A mándoki honfoglalás kori leletről. Archaeologiai Értesítő XVII. 1897. 361-363. (Jósa 189)

Jósa 189. A mándoki honfoglalás kori leletről. Arch Értesítő XVII. 1897. 361-363. Dr. JÓSA ANDRÁS, A MÁNDOKI HONFOGLALÁSKORI LELETRŐL. Gróf Forgách László ur a szabolcsmegyei múzeumot 1892. évben a tiszaszent-mártoni 27 darabból álló bronzlelettel, f. hó 14-én pedig egy még nagyobb becsű honfoglaláskori lelettel volt kegyes gazdagítani, melyet röviden a következőkben ösmertetek. A mándoki uradalomhoz tartozó Mándok mezővárostól északkeletre mintegy kilometer távolságban a «Tetenke» (sic) nevű nagyobb terjedelmű homokmagaslaton, mely a bezdédi honfoglaláskori temetőtől délre négy kilométernyi távolságban fekszik, állítólag egy lócsontvázra akadtak ; a mit azonban azért nem tartok valószínűnek, mert mint a mellékelt rajzok igazolják, a talált két kengyel nem egy párt képez, hanem felemás. A két zabolatöredék pedig egymástól lényegesen különbözik. Ennélfogva tehát legalább is két lónak és embernek is kellett azon tájon eltemetve lenni, mert az ugyanottan talált karperecz a lónak tartozékát nem képezhette. A csontok annyira el voltak porladva, hogy ép darabokat kiemelni nem lehetett. Hogy a valószínűleg tűkörfémből, (sok ónnal vegyített réz) vagy talán igen rossz ezüstből készült szíjdiszítések kizárólag ló-szerszámhoz vagy pedig emberi ruházathoz tartoztak-e? — nem merem eldönteni. Tájékozásul azonban felemlítem, hogy a hasonkoru bezdédi tizenegy lovas sírban lószerszám díszítések egyáltalában nem fordultak elő. Találtattak még: Két darab nagyobb fajta 49 millimeter átmérőjű rozetta (I., 6., 7. ábra); homorú hátlapján négy-négy akla szeggel van ellátva, melyek közül a leghosszabbik, ennélfogva a legépebb 11 milliméter hosszú. Ilyen vastag szíjjat kantárszárnak sehol sem használnak, lódiszítésnek pedig sokkal vékonyabb szíj is megfelel. Vastag szíj eféle díszítésre otrombán nézne ki. Nem lehetetlen tehát az, hogy azok bőrből készült paizsra voltak aklával erősítve. — Ha a leletkörülmények a rigolirozáskor részletesen fel lettek volna jegyezve, talán inkább lehetne ezen kérdéshez hozzászólani. 12 darab kisebb 43 millimeter átmérőjű rozetta (I., 2—5. ábra), mely épen úgy, mint a két nagyobbik, kis karikanyújtványnyal bir, melynek nem lehetett egyéb czélja annál, hogy arra valamely csüngő dísztárgy akasztassák fel. Ezek azonban vagy elvesztek, vagy olyan anyagból voltak készítve, mely sok század alatt a földben elenyészett. Leghoszszabb aklaszege 5 mm. Ezek lehettek lószerszámra, de lehettek a köntöst szegélyző bőrre is alkalmazva, a mint hasonló körülményt a bezdédi III-ik sírban is észleltünk. Ezeknek és a többi kisebb dísztárgyaknak némelyikén kisebb bőrdarabkák megmaradtak. 