Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XXI. évf. 50. sz., 1900. decz. 16. 2-3. l.) (Jósa 268.)

Jósa 268. Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XXI. évf. 50. sz., 1900. decz. 16. 2-3. l.) MUZEUMUNK GYARAPODÁSA. A vármegye közönségének érdeklődése tette lehetővé azt, hogy őskori tárgyakban, a vidéki muzeumok között a mienk a legelsők között szerepel. Kötelességemnek tartom tehát időnként gyűjteményünk gyarapodásáról beszámolni és ehez azon kérést fűzni, hogy különösen azok, kik szöllőtalajt rigoliroztatnak, legyenek szívesek a rigolirozást figyelemmel kísérni és a netalán napfényre kerülő leletekről engemet értesíteni és azokkal közös tulajdonunkat képező, számot tevő tudományos czélú gyüjteményünket annál is inkább gazdagítani, mert azok magántulajdonban őstörténelmünk részére elveszett okmányok, anyagi értékük pedig ritka kivétellel semmi. Ha pedig régészeti vagy anyagi értékkel bírnának, azt a beküldőnek rendelkezésünkre álló alapból - beleszámítva a csomagolási és posta költséget is - a legnagyobb köszönettel azonnal megküldjük. Miután különösen honfoglaláskori leletekben Beregvármegye, a Bodrogköz és a Nyir hazánkban leggazdagabb és őseink viseletére, fegyverkezésére, szokásaira nézve már is megbecsülhetetlen adatokat szolgáltatott, melyek írott történelemből eddig ismeretlenek voltak, hazafias kötelességet és szolgálatot tennének a magyar archeologiának azok, a kik különösen a netalán talált lovas (ősmagyar) sírokat szétdúlni nem engednék, hanem pontosan feljegyeznék, hogy a talált tárgyak a csontvázon vagy a csontváz körül miként voltak elhelyezve; vagy pedig szívesek volnának engemet költségemre táviratilag értesíteni, hogy mint e téren némi tájékozottsággal bíró és érdeklődő egyén a helyszínen megjelenve pontos és esetleg fontos megfigyelést tehessek. Különösen a vastárgyak gondos kiemelését és gondozását kérem, mert azok igen rozsdamarta állapotban lévén, leginkább tönkre mennek és így a legritkábbak. Legújabb gyarapodásunkról a következőket jelentem. A demecser község kötelékéhez tartozó Borzsova pusztán ifj. Elek László úr 24000 négyszög öl területet rigolirozott. Ezen területnek különböző egymástól távol eső pontjain az évnek tavaszán két sírban - mely egymástól mintegy száz lépésnyi távolságban feküdt - egy-egy honfoglaláskori kardot találtak. Megjegyzem, hogy eddig hazánkban honfoglaláskori ép kardot 18-at, töredéket 6-ot találtak. A 16 lelhely következő: Bezdéd, Beregszász, Bodrog-Vécs, Csuny, Demecser, Kis-Dobra, Tisza-Eszlár, Gombás, Karos, Kassa, Kecskemét, Nemes-Ócsa, Székesfehérvár, Szolyva, Tarczal, Eger. Ezek közül 4 ép és két töredék Szabolcsmegyéből került. A Bodrogközön Dókus Gyula 4 ép és 3 töredéket, Beregmegyében Lehóczky Tivadar 2 épet és egy töredéket talált. Az utolsó három szomszédos területről tehát 11 ép és 5 töredék jutott napfényre, míg az egész ország többi részeiből összesen csak 7 ép kard. Ezen körülmény azt látszik bizonyítani, hogy honfoglaló őseinknek főhadi szállása a mi vidékünkön volt. Restellem, hogy Zemplén egy kard többséggel le akar bennünket szavazni. Ne hagyjuk magunkat lefőzni, lépjünk a mi kedves szomszéd vármegyénkkel nemes versenyre. Mentsük és őrizzük meg azon kevés nyomokat, melyeket őseink visszahagytak. Az említett borzsovai területen még egy vas fokos, egy pityke és 