Szobrász müvészet vármegyénkben. Nyirvidék, XXII. évf. 36. szám, 1901. szeptember 8. 3. (Jósa 293)

Irat címe
Szobrász müvészet vármegyénkben. Nyirvidék, XXII. évf. 36. szám, 1901. szeptember 8. 3. (Jósa 293)
Megjelenés helye
Nyirvidék, XXII. évf. 36. szám, 1901. szeptember 8. 3.
Dátum
1901. szeptember 8.
Leltári szám
293
Írás

Jósa 293.

Szobrász művészet vármegyénkben. Nyirvidék, XXII. évf. 36. szám, 1901. szeptember 8. 3.

 

Szobrász müvészet vármegyénkben.

            A mi kedves Nyírünkben nem csak felülmúlhatatlan krumpli, megközelíthetetlen kitünőségü rozs megygy sat. terem, de teremnek itt még művészek is.

            Benczúr – egyik legelső festőművészünk – Nyíregyházán látott napvilágot és ugy látszik, hogy egy másik csillag is kezd feltűnni a láthatáron. Gyulaháza felöl.

            Somogyi Sándor 22 éves gyulaházi ifju a szobrászatra hivatást érezvén magában, a mult évben kezdte szárnyait csattogtatni. Anyagi körülményei nem engedték, hogy kiképzés végett Budapesten tartózkodhatnék. Hogy ezen óhaja teljesülhessen. – tehetségét kitüntetendő két mellszobrot készített, melyek ha nem is egészen kitűnően, de eléggé jól sikerültek.

            A vármegye közönsége a fiatal embernek képességét felösmerve, 400 korona évi segélyben részesíti, hogy mindennapi kenyere meg legyen. Talán ezen támogatás adta neki az eszmét arra, hogy legujabb müve ,Addmeg nekünk a mi mindennapi kenyerünket” feliratot viselje.

            A fiatal szobrász egy év alatt tenger lépő papucscsal haladt müvészi pályáján és fényesen rászolgál a további támogatásra ugy a törvényhatóság, valamint a társadalom részéről.

            A mintegy 50 ctm. magas, két alakból álló szobor csoportozatot a mult heteken mintázta Gyulaházán, tehát minden más művész segítsége nélkül két ottani czigány után.

            Az egyik Dávid Feri kilenczvennégy éves aggastyán, a ki 50 évig volt a község kisbirója és állítólag azért kellett szolgálatától megválnia, mert a község jegyzőjének parádés lakkos csizmájáról a sarat késsel vakarta le, a mi a lakknak nem túlságosan használt. Jelenleg koldus tarisznyával keresi kenyerét.

            A másik alak Pongó Jancsi mintegy 10 éves szép arczu czigány gyermek.

            A roskatag aggastyán, nyakában koldus tarisznyával, jobbjában a koldusbottal, melynek felső végére az ócska kucsma van akasztva, balkezét a mellette egy kissé előtte – hálaimára összetett kézzel – álló gyermeknek balvállán mintegy ölelve nyugtatja.

            Az öregnek arczán a lelki fájdalomnak, megnyugvásnak és könyörület kérésnek vegyüléke hiven tükröződik vissza

            A fiu rongyos hosszu ingbe öltözve, fején ócska kalappal, ártatlan arczczal, hálásan tekint az égre. Azon fohászt, hogy ,Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket”, alig lehetne szobor csoportozatban minden túlzás nélkül szebben kifejezni.

            Valóban díszére szolgálna minden szalonnak, közhelyiségeknek, gyógyszertáraknak, de talán még templomoknak is.

            Özv. Piringer Jánosné urnő Nyiregyh. szíves volt a szoborműnek köny(v)kereskedése kirakatában néhány napra helyet engedni, későbben a vármegye muzeumában lesz bármikor megtekinthető.

            A csoportozatnak sokszorosithatása végett sok fáradtsággal negatív mintát lehet készíteni.

            A szobor hű gypsmásolatának ára 20 korona lenne, ha vagy tíz előfizető akadna.

            Előjegyzést hivatalos helyiségemben a fiatal művész nevében hálásan veszek.

Dr. Jósa András.