A nyiregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről I-V. Nyirvidék XXII: 20. 1901. május 19. 1-2.
Nyirvidék XXII: 20. 1901. május 19. 1-2.;
A nyíregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről.
I.
Az első kérdés az, hogy a nyíregyházi „Sóstó” gyógyfürdőnek tekintendő-e vagy sem? Mellékes kérdés, pedig hogy a kormány által ilyennek van-e minősítve.
Második kérdés az, hogy mit kell tenni arra, miszerint kellő helyét a gyógyfürdők sorában elfoglalhassa?
Hogy az első kérdésre megfelelhessünk, előbb csevegnünk kell a fürdőknek hatásáról általában véve.
Pár évvel azelőtt, hogy a bécsi egyetemnek padjait én is koptattam, egy Kletsinszky nevü kitűnő medicus, a ki nem csak tanárainak előadásait szajkolta be, de más szaktudósoknak műveiben is tájékozva volt, a különben világhirü élettan tanárának Brückének nem minden nézetével értett egyet és a rigorosum alkalmával a vaskalapos tanár által feltett egyik kérdésre, melyhez pedig a tanár csökönösen ragaszkodott, azt felelte „Das spuckt nur im Gehirn einiger Physiologen”. Ezen vakmerő feleletért hat hónapra vissza lett vetve. A javító vizsgán újból az volt felelete, hogy „Ich habe schon einmal gesagt, dass diese Ansicht nur im Gehirn einiger Physiologen spuckt”. A fiatal ember orvosi oklevelet nem nyerhetett. Nem emlékezem már 40 év után arra, hogy mi volt a feltett kérdés, de tudom, hogy Kletsinszky egy év múlva a bécsi polytechnicum vegytanárává lett kinevezve, akkor midőn a genfi hasonló intézet után, a bécsit tartották elsőnek Európában. Ez a kitűnő ember később is foglalkozott orvosi szakmába vágó kérdésekkel. Többek között a fürdő vizeknek az emberi szervezetre vonatkozó hatásával is foglalkozott.
Kutatásainak főeredménye ‒ rövid szavakba foglalva, ‒ a következő:
Ha valaki bármilyen vízben fürdik, azon napon a vesének és bőrnek váladéka majdnem még egyszer akkora, mint olyan napokon, mikor nem fürdik.
A sértetlen felhámu bőrön át a fürdőnek illó alkatrészei, mint a kénköneg, szénsav, tiszta jod (de nem a jodsók a mi természetes fürdővizekben elő sem fordul, hanem csak mesterségesen állitunk elő egy ilyen hatásos fürdővizet) felszivódnak és a vérkeringésbe jutnak; a minek bizonysága az, hogy a fürdőknek ezen illó anyagait a vese váladékában vegyileg kimutathatjuk.
De hiába fürdik valaki vassókat, jodkaliumot, vagy más egyébb sókat tartalmazó vizben, azon alkatrészeket az emlitett váladékban ki nem mutathatják, bizonyságául annak, hogy a vérkeringésbe nem jutottak. Ha azonban ilyen vízzel szánkat öblögetjük, más szóval takhártyával hozzuk érintkezésbe, az öblögető vizben tartalmazott sókat vegyileg a vese váladékában azonnal kimutathatjuk, önként értetődik, hogy ha az ásványvizeket megisszuk, azoknak speciticus hatását jogosan várhatjuk.
Miért van tehát még is az, hogy ha fürdőzni megyünk, inkább gyógyulunk, mintha itthon maradtunk volna?
Nem szándékozom ezen kérdést ugy elütni, mint a hogy azt János hajdú tette, mikor az építkezésnél segitkező azon rab, a ki a meszet oltotta, azt kérdezte tőle, hogy „János bácsi! Kend világ látott ember.” Mondja meg kend nekem azt, hogy miként van az, hogy a viz is hideg, a mész is hideg, még is, ha össze keverjük őket, a tojás is megfő benne.” Kis vártatva azt válaszolja János hajdú „Hát te szamár, még azt sem tudod. Hát tudd meg te barom, hogy az csak azért van, mert hát sok külömbféle dolog van az világon, külön-különféle.” Érted? Értem János bácsi. Igen sok kérdésre az academicusok is csak ilyen formán felelhetnek.
