„Ugyan eredj a Rákóczyddal”. Nyilt levél Mikszáth Kálmán urhoz. Nyirvidék XIX: 4. 1898. január 23. 2-3. lap (Jósa 192)

Jósa 192. „Ugyan eredj a Rákóczyddal”. Nyilt levél Mikszáth Kálmán urhoz. Nyirvidék XIX: 4. 1898. január 23. 2-3. „Ugyan eredj a Rákdczyddal.” Nyílt levél Mikszáth Kálmán úrhoz. Kállay Ákos, aki 1867. óta kedves sógorom volt, — és akinek fő jellemvonása: végtelen jóságán és dynasticus érzelmein kivül, a lángoló hazaszeretetben és hazánk önállóságának békés uton való kivivatásának rendületlen hitében magaslott ki, és aki, hazánk ellenségein kivül mindenkit szeretett: — nagy vagyonát nem szorongatta görcsösen markába, hanem folyton nyitva tartotta erszényét a szegények, betegek nyomorának enyhítésére; és hazánk függetlenségének kivívása érdekében több anyagi áldozatot hozott talán, mint akik, emlékének folyó hó 6 án felolvasott gunyolásán kaczagtak; — aki Böszörményi Lászlót hatalmas, köztiszteletben álló, de más politikai nézeten levő jelöltnek ellenében két ízben választatta meg országos képviselőnek, anélkül, hogy az általa perhorrescált undorító lélekvásárlást űzte volna, hanem csupán a fuvar költségeket fedezte, és itatás kizárásával vendégszerető házában tisztességes lakomával látta el a képviselőválasztókat; aki két cykluson át (1869—1875) nem mint felszólaló, hanem — Ábrányi Kornél szerint — mint fontos kérdésekben beszélő képviselő is — a vele egy politikai nézetet valló férfiaknak elismerését és tiszteletét vivta ki; aki nem egyedül ugyan, de nagyrészben saját áldozatkészségéből tette lehetővé, hogy a martyr halált szenvedett Böszörményi László szerkesztője lehetett az első, függetlenséget hirdető magyar lapnak; — aki, tudomásom szerint 10000 frtot adott, elkönyvelés kötelezettsége nélkül, azon czélra, hogy a .Magyar Újság” politikai napi lap megszilárdulhasson; és az „Egyetértés” t néhány ezer forinttal támogatta; aki lánglelkü idealista volt, és legfeljebb csak boszszankodni, de gyűlölni senkit sem tudott: ez a Kállay Ákos, mint honfoglaló őseink Ubul nemzetiségének, elösmert utóda — és ivadéka azon Kállayaknak, kik a mohácsi csatában estek el, és azon Kállay Jánosnak is, akit nagy Mátyás királyunk legjobb barátai közzé sorozott, — méltán lehetett arisztokrata; de ő olyan arisztokrata volt, aki a demokráciát, a népuralmat nem tévesztette össze a demagógiával, és aki fel akarta a néptömeget az ő fenkölt lelkületéhez emelni, de nem azokhoz leszállani. Ezen nagylelkületű férfiúnak, akit Kossuth Lajos a czeglédi 100 as küldöttség tagjai közül kiváló barátsággal fogadott, s ennek jeléül egy sajátkezüleg magból nevelt szőlőcsemetét adott emlékül, melyet kertemben ma is kegyelettel gondozok, — aki egész életén át mindenki előtt szeretet, tisztelet és becsülés tárgya volt, akinek jóságos szemét én fogtam le örök álomra, kívánva neki örök nyugalmat is: méltán megkívánhatta, hogy hagyják meg neki ezt, mint az életnek hulladékát. Sírját, emlékét tisztelettel, kalap leemeléssel üdvözli, aki életében ösmerte. — Alig láttam sírján hervadt koszorút. És most Mikszáth Kálmán, a hírneves író, akinek biztosan elég aesthetikai, ethikai és hazafiui érzelmei vannak, ahelyett, hogy az ifjuságnak Kállay Ákosban egy igaz hazafi példányképet tüntetné fel, a férfiasság egyik atributumánál a bajusznál fogva kiráncigálja őt megszentelt sírjából és dobálja, mint egy clowont a cirkus porondján, legfeljebb talán csak azért, hogy néhány — a fin de siecle színvonalán álló egyént — egy negyedórára megnevettessen. Mikszáth Kálmán ur mindenek előtt rostájába rak egy nehány Kállayt. Az elsővel leütteti a feleségének nyakát, pedig ez nem Kállay, hanem Krucsay alispán volt a ki hűtlen nejét Tolvaj Borbálát a múlt században fejeztette le Kis-Várdában. A pallost most én őrzöm a Szabolcsmegyei múzeumban. Kállay Miklós alispánról azt állitja, hogy az alis-páságot, melyet haláláig megtartott — azon kijelentéssel fogadta el, ha egyetlen szavazat sem lesz ellene. Ez igaz. — De nem áll az, hogy az esetleg ellene szavazónak valaki életét fenyegette volna. Kállay Miklóst Jókai és Vas Gereben örökítették meg, de nem úgy mint Mikszáth Kálmán Kállay Ákost akarta. A harmadik Kállay a kit rostájába dobott, Kállay