Muzeumunról. Nyíregyháza, 1903. (kézirattöredék, 3 lap (Jósa 347)

Jósa 347. Muzeumunról. Nyíregyháza, 1903. (kézirattöredék, 3 lap) Muzeumunkról Azok közül, a kik 1868 [1867]ben báró Vécsey József akkori főispánunknak kölcsi támogatásával társadalmi állásának sulyával, védnöksége alatt vidékünk ösmultjának a földmélyéből napfényre kerülő emlékeit az enyészettől megmenteni és megőrizni megkezdettük, már csak ketten vagyunk életben. Czóbel Imre öreg barátom és bátyám, a ki már nem hetvenkedik, hanem nyolczvankodik, és az én csekély személyem, a ki ide s tova hatvankilencz változatos évnek nehéz sulya alatt görnyedezik. A többiek, a kik az akkor még létező politikai sullyal bíró megyei közéletben többé kevésbé szerepeltek, emlékezetem szerint Bónis Samuel, Kállay Ödön, Kállay Emanuel, Kállay Gusztáv, Somossy Ignácz, Kauzsay Károly, Zoltán Mihály, Tokaji Nagy Lajos, Simon Endre nyíregyházai esperes plébános, Eperjessy Ferencz tiszapolgári esperes, Czóbel Albert, Mészáros Daniel, Dr. Bleuer Miklós, Tóth lajos nádudvari föszolgabíró, báró Horváth Gida, Hrabovszky Rudolf és mások már az örökkévalóság muzeumaiban helyezkedtek el. Muezumunknak sok apja anyja volt és van ma most is, a kiknek hallgatag belenyugvása engemet hagyott meg pesztrának, vagy tekintve magas koromat, dadának. Csakhogy már nagyon meg nőtt a baba nem fér a pólyába kikívánkozik a pólyából. Nem fér a bölcsőbe, azon kis terembe, a melyben a vármegye közönségének jóakarata eddig dédelgette. (1903 évből)