Miként magyarázható tehát meg azon tapasztalatilag kétségen felül helyezett tény, hogy igen sok beteg, ha fürdőre megy, gyógyulva, vagy legalább is javulva tér haza.
Paraszt ésszel én ugy gondolkozom, hogy csak két féle betegség van a világon. Vagy olyan a melyre öröklékenységnél fogva hajlamosítva voltunk, vagy olyan, a mely külbehatások folytán háramlott reánk.
Ne nagy képüsködjünk, hanem valjuk be, hogy a legtöbb betegségnek okát nem tudjuk.
Hajdan, nem is nagyon régen, ezelőtt negyven ötven esztendővel, a betegséget csak külerőszak vagy giliszta, aranyér, meghűlés, felbosszankodás, tul a rendjén való evés, ivás okozta. A pusztitó ragadós betegségeket nem baczillusoknak, a melyek ellen a legtöbb esetben védekezni lehet, tulajdonították, hanem Isten büntetésének.
Egy igen kiváló műveltségű, már megboldogult pap barátom, egy járvány alkalmával azt hirdette a szószékről, hogy e csapást vezeklésképen küldte a községre az Isten és ha a büntetést megelégli, meg fog szűnni a járvány. Óvintézkedésekre szükség nincs.
Negyven év előtt még nem lettek a baczillusok az emberi társaságnak bemutatva, tehát ignoráltuk őket. Néhányat már ösmerünk, és ha mindenki ugy ösmprné őket, mint a tudákosok által minden halálnak okozói, ‒ az orvosok ösmerik, ‒ ajtót mutatnánk nekik.
Na de hát a baczillusnak is élni kell.
Azt, hogy hány olyan féle ártalom van, mely eddig sem górcsővel, sem vegyileg, sem másként eddig felösmerhető nem volt, János hajdú a megmondhatója.
Hogy az ártalom, a talajból, a vizből, a levegőből, a külömböző betegségekben szenvedő embertársainkkal való érintkezésből, az itthoni táplálékokból támadja-e meg szervezetünket? a legtöbb esetben nem tudjuk.
Ha pedig egy időre más felé megyünk, a hol az ártalmaknak összessége nem hat azon mennyiségben, minőségben és sok féleségében reánk mint itthon, gyógyulásunk vagy javulásunk kedvezőbb esélyek rovására írandó.
Az elmondottak után szinte képtelenségnek látszik az, ha azt állitom, hogy a nyíregyházi „Sóstó” mint gyógyfürdő, de csupán mint ilyen, a palicsival és a konyári sóstóval nemcsak hazánkban, de talán az egész Continens összes fürdői felett kimagaslik.
A szervezetet megtámadó ártalmak által felhalmozott kóros anyagok, a váladékok által távolittatnak el. Lélegzés, bélürülék, nyák és nyirkmirigyek, nagy részben a vesének és bőrnek váladékai által. Annyit tudunk, hogy a fürdés, ‒ akár milyen vizben fürödjünk is ‒ a vesét és a bőrt nagyobb tevékenységre fokozza. Milyen hatással van a többi kiválasztó szervekre, eddig ég pontos kísérletekkel megvilágitva nincs.
Nem szenvedhet kétséget az, hogy a bőrnek fokozottabb ingerlése erősebb vérkeringést és nagyobb tevékenységét okozza ezen fontos kiválasztó szervnek.
Hogy a bőr nem csak takaró, de az élet fentartására nézve igen fontos szervünk, már abból is világos, hogy, ha a bőrünk felületének egy negyed vagy ötödrésze égési sebek által működésen kivül esik, a legfertőztelenitőbb gyógyeljárásnak daczára is, az élet megszünik.