Kristóf kamarás, a ki mag nélkül halt el, és testvére volt, volt fóispánunk Kállay András nagyatyjának. Igen jó kedelyű, szellemes, tréfás ember volt, a kinek viselt dolgai és élczei egy könyvbe vannak öszze gyüjtve, amely a mint gondolom, jelenleg Kállay Zoltán hevesmegyei, vagy Kállay Albert szegedi főispán birtokában van. A gyűrű história egyike lehet tréfás elbeszéléseinek. A negyedik Kállayról tudja Mikszáth Kálmán ur, hogy dohánytermelési engedélyt nem akart respectálni honfoglalásból származó birtokán. Erről mi semmit sem tudunk. A magyar felfogás illustrálása azonban nem volna érdektelen, ha forrását megnevezné. Egy ötödik Kállayról is beszél, min fehér szerecsenről, de ezt nem ugráltatja a cirkusban. Ez a fehér szerecsen néven ösmert és általunk szeretett ember Kállay János képviselő volt, akivel szemben Mikszáth Kálmán ur igaz baráti érzülettel viselkedett Ezt az egyet nem bántja. A miket pedig a bohózat főalakjáról, — megboldogult Kállay Ákosról — mondott, csak kificzamitott tényeken alapszik. Igaz az, hogy az a párt melyhez Mikszáth ur tartozik, gabonát termeszt, természetesen első sorban — mint minden gazda — magának. Az is igaz, hogy a túlsó oldalon virágot termelnek, de minden virág magot hoz, — s ha a virág elhervad is, előbb utóbb ki fog kelni magva. A virág termelő a jövőt, a gabonatermelő a mai napot szolgálja. Igaz, hogy Kállay Ákos párszor körül sodorhatta bajuszát füle körül; de hiszen ha ez nevetséges, nevetséges az is, ha egy nőnek hosszu haja van A hosszú bajuszt a hosszú női hajjal a szellemi képességek kedvezőtlen barometerjének Mikszáth Kálmán uron kívül eddig még senki nem hangoztatta. Az is igaz, hogy Szerencsen egy pár atyafi meg bámulván, annak igaz voltát, Ákos sógorom bajuszát, nem csak tudakozták, de meg is nézték bajuszát, talán még fogadtak is egymással, de azt nem hiszem, hogy valaki merészkedett volna izetlen tréfa tárgyává tenni, mert mennyire őt ismertem, még ha én tettem volna is azt,— aki pedig szivében ültem — olyant vágott volna kezemre, bogy ma is éreztem volna zsibbadását. Hogy ellopták e bőröndjét? nem tudom ugyan, de nem lehetetlen. Haláláig tetőtől talpig úr lévén, nem cipelte batyuját hátán, tehát könnyen elsikkadhatott. Lehet, hogy talán diszmagyar is volt bőröndjében, mert hiszen telt volna tőle nem egyre, de sokra is. Én azonban 1894. évben bekövetkezett haláláig mindig egyszerű magyar viseletben, de diszmagyatban soha sem láttam. Az is igaz, hogy a magyar függetlenség zászlósait Rákóczyt és Kossuth Lajost bálványozta, de hiszen vagyunk ilyenek többen is, akik nem commandóra gondolkozunk. Kurucz Kállay Ákos bálványozta Rákóczyt. Ugyan melyik magyar merne henczegni a labancz előnévvel, még ha lelkében az is volna? Azon zöld ágat, melyet Ákos sógorom Borsiból hozott, mai napig is kegyelettel őrzik. Ez bizony nem bizonyítja azt, hogy „Ugyan eredj a Rákóczyddal.” Ott volt ő Borsiban, ha nem diszmagyarban is. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy frakkban még a menyország kapuján sem kopogtatott volna. Hogy Mikszáth Kálmán ur Kállay Ákossal az országgyűlésen szemben ült volna, anachronismus, ha csak Mikszáth ur a karzaton nem ült. Mikszáth ur, — ha jól tudom — csak 1887 évben lett országgyűlési képviselővé, Erdélyben, Illyefalván megválasztva, tehát mint képviselő Kállay Ákossal nem is találkozhatott. Kállay Ákos 1809 től 1875 évig volt országgyűlési képviselő, a mit az „Egyetértés” tagadott ugyan egyik számában, a másikban azonban meg volt a „mea culpa”; tehát az első közleményt olyan valaki írhatta a ki még csecsemő volt akkor, mikor már Kállay Ákos egyik dajkája volt az „Egyetértés” nek. Kállay Ákossal Mikszáth Kálmán ur találkozhatott ugyan, társaloghatott is vele órákig, de nem ösmerhette, mert külömben nem öltöztette volna fel bajazzónak, és nem igyekezett volna sárba tiporni egy puritán jellemű embernek emlékét. Szabolcsvármegyében, ott a hol Kállay Ákosnak kristálytiszta jellemét s önzetlen áldozatkész hazafiságát, loyalitását mindenki ösmeri, általános botránykozást szült „Five o’ clock tea-estélyen” ilyen módon történt bemutatása. A licentia poeticának sem szabad határtalannak lenni. Dr. Jósa András.