3 cserépedény találtatott, mely tárgyakat honfoglaláskoriaknak tartok. Ezen kívül ugyanazon telepről még 21 részint a Kr. előtti II. évezredből (az u.n. bronzkorszakból) és a Kr. előtti évezrednek II. feléből (az u.n. La Tene korszakból) származó különböző nagyságú és alakú edényt ajándékozott az elmúlt tavaszon ifj. Elek László őr. E területen e hónap első napjaiban a rigolirozás újból megkezdődvén, ismét több őskori edény találtatott, melyeknek nagy részét a munkások szokás szerint vagy széttörték, vagy pedig olyan nedves és mállott állapotban voltak azok, hogy a kisebb nagyobb edényeket épségben kiemelni lehetséges nem volt. Összesen nyolcz edényt sikerült többé kevésbbé ép állapotban megmenteni. Az edények csoportokban voltak elhelyezve. A csoport közepén mindig egy nagyobb edény volt, és e körül kicsiny legfeljebb egy deciliter űrtartalmú füles szilkék voltak elhelyezve. A középen levő nagyobb edények égetett embercsontokon kívül egyebet nem tartalmaztak, a melyek azonban egy ember csontvázának csak igen csekély részletét képezték. Csupán egy ilyenben találtak egy 10 ctm. hosszú bronztűt, melynek ellapított felső vége karikára van hajlítva. A nagyobb edények körül talált kisebbekben csupán földet találtunk. A temetéskor valószínüleg ételeket tartalmaztak, hogy az elhunytak a túlvilágon ne éhezzenek. Az edénynek szája kissé dél felé dült. Az edények közül egy 19, és egy 10 czentiméter magas ember csontokat tartalmazott edénynek fele magasságában két átellenes fülecske van, hasán kiálló körhornyolatokkal határolt, 4 illetve, 8 csücsökkel, és a csücskök között függélyes hornyolatokkal. Egy tálnak pereme alatt pedig közvetlenül 11 csücsök képezi a díszítést. E csücskös edények a bronzkorszakra vallanak, a mely korszakot közép Európában a tudósok a Kr. előtti II-ik évezredre helyezik. A hat kis edény nem külömbözik a vármegyénkben sok helyen - Nyiregyházán hat egymástól távol eső helyeken levő La Tene izlésű urnák mellett talált füles bögréktől, a mely korszak pedig a Kr. előtti évezred II-ik felére esik, bizonyítékául annak, hogy nálunk a bronzkorszak ugrás nélkül ment át a vas használatával már ösmerős La Tene korszakba és valószínű, hogy e hosszú idő alatt vidékünkön hódító hadjáratok nem dúltak. Igen szép La Tene izlésű lelettel gazdagította muzeumunkat gróf Majláth József úr ófehértói uradalmának főtisztje Buday Gyula úr. A gróf úr minden évben 10000 négyszög öl területet rigoliroztat szöllő-telepítés czéljából. Az idén rigolirozzák a nyolczadik 10000 négyszög ölet. Hogy az eddig felforgatott 70000 négyszög öl területen, mit mit nem találtak, nem tudom - Buday úrnak tudomása szerint semmit. Most azonban a község közelében levő Korhány nevű dűlőben egy jellegzetes éles hasú, 16 ctm. magas és 25 ctm. széles, jó gyurmából, korongon készült, jól égett edényre bukkantak, mely graphittal vegyített agyagból készült, egy ctm. vastag, igen kissé domború koronggal volt fedve. Az edényben égetett emberi csontokon kívül egy 14.5 ctm. hosszú félre ösmeretlenül La Tene izlésű vas fibula (kapocstű) volt, szakasztott olyan mint a minőt pár év előtt Erdődy Miklós úr ajándékozott muzeumunknak az új-fehértói Micske pusztáról. E fibulák a vas feldolgozásának oly fejlettségét tanusítják, a milyent a mai ipar eddig még nem ösmer. Ugyanis a vas be van vonva papír