A közönséges, sós, vasas, jódsós fürdők is lényegtelen külömbséggel izgatják bőrünket nagyobb tevékenységre. Nem igy a sziksós fürdők, melyek között a nyíregyházi Sóstó kiváló helyen áll és amazokét hatásában hasonlithatlanul felülmulja.
Sziksó tartalmára nézve a Sóstónak vizét ma vizsgáltam meg és ugy találtam, hogy egy liter viz két és egy tized százalék szénsavas nátront tartalmaz, tehát olyan lúgos, hogy hatása alatt a bőrnek felhámrétege részben elkocsonyásodik, elmállik, síkossá válik, és igy a bőrre oly erős inger, a felületen, oly vérbőséget okoz, mely miatt a bőrbe ágyazott izzadási mirigyek, a lehető legnagyobb tevékenységre ösztönöztetnek, olyanra, a milyenre semmiféle másnemű ösmert fürdő fokozni nem képes Az átlagosan három százalék konyhasót tartalmazó tengeri fürdők, a halli vagy más konyhasóval telített fürdők, nagyobb ingert okoznak ugyan a bőrre, mint holmi magyi vagy franzensbádi fürdő, de a bőrnek felhám rétegére oldóhatással nem birnak, tehát hatásukban a Sóstó vizét a legtávolabbról sem közelitik meg.
Nekem a Sóstó se ingem, se gallérom, és ha mégis igyekszem annak előnyeit más fürdők felett kiemelni, csak azért teszem, mert undorodom azon hirdetésektől, melyek szerint minden fürdő a reclamok szerint, minden képzelhető és képzelhetetlen betegséget meggyógyít, a vállalkozók zsebeinek megtöltésére.
Ha valaki görvélykórtól, csuztól, köszvénytől, idült lobos izzadmányoktól, és egyébb virágnyelven úgynevezett vérbetegségektől menekülni akar, ne menjen czikóriát inni külföldre, hanem igya a mokkát a Sóstón.
De hát „Nemo propheta in patria.”
Arról, hogy miként kellene a Sóstót szerény nézetem szerint megérdemlett érvényére juttatni, a „Nyirvidék” jövő számában fogok pár szót koczkáztatni.
Nyíregyháza, 1901. május 17-én.
Dr. Jósa András.
Jósa 288/2
A nyiregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről II. Nyirvidék XXII: 21. 1901. május 26. 1-2.
A nyíregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről.
II.
Mint a Nyirvidéknek mult heti számában megemlítettem, a vízben levő oldott sók a sértetlen külbőrön át a vérkeringésbe nem jutnak. Különleges hatásuk csak azon esetben lehet, ha nem külsőnket, de belsőnket fürösztjük benne, más szóval, ha bekvaterkázzuk egy kis suggestióval vegyítve. A karlsbadi Schlossbrun, Mühlbrunn, Kreuzbrunn, meg Isten tudja hány féle brunnak a vize egészen lényegtelen külömbséggel egy és ugyanaz. De hogy élhetne meg ottan 120 orvos, és hogy rakhatott volna egy két karlsbadi fürdőorvos milliókat össze, ha nem nagyképűsködött volna. Jó az nekik. De jó a betegnek is, mert ha a beteg oda áll a glédába, és egy óra hosszáig vár, mig pohár vizét megkaphatja ‒ azon erős hitében, ‒ hogy az élet forrásából fog inni, ezen hit a közönséges ivóvizet is elixirré varázsolja. Nem vagyok olyan bolond, hogy magamat agyonköveztessem, tehát nem állitom azt sem, hogy a karlsbadi kúrát az epekövek speciális gyógymódjának el nem ösmerem. De állitom azt, hogy a karlsbadi víz jól bedugaszolva, tehát jól conserválva, Nyíregyházán épen olyan, mint ott a hol merítik. Miként van tehát még is az, hogy a karlsbadi vízzel nem érjük el azon eredményt itthon, mint a milyent ottan bámulatunkra tapasztalunk? Azért, mert a betegségünket okozó, minden tudós előtt ösmeretlen ártalmakat, vagy legalább azoknak nagy részét itthon hagytuk, a melyek közzé a késő felkelés, hurka-kolbász és ki tudja minden féle más is tartozik.
