ne omolhasson, hanem meredek sánczot képezzen; a mit - mint látjuk - el is értek. Rendkívül érdekes az, hogy a sánczokat alkotó földtömegben itt-ott, minden rend nélkül különböző nagyságú faragatlan rhyolit köveket találtunk, a mely kőzet a trachytnak egyik válfaja, a nép által darázskőnek neveztetik; Szabolcsvármegyében ma is széltére épületkőnek használtatik, és a mely követ a vártól 11.2 kilométer távolságra eső keresztúri kőbányában fejtenek. Nyilván való, hogy ebben a sánczban sporadice előforduló kövek a várnak organicus alkatrészét nem képezhették, és csupán csak annyi szolgálatot tettek, mint ugyanolyan tömegű föld. A várat építő nép ezen követ már itt helyben találta és vár közvetlen környékén szétszórva, ez bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy őket már egy más cultur nép előzte meg, mely a köveket ismeretlen czélra Kereszturról ide szállította. A sáncznak ezen részét nem Szabolcs vezér készítette. De meg volt állapítható az, hogy a sáncznak koronája 1-1 1/2 méter magasságban sem fákat, sem köveket nem tartalmaz, tehát későbbi nagy munka. A sáncznak ezen része nyilván magasabb volt hajdan mint most, mert az eső azokat koptatja. Ezen felső rész óriási munkát igényelt, és szerény nézetem szerint a névtelen jegyzőnek igaza volt, mikor azt írta, hogy itt Szabolcs vezér “Fossatam magnam fecit”, nagy árkolást végzett. Az én hitem szerint honfoglaló őseinknek főhadiszállása Szabolcs vára és a “Nyir” volt, és innen bocsátották ki rajaikat szeretett hazánk meghódítására és a szélrózsa minden irányába. Ezt látszik legalább bizonyítani azon körülmény, hogy tudtommal hazánkban eddig 61 honfoglaláskori lelhely ösmeretes, és ezek közül 11 a Nyir területén fekszik, valamint az is, hogy eddig 70 honfoglaláskori kengyelről van tudomásunk, és ezek közül 28 a Nyirből került. Nem alaptalan azon feltevés sem, hogy Szabolcs vára legalább is Szent László királyunk idejéig nagyobb jelentőségű hely volt, nem csak azért, mert beigazolt történelmi tény az, hogy 1092. évben Szent László itt országgyűlést tartott, hanem a következő okokból is. A várnak keleti sánczától mintegy 200 lépésnyire fekszik a református templom, melynek félkör alakú szentélye keletnek, ajtaja nyugotnak fekszik. Az északi oldalnak ablaka nincs, a déli oldalon levő ablakok ívboltozatúak. Ezen ma fennálló templom azonban csak maradványa egy nagyobbnak, mert nagytiszteletű Tomory András lelkész úrnak, és többeknek állítása szerint még 1872. évben a templomnak két sor ablaka volt, úgy hogy az emeletesnek nézett ki. Oszlopok nyúltak fel benne még egyszer olyan magasra, mint most a templomnak fedele. Jobbra - balra pedig régibb időben alapfalakra akadtak. Több mint valószínünek látszik tehát, hogy a szabolcsi templom egy fő és két alacsonyabb mellékhajóból állott. Nem lehetetlen, hogy kereszthajókkal is bírt. Hogy ezen templom fénykorának idejében a vár még lakott volt, biztosan lehet állítani, mert még ma is élő tanuknak állítása szerint a várnak keleti sánczán látható horpadástól - nyilván kaputól - a templomig földmunkálatok alkalmával, mélyen a földbe vert részarányosan elhelyezett vastag, elkorhadt faczölöpökre akadtak, melyek csakis a templomot a várral összekötő híd lábainak maradványai lehettek. Szabolcs várát nem köti most híd a templomhoz, és nincs is szükség rá, mert ezen szent helyet a szívünkben lángoló honszeretet már is templommá avatta, és a kegyelet oltárán itt áldozunk, leborulva a magyarok Istene előtt, a ki annyi ellenségünk közepette egy év ezred viharjai árán is megengedte, hogy őserőnk teljes tudatában biztosan remélhetjük, miszerint a második évezrednek végén egy még erősebb szabad magyar nép fogja Szabolcs vezér emlékét áldani. Amen!