vékonyságú öntvény-réteggel, melynek törési felülete fehér ércz színű, fényes burkot képez, mely a vasat több mint 2000 évig a rozsdától megóvta. A rozsda csak azon helyeken észlelhető, a hol az öntvényburok lepattogott. Muzeumunkban őrzött több vastárgyaknak tanusága szerint a vas megmunkálásának ez a módja vidékünkön a Kr. előtti évezrednek közepétől a Kr. utáni III-ik századig volt alkalmazásban. Előbbi és későbbi vastárgyakon e sajátságot nem észleljük. A találmány feledésbe ment. Az újfehértói edényben számos, igen elrozsdásodott egyéb vastárgyak is találtattak, melyek között csikó zabolához hasonló darabok is vannak, de a melyek kicsinységük miatt zabolák nem lehettek. Találtak benne egy 150 ctm. hosszú, mintegy 50 darabra töredezett apró, egymáshoz hajlított, de össze nem forrasztott szemekből álló ötvényburkolatú vaslánczot, melynek végére mintegy 4 ctm. átmérőjű, most már töredezett bronz karika volt erősítve. Ettől a helytől hasonló mélységben, mintegy 15 lépésnyi távolságban, egy alig rozsdamarta fokos baltát is találtak, mely szokatlan alakú és így csak gyanítom, hogy ez is ugyanazon korból származik. Ugyancsak Buday Gyula úr az ó-fehértói határ más részéről egy vén tölgyfa gyökere alatt talált vas leletet is ajándékozott, melyet Kr. utáni II-ik századból származónak tartok, de a mely nézetnek hosszas indoklását a hely szűke miatt más alkalomra halasztom. Áll pedig ez egy 28 ctm. hosszú és 6 ctm. széles pengéjű bárd vagy szekerczéből, mely pengéjének vékonyságából és a nyelet befogadó fokrészének a penge egyik oldalára hajlásából itélve fának hasítására teljesen alkalmatlan volt és csakis a mai ácsbárdok módjára, felületnek egyenes lefaragására szolgálhatott. Egy 24 ctm. hosszú balta vagy fejszéből, melybe 6 ctm. vastag nyél illett, de foka nem lévén csupán favágásra használtathatott. Három sarlóból, melyeknek sajátságos görbülete a másutt is talált Kr. utáni II. századból származónak tartott sarlóknak hasonmása, és két ösmeretlen rendeltetésű vasrúdból. La Tene izlésre valló, de némileg már a római izléssel vegyült, 3 darabra tört fibulát Bakos István t.-löki jegyző úr ajándékozott, mely a községől egy kilométer távolságban, délkeletre, rigolirozás alkalmával egyéb tárgyak nélkül találtatott. Sajátságos eltérése más fibuláktól az, hogy peczektartó vályúja nem felfelé, de oldalt nyílik. Kár, hogy a munkások nemes rozsdáját (patina) aranyat sejtve lecsiszolták. Nyiregyházán, a várostól 6 kilométer távolságra fekvő János bokortanyán - ismét csak - rigolirozáskor egy egy szokatlan nagy u.n. csikó vagy czigény zabolát találtak, valamint két honfoglaláskori kengyelt, melyek közül az egyik apróra töredezvén a földtömegbe vissza dobatott. Állítólag itt egyebet nem találtak. A kengyel azért érdekes, mert az országban eddig talált 104 és vármegyénkből került 39 kengyel közül a kengyelszárak és a talpnak határán göbösödést csak a két selypi (Pestmegye) és a bezdédi egyiken találunk. A nyiregyházi kengyel szárainak és fülének mellső lapja ezüst lemezekkel berakva volt díszítve. Ilyent pedig eddig csak kilenczet ösmerek, melyek Oroson, Selypen, Bodrogvécsen, Kecskeméten, Muszkán (Arad) és Beregszászon találtak. Folyó hó 7-én a lelhelyre kirándultam, de nagy méretű kutató árok húzásával semmit sem találtam. Nyiregyháza, 1900. deczember 15-én. Dr. Jósa András