Ott a fürdő-orvos prophéta; annak minden szava szentírás; mi csak felcserek vagyunk.
Ugyan kérem, tessék nekem megmondani azt, hogy azon esetben, ha én itthon egy előkelő betegemnek azt merném tanácsolni, hogy keljen fel reggel hat órakor ‒ a mit a nagy apja sem tett meg ‒ meg osztán, ha azt mondanám, hogy két óra hosszat vízivás közben két órát kóvályogjon, nem a bolondok házába szeretne-e küldeni? A fürdőkben a betegek a fürdőnek és a fürdő orvosnak bolondjai, itthon pedig az orvosi ösmereteknek legteljesebb hiányában a legtöbben hivatottaknak érzik magukat döntő kritikával sújtani azon orvost, a ki nem csak azt tűzte ki magának czélul, hogy tisztességesen megélhessen, hanem főképen azt, hogy szenvedő embertársain segíthessen.
No de térjünk vissza a Sóstóra.
Azt hiszem, hogy niucs olyan szakember, a ki azt mondhatná, hogy van olyan fürdő széles Magyarországon, melynek vize oly ingert gyakorolna a bőrnek felületére, mint a két százalék sziksót tartalmazó Sóstóé.
Ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy az anyagcserét egy fürdő nem fokozza hazánkban a palicsin éa konyárin kívül annyira, mint épen a Sóstó fürdő.
A Sóstó vizében vagy iszapjában hiába keresünk górcsővel ázalagokat vagy diatomeákat vagy baktériumokat, ilyenek aligha tenyésznek benne.
A fürdőtelep egy 600 holdas erdő mellett feküdvén, levegője üde, ózondus, tehát climaticus gyógyhelynek is beválik.
Az ivó kúrát is sokan eredménynyel használják, lévén a Sóstó közvetlen közelében nehány száz holdnyi szőllővel beültetett terület. A Sóstó vizét azonban még a kutya sem issza.
A Sóstó mint gyógyfürdő szerepelt. Előbb megboldogult dr. Biruch Mór volt a fürdőorvos és a belügyminiszter az évi betegforgalmi kimutatást szigorúan bekövetelte. Pár év óta mint gyógyfürdő agyon van hallgatva, talán azon beösmerésben, hogy több olyan kellék hiányzik, a mit egy gyógyfürdőtől méltán megkövetelünk.
A fürdő idény alatt állandóan a telepen lakó orvos nélkül, a kinek az igazgatásban is fő alaknak kellene lenni, gyógyfürdő alig képzelhető. A fürdőt most derüre-borura használhatja szívbajos, hectikás, vérszegény, rossz táplálkozásu gyomorbajos beteg is, akiknek pedig az ilyen erős vizű fürdő többet árt, mint használ. Kórtőrténetek nem vezettetnek.
Szórakozásul esténkint a szúnyog zenén és azon önpofozáson kivül, a mit a szúnyogok megkövetelnek, alig van gondoskodva. Hírlapok, biliárd és egyéb unalom űző eszközök, szabad használatú száraz könnyű csónakok nincsenek. Hála Istennek jó zongora is hiányzik, mert különben mindég vernék, de van e helyett a szigeten egy gyönyörű úgynevezett László torony. Nevét alkalmasint Szt.-László dicső emlékű királyunktól vette, a ki tudvalevőleg Szabolcsban örömest időzött, hiszen Szabolcsvárában országgyűlést is tartott. Ezen toronyból gyönyörü kilátás van a tóra és az abban andalítóan kuruttyoló békákra Az erdőben ülőhelyekkel sűrűn ellátott, tisztán tartott hosszabb séta utakról gondoskodva nincs.
A mai fejlett és olcsó közlekedési viszonyok mellett csupán azon gyógyfürdő érvényesül mint ilyen, a mely olcsó, kényelmes ellátással, figyelmes, előzékeny kiszolgálással, a betegek finnyás gyomrát is kielégítő olcsó koszttal csap reklámot. Többet érne ez minden Barnum-féle reklámnál. Ha a tulajdonos város a fürdő érdekében anyagi áldozatot nem hoz, hanem busás 3800 forint bérösszeget huz, a fürdő felvirágozni soha sem fog, létezése csak vergődés marad.
A fürdő ilyen kezelés mellett csak a városi közönség vagyonosabb részének kirándulási helye marad, azoknak, a kik saját fogattal rendelkeznek. A szegény családos hivatalnokok, tisztviselők, kereskedők, iparosok anyagi körülményeik miatt csak ritkán áldozhatnak egy kirándulásra 5‒10 forintot. Pedig ennyi jó formán meg se kottyan.
Ha hiányzik az áldozatkészség arra, hogy a Sóstó a gyógyfürdők közt méltán sorba állhasson, legalább mint kirándulási helyet kellene mindenkinek hozzá férhetővé tenni.
A város nagyot markolt és semmit sem fogott, mikor a vasúttól a Sóstóig széles vágányú, még pedig a legdrágább erőre, villamos erőre berendezett vasutat akart létesíteni, a mely a Sóstóig mintegy 400000 forint tőkét lett volna hivatva elnyelni és a minek 6 százalékos évi kamatja 24000 forint. Hogy az üzemben tartás mennyibe került volna ‒ szakember nem lévén ‒ kiszámítani nem tudom Hogy a közlekedés igen olcsó lett volna, az olyan bizonyos, mint a milyen igaz az, hogy kétszer kettő öt. ‒ Természetes, hogy ezen vasút csak ugy lehetett volna jövedelmező, ha a Rétközön át az északi sarkig vonult volna. Aránylag még hasznosabb befektetés lett volna a lovaskaszárnyánál. Hála Istennek, hogy halva született. Recviescat in pace. Ha azt akarjuk, hogy a Sóstó mint kiránduló hely fellendüljön és jövedelmező legyen, mindenkinek hozzá férhetővé kellene tenni, ez pedig csak keskeny nyomtávolságú vasúttal történhetik.
Belgium Európának legnépesebb, kiváló iparú és földmivelő országa. Vasutakkal minden országok között legsürübben van behálózva. A vicinális vonatok 73 ctm. keskeny nyomtávolságú síneken robognak, melyek a közönségnek forgalmi igényeit teljesen kielégítik; pedig ott is vannak olyan nagy forgalmú városok mint például Nyíregyháza vagy Szalmad.
Boszniában is csak ilyen vasutak vannak. Bródtól Sarajevoig 269 kilometer távolságot 9 óra 20 percz alatt tettünk meg, tehát óránkint 28s kilómeter gyorsasággal utaztunk.
Ilyen gőzerőre berendezett vasutat kellene az indóháztól a városon át a Sóstóig vezetni A városnak két jeles mérnöke Siklósi és Vass bizonyára képesek volnának a tervet elkészíteni, és a házi építkezést vezetni, nehogy minden magyarországi vicinális vasutaknak mintájára egyes vállalkozók és settenkedők rakják zsebre a beruházandó tőkének jó részét.
Nézetem szerint csak ilyen olcsó közlekedéssel lehetne a Sóstót látogatottá és jövedelmezővé tenni.
Jó lenne, ha városunk buzgó és erélyes polgármestere a Sóstó emelésének érdekében értekezletet hívna össze, és egy állandó Sóstó-bizottság létesítését eszközölné.
Tudván pedig azt., hogy a polgármester úr ‒ ki Nyíregyháza város közdolgainak első harczosa ‒ tudomásul veszi e soraimat, kérem őt, hogy külön fölszólitás nélkül is, fogja kezébe ezt az ügyet és ‒ egyelőre az általam proponált értekezlet összehívása révén ‒ vegye föl azt Nyíregyháza város közdolgainak munkaprogrammjába.
Dr. Jósa András.
Jósa 288/3.
A nyiregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről III. Nyirvidék XXII: 26. 1901. junius 30. 2-3.
A nyíregyházi „Sóstó" fürdővel kapcsolatos kérdésekről.
III
A Sóstó fejlesztésének érdekében a Nyirvidéknek utóbbi számaiban elmondottam egyetmást; többek közt főképen azt, hogy a Sóstó két százalék sziksó tartalmánál fogva oly kiváló ingert gyakorol egyik legfontosabb kiválasztó szervünkre ‒ a külbőrre ‒ a milyen semmi féle más oldott sókat tartalmazó fürdővizek által meg sem közelittetik; tehát az anyagcserét annyira fokozza, miszerint a kóros anyagoknak eltávolodása a szervezetből már elméleti szempontból is inkább várható a Sóstónak fürdővizétől, mint a lipikki, halli, csizi, vagy más nagy dobbal hirdetett fürdőkétől, a melyeknek nagy hirét érinteni dogmasértés számba megy. Épen tegnap mutatta be nálam egy vidéki szegény zsidó ember 12 éves meggyógyult fiát, a ki hat vagy hét hónap óta oly nagy, kínos görvélyes nyakcsigolya lobban szenvedett, miszerint fejét sem jobbra-balra, sem előre-hátra hajlitani képes nem volt. Az alkalmazott gyógyszerek sikertelenül használtattak. A görvélynek ezen alakját mi orvosok csaknem reménytelennek tartjuk. Ez legalább 37 évi orvosi gyakorlatomban hasonló esetet gyógyulni nem láttam; de az is igaz, hogy ilyen beteget eddig a Sóstóra nem küldtem. Talán több gyermek maradt volna életben, ha magamban pálczát nem törtem volna felettük. Meglátszott, hogy az öreg zsidó szegény ember; de könnyes szeméből azt is kiolvastam, hogy rajong halálra szánt gyermekének életéért; azt is tudom azonban, hogy a zsidó utolsó garasát is feláldozza család tagja életének megmentéséért. Nem akartam az öreget minden reménytől megfosztani, és inkább vigasztalásul, mint azon hitben hogy a gyermek csakugyan meg fog gyógyulni, azt ajánlottam, hogy vigye a Sóstóra. Elvitte.
A gyermek vagy egy hónap alatt 48 fürdőt vett, sem halli, sem csízi vizet nem ivott, de teljesen meggyógyult. Sajnálom, hogy meg nem tudakoztam nevét és lakását.
Miután tegnapelőtt hagyta el a Sóstót, kérem a kételkedőket, legyenek szívesek a még most is ott időző fürdő vendégektől tudakozódni, hogy esetleges hazugságomat képemhez törülhessék.
Mellesleg megemlítem, hogy egy előkelő társadalmi állású barátom a Sóstóról irt közleményemet futólagosan olvasta; a melyben többek közt az állott, hogy a Sóstón ivó kúrát is lehet eredménynyel használni, mert hiszen közvetlen közelében pompás nyíri vinkót szűrnek, szolyvai víz is csak akad. Kiment ivó kúrára a Sóstóra akár Karlsbadba. A pinczér csak vonakodással adott neki két pohár sóstói békalevet, a mi aztán egy kis kavarodást okozott gyomrában. Hogy ki volt ezen uri ember, meg nem mondom. Mondja el ö maga, ha akarja.
Ezen kis kitérés után térjünk a dologra.