28 darab 22 millimeter átmérőjű, fülecskével ellátott három aklás rozetta (I., 10—12. ábra), aklaszegének leghosszabbja öt millimeter. Egy darab az előbbihez hasonló (I., 14. ábra), de valamivel nagyobb, 27 millimeter átmérőjű, fülnélküli három aklás rozettának leghosszabb aklaszege 10 millim. Egy darab, az előbbinél kisebb, 22 millimeter átmérőjű, fülnélküli három aklás rozettának aklaszege 5 millimeter. Díszítése az előbbitől némileg eltér. Egy darab 23 millimeter széles 15 mm. magas, kiszélesedett szívalakú lapos szíjdiszítés, melynek ornamentikája már tisztán fel nem ösmerhető. Ennek aklaszege is 5 mm. Három darab szíjdiszítés (I., 15—17. ábra) egyik végén letompított hosszúkás, 30 mm. hosszú, 22 mm. széles, lapos négyszögű 4—5 mm. hosszú aklával. Hasonló idomú (I., 1. ábra), de nagyobb szíjvég, hossza 6 cm., szélessége 4,4 cmeter. Egy darab 1 mm. vastag, az előbbiekhez hasonló öntvényből készült aklanélküli korong (I., 9. ábra), melynek áttört részei egy lóalakot hagynak meg. Átmérője 46 mm. Két darabból öntött csörgőspityke (I., 18. ábra). De a fülecske szélességében és a délkörön körülfutó forrasztó anyag elpusztulván, kétfelé válva találtatott. Alsó felén délkörök irányában vonuló gerizdek vannak, mint a bezdédi XV-ik sírban. Az egyenlítő átmérője 16 mm. A fül felső szélétől a gömb alsó végéig 19 mm. A két darabot összeillesztve és alulról tekintve, egy keresztalakú hasadékot látunk. De a hasadék, mely az æquatorig nyúlik fel, csak a két átellenes félgömbön szélesedik ki egy kerek lyukká, a forrasztás helyén pedig összekeskenyedve enyészik el. Egy másik csörgőpityke (I., 19. ábra), melyet ugyanezen leletből Tompos Endre mándoki gyógyszerész úrtól még a bezdédi ásatás alkalmával kaptam, az előbbinél valamivel kisebb és csak 13 mm. átmérőjű, nem gerindes, hanem sima; helyenkint szép fűzöld patinával. Alulról tekintve a hasadék kiszélesedő ága, körszelvényben végződő, keresztalakúnak tűnik fel. Egy darab fél millimeter vastag és 10 mm. széles, 56 mm. átmérőjű, díszítés nélküli, nyitott végű, az előbbiekhez hasonló anyagból készült karperecz (I., 8. ábra). Ezen tárgy igazolja azon feltevésemet, hogy nem csak ló, de ember is volt a sírban, vagy jobban mondva a sírokban eltemetve. Két vaszabla oldalrésze, pálczás idomú (II., 3., 4. ábra). Kengyel (II., 1. ábra) talpa előre és hátra kissé lefelé hajlítva és szélei felé élesedve. Belvilágának legnagyobb haránt átmérője 90 mm. Kengyel, mint az előbbi jellegzetes honfoglaláskori, előre és hátra lefelé hajló talppal. Alsó felén végig vonuló lécz nyomaival. Kengyel (II., 2. ábra) füle kisebb mint az előbbié, szélesebb; talpa keskenyebb. Legnagyobb harántátmérője belül 96 mm. A kengyelek és zabolák hazánkban talált és kétségen felül honfoglalás korból származó tárgyakkal azonosak lévén, a mándoki lelet is ezen korba helyezendő. A csörgő-pityke pedig a bezdédi XV-ik sírban talált nem csörgő pitykéhez lévén hasonló, ezen sírokat is megközelítőleg a Krisztus u. tizedik század első felére tehetjük. A kengyelek szokatlan kicsinyek lévén, vagy nő, vagy vagyonos ifjú sírja fekszik előttünk. Fegyverzet vagy női ékszerek hiánya határozott véleményt mondani nem enged. Volt még egy vascsat (II., 5. ábra), melyet kisebb méretei miatt hevedercsatnak állítani nem merek. Ezeken kívül a gróf ur saját gyűjteménye számára visszatartott a kettős példányokból 2-ből négyet, 3-ból hármat, 4-ből egyet, 7-ből kettőt, 8-ból egyet, 9-ből egyet. Nyíregyháza, 1897. január 22-én. Dr. Jósa András