Múzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék XXIII. évf. 46. sz. 1902. november 16. 3-4. lap. - Klny. nov. 15. 1 hasáb) (Jósa 322.)

Jósa 322. Múzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék XXIII. évf. 46. sz. 1902. november 16. 3-4. lap. - Klny. nov. 15. 1 hasáb) Múzeumunk gyarapodása Kállay András úr múzeumunkat most is úgy támogatja, mint azt főispán korában tette. Alig múlik el hónap, hogy múzeumunkat - írott történelem előtti időből származó okmánytárunkat, - kisebb nagyobb őskori lelettel ne gyarapitaná. Néha foliánsokat, máskor csak scartétákat hoz, de mindég hoz. A sok kicsiből lesz a nagy rakás és csak ugyan nagy rakás már az, amit fürkésző szemmel halászi birtokáról múzeumunkba felhalmozott. Most csak egy igen elrozsdásodott vas baltát adott, amelynek származási korát pontosan nem tudom ugyan meghatározni, de alakjáról ítélve őseink bejövetele előtt készült. Na de adott egy rézgyűrűt is, amelyet az eke vetett ki halászi birtokán. Majdnem hajba kaptunk, mert ő ma humoros modorával czigány korszakinak állította, én meg honfoglaláskorinak. Ő a durva vésésből ítélt, én pedig a bezdédi honfoglalási 17 sírnak egyikében talált gyűrűnek édes testvérét ösmertem fel benne. Igyekezni fog a pontot kikutatni és ha ez sikerül, lehet hogy őseinknek egyik temetkezési helyére fog bukkani. Werner Gyula kisvárdai polgári iskolai igazgató úr is beállott régész apostolnak. Bár minden tanárt és tanítót megmarna egy veszett régész, hogy ezen cultur-nyavalya járvánnyá fajulna. A fiúknak kifúrja a fejüket és tölcséren önti agyukba nemcsak a tudományt, de azon sportot is, amely egy ezer éves cserépfazékkal nyújt annyi örömet, mint egy nyúlnak, lónak, agárkutyának kinzása. Felszóllította a fiúkat, hogy azon esetben ha tudomásukra jön egy rossz cserépfazék, rozsdás vas, kő, réz, bronztárgy, szolgáltassák be hozzá, amely esetben tertia helyett csak secundát fognak kapni. Mégis van látszatja, mert a napokban olyan gyönyörű - Kékcséről került - vas lándzsát ajándékozott, ami nagyságát tekintve ritkítja párját. Eördögh Dezső tanfelügyelő barátomnak pedig azt kívánom, hogy bujjék önmagába, ha az összes néptanító urakat hasonló eljárásra fel kérni nem fogja. Leveleki Béla úr pár év előtt egy gyönyörű - sényői birtokán szőlőtalaj rigolirozás alkalmával talált - La-Téne kori leletet ajándékozott, amely leletben egyebek között hat darab vaslándzsa is volt, mind a hat különböző alakú és nagyságú. Egyik hasonmása a kékcsei lándzsának, csak valamivel kisebb. Svájczban a neufchateli tó északi végéhez közel fekszik Marin község. A tónak vize ezen tájon igen sekély. A Tiszaháton az ilyen gázlót langónak nevezik. A Neufchatel tó körül lakó franczia nyelvű halászok az ilyen helyet La Téne-nek mondják. A Marin falu közelében levő La Téne-ben (langóban) igen sok ősrégészeti tárgyat találtak, köztük olyan érmeket is, melyeknek nyomán meg lehetett állapítani, hogy az ott talált rendkívül sok tárgy mind a Krisztus előtti évezred II-ik feléből származik. Divatba jött a régészeknél, hogy a hasonló tárgyakat La Téne korbelinek, helyesebben La Téne ízlésünek mondják. A mi vármegyénk ezen korból származó leletekben gazdagabb, mint bármely része Európának. Csupán Nyíregyházán és határában hat egymástól távoleső temetőt ösmerek ezen korból. Alig van községünk, hol ezen kulturának nyomaira ne akadnánk. Csakhogy ezen tárgyak nem nyugatról kerültek hozzánk, mi azt a német - minden keletit felfaló - tudósok állítják, hanem ő hozzájuk is a keletről mégpedig Szabolcsvármegyén át hatolt. E mellett bizonyít sok más mellett azon körülmény is, hogy a közvágóhíd alapozása alkalmával a sok égetett embercsontokat tartalmazó síroknak egyikében 13 Cyprea moneta, kauri, kagyló, melyet nem nyugaton, hanem keleten az indiai tengerben halásznak, és Afrikában jelenleg is aprópénzül használnak, találtatott. A napokban Liptay Lajos ramocsaházai körjegyző és Matos Péter ibronyi gépész urak hoztak be múzeumunknak igen érdekes leletet, amely Ibronyban Fried Ignácz úr birtokán, a községtől kissé északnyugatra mintegy egy kilométer távolságban a tanya közelében, közel azon magánúthoz, mely Ibrony és Székely között a legrövidebb, egy arczal lefelé fektetett csontváz mellett, melynek nyaka körül két sor kéküvegből készült gyöngyfüzér volt. A gyöngyök a kiemeléskor fehérek voltak. Ezen külső fehér patina könnyen lekopott, úgy hogy most tiszta áttetsző kékké lett. A gyöngyök hosszúkás négyszögü hasábalakúak. Nyolcz szegeletük le van koptatva, tehát római befolyásra vallanak, más szóval hogy az azon időben vidékünket lakó ősnép a rómaiakat ösmerte, anélkül, hogy a római culturának magasabb rétegéhez feljuthatott volna. Van a leletben három darab bronz karperecz-töredék. A gyöngyöket a gyerekek széthurczolták, és csak 8 darabot sikerült eddig megmenteni. A lelet nevezetes, mert Szabolcsban tudtommal ez az egyedüli sír ezen korból, ahol a csontváz nem elégetve, urnába rakva, hanem eltemetve találtatott. A koponya állítólag ép és Liptay Lajos jegyző úrnál van, aki megígérte, hogy azt múzeumunknak befogja küldeni. Valószínü, hogy Ibronyban Krisztus előtti időből egész temetőt fogunk találni. Ma került vétel útján egy bronzkori lelet múzeumunkba Kemecséről. Egy bronz kardnak 10 ctm. hosszú hegytöredéke, egy bronz-sarlónak nyélvége szokatlan szép díszitéssel ellátva, egy sodrott nyakperecznek töredéke, egy sima hengerded és négy darab különböző rovásokkal díszitett karperecz. Molnár Gyula úr Levelekről egy XVI. századbeli foliáns latinkönyvet ajándékozott, mely főleg Skanderbég viselt dolgait tárgyalja és amely könyv a felirat tanusága szerint valamikor Thurzó nádor tulajdonát képezte. Nyiregyháza, 1902.november 15-én. Dr. Jósa András