Muzeumunk érdekében. (Nyirvidék, XX. évfolyam, 25. szám. 1899. junius 18-án, 2. lap.) (Jósa 229.)

Jósa 229. Muzeumunk érdekében. (Nyirvidék, XX. évfolyam, 25. szám. 1899. junius 18-án, 2. lap.) MUZEUMUNK ÉRDEKÉBEN A régészetet kedvelő, a kiknek sorában én is állok, sportot űz, a mely nem sok hasznot hajt ugyan az emberiség fejlődésére, de kárt senkinek és semminek nem okoz. Ártatlanabb, mint a fosztogatás kártyával, a mi nélkül manapság casino nem is létezhetik. A nagy Széchenyi István nem kártyabarlangokat akart létesíteni, de a társadalmi műveltebb rétegek élénkebb érintkezésével fejlesztőleg akart hatni közérzetükre. Ha felébredne és látná, hogy ezreket rabolnak el egymástól olyanok, a kiknek a koczkára dobott pénz vagyonuknak legnagyobb részét képezi, üstökön ragadná a casinokat, visszafeküdne, de magával rántaná azokat a megérdemlett sírba, örök nyugalomra. Ezen sport nekem nem tetszik. Ha a kilenczkrajczáros kaláberen 20 krajczárt elvesztek, sírok, mint a záporeső. Az állat és embergyilkolás sportja sem felel meg mai izlésemnek, pedig fiatal koromban én is roppant vitézséget találtam abban, hogy a szegény nyulat, a savósugárt hátrahagyó agarakkal halálra űzettem és szétmarcangoltattam. Örültem, ha rakásra puffantottam le, és hoztam terítékre különöző vadaknak mentül nagyobb mennyiségét, de most már belátom, hogy vadabb voltam én azon szelíd állatoknál. A lóversenynek nevezett legraffináltabb lókínzások alkalmával lelkem ugrándozott örömében. Az ártatlan galamboknak rakásra pisztolyozása, olyan kedvesnek tűnt fel előttem, mint a macskának enyelése a kis egérkével. A kis embergyilkosok, Angyal Bandi, Bogár Imre, Rózsa Sándor leventék, kiknek hőstetteit Tatár Péter lélekemelő költeményei csaknem mint utánzandó sportpéldákat oltja a népnek fogékony lelkébe. A nagy tömeggyilkosokat, Nagy Sándort, Scipiót, Julius Caesart százezreket érő szobrokban örökítették meg. Újabbakat sajtópör veszélye nélkül nem merek felemlíteni. Az ilyen szobrok az én gyarló szememben pellengérnek tünnek fel. Arbuez Péter az Úr Jézus szeretettől áthatott vallásának legnagyobb eltorzítója, a ki százezreket küldött sportból máglyára, mert nézetük nem minden részletében egyezett meg az övével, több tisztelőt számlált, mint Pasteur, Lister, Behring és más legnagyobb jóttevői és mentői az emberiségnek. Az olyan sportokat, melyekkel az ember csak magát kínozza, de végeredményben testileg még is fejleszti, tisztelem, bárha mindnyáját nem is űzöm. Reck, trapéz, súlyzó, biczikli, evező lapát, stb. előtt meghajlok, de koromnál fogva ezekkel már nem foglalkozhatom. Valami sportot azonban még is csak űznöm kell. Csonkának nézem az olyan embert, a kinek semmihez sincs kedve. A legártatlanabb sport a régészet, nem pusztítja ez ki a sorokat, de kiemeli a koromsötétségből azoknak emlékét, kik a kulturának úttörői voltak. Kiváncsiság ez, mely anyagot szolgáltat a szaktudósoknak, a kiknek körén én kívül esek - arra, hogy az ősidők homályát megvilágítsák. Ezen sport nálunk a Nyirben nem csak az általános műveltséget, hanem a magyar hazafiságot is szolgálja. A nyugodt európai művelt népek, amlyek a gyarlóbb öldöklő fegyverekkel rendelkező amerikai és ausztráliai ősnépeket kirabolták, és csaknem teljesen kipusztították; az afrikai népeken most falatoznak javában; Chinának felfalásához fogtak, - ha ugyan torkukon nem akad; és a kik csak azért nem marják most egymást, és csak fogaikat vicsorítják, mert a győzőnek is nagyon ki szokták a bőrét lyukasztani, azt állítják, hogy a keleti nép nem kulturképes. Czoki török, czoki magyar Europából haza Ázsiába. Ők az igazi kulturnép. A mohamedán vallás akadálya a műveltség terjedésének. Nem hangoztatják, hogy a középkorban a mohamedén mórok voltak a csillagászat, mathematika, algebra és vegytan művelői és terjesztői. Építészetük, melynek elpusztíthatatlan remekeit az Alhambrában, Alcazarban csodáljuk; a melyhez fogható remeket sem a régibb indusok, assyrok, phoeniciaiak, egyiptomiak, görögök, vagy rómaiak nem teremtettek, oly magaslaton állott, hogy azt a későbbi hivalkodó művelt népek utolérni képteleneknek bizonyultak. Mi magyarok nem azért maradtunk hátra, mert magasabb műveltségre képtelen faj volnánk, hanem azért, mert vérünkkel védtük a nyugoti népeket a hódító és pusztító tatárok és törökök ellen. - Védelmünknek köszönhetik, hogy míg mi ezer sebből véreztünk, ők addig nyugodtan fejleszthették kulturájukat. Jelenleg nem terjeszkedem ki azon állításomnak bebizonyítására, hogy a Krisztus előtti második ezredtől kezdve a honfoglaláskorig leginkább Beregen és a Nyiren át hatoltak be a keleti népek Europa szívébe, a hol azon időben barbár népek laktak. Az akkori kultura vidékünkön át terjedt oda és fejlődött tovább. Muzeumunk már eddig is sok okmánnyal rendelkezik ezen állításnak bebizonyítására, és mentől inkább fog gyarapodni, annál nyomósabban érvelhetünk. Hálásan kell felemlítenem, hogy vármegyénk közönségének minden rétege lankadatlanul folyton támogatja, gazdagítja muzeumukat. Gyüjteményünk gyarapodásáról a Nyirvidék következő számaiban ezentúl rendesen be fogok számolni, tehát ezen sorokat folytatni fogom. Nyiregyháza, 1899. junius 17-én Dr. Jósa András