Jósa András könyvforgató ember volt. Tudósként és a magánéletben is. Ez egyrészt emberi habitusából fakadt, hiszen nyitott, kíváncsi természetű, önmagát mindig fejlesztő tudós ember volt. Ahogyan fogalmazott:
A világegyetem azon elenyésző parányi kis porszemének felületét, a melyet földgömbnek nevezünk és a melynek én is egyik parazitája vagyok, mindég szerettem volna ösmerni, még mielőtt Gábriel arkangyal trombitája összerakandott volna, hogy az utolsó ítélet alkalmával mai épségemben jelenhessek meg a legfőbb birónak itélőszéke előtt.
Hivatása, az orvostudomány, illetve hobbija, a „régészeti sport” iránti elkötelezettsége révén a könyv a tudás, az új ismeretek forrását jelentette számára. Ennek az elemi szükségletnek lett az eredménye saját könyvgyűjteménye, ez volt a motorja annak, hogy a múzeum könyvtárát létrehozza, és ez késztette arra, hogy a végsőkig támogassa egy kultúrpalota felépítését Nyíregyházán.