Meg voltam győződve arról, hogy az én igen tisztelt barátom, városunk polgármestere Bencs László, a Sóstó és a város lakosságának érdekében az általam óhajtott értekezletet össze fogja hivni. Ez hamarább megtörtént mintsem reménylettem. Az értekezlet ideje általa tegnap délután 4 órára lett kitűzve. Tegnap délelőtt tehát részint azért, hogy az értekezlet irányáról magamat tájékozzam, részint pedig azért, hogy névnapja alkalmával a tisztelgő városi tisztviselők közzé sorakozzam, hivatalos helyiségében meg látogattam.
Megmondotta, hogy a délutánra tervezett meghivó már készen van, de csak azon esetben küldi szét, ha az értekezletben én is részt veszek. Erre azt mondottam, hogy előbb telefonon megtudom azt, hogy életveszélyes betegségben szenvedő barátom dr. Küzmös György kisvárdai kórházi igazgató főorvos állapota nem kivánja-e azt, hogy a déli vonattal látogatására menjek. Hála Istennek állapota javult, a mit én a polgármesterrel azonnal tudattam is. Tegnap délben meglepetésemre azon értesítést kaptam, hogy közbejött akadályok miatt az értekezlet meg nem tartható. Ma tudtam meg, hogy az akadály a hivatalos helyiségeknek napok óta folytatott takarítása, más szóval tanácskozási helyiségnek hiánya, a mi ellen tehát józan fővel kifogás nem emelhető.
A névnap alkalmával megjelent üdvözlő tisztviselők nagy részének eltávozása után még ott maradt főbb tisztviselők előtt elmondottam azt, hogy mit szándékozom én a délutáni értekezleten a Sóstó ügyében előterjeszteni.
Örömmel tapasztaltam, hogy némelyek csalódtak azon nézetükben, hogy én olyan javaslatokkal fogok előállani, melyek az 58% községi pótadó és adóssággal nyomott városunknak terheit emelhetnék. Igen helyes, hogy a szobák takarításának befejeztéig az értekezlet elhalasztatik, mert igy alkalom kínálkozik arra, hogy a szűkebb keretű értekezleten kívül is a külömböző nézetek a nyilvánosság terén érvényesülhessenek.
A Sóstó emelésének kérdése ugy is mint gyógyfürdőé, ugy is mint a városnak egyedül és kizárólagosan élvezetes uton hozzá férhető szórakozó üdülési helyéé, első sorban financziális érdekeket érint.
A város üres kasszájának fenekére a városházi palota, lovaskaszárnya, kórház, szegényház és tudja Isten mi minden-féle ‒ külömben szükséges ‒ drága dolog kacsintgat „Vakulj Sóstó, ne láss tót”.
Annak tehát hegedült Szent Dávid, a ki a Sóstó érdekében akar a városnak pénztárába markolni.
Ezért tehát alig merheti valaki azon jeles szakemberünknek tervét pártolni, a ki a Sóstónak vizét emelő gépek segélyével és a megkívántató legszükségesebb építkezésekkel együtt mintegy 233000 koronára rugó költséggel az Ó-Szőllő végéhez, a város major mellett levő Erzsébet ligettől mintegy 3000 méternyi távolságra akarja át telepíteni, tehát fogatot nélkülöző, korlátoltabb vagyonú városi lakosoknak is hozzáférhetőbbé tenni.
De még azon esetben is, ha a város korlátlan anyagi eszközökkel rendelkeznék, figyelembe veendő azon körülmény, a melyet mind azok, kik a nyiri talajviszonyokat a Nyirviz-szabályozás előtt ösmerték, és a kik azóta el nem haltak, ma is tudják.
A Nyírben, a szabályozás előtt nem számtalan ugyan, de nagyon számos olyan talaj mélyedések voltak, melyekben nádnál, sásnál, vagy zsombéknál egyébben nem gyönyörködtünk és a melyek ma dusan termő szántó földek, vagy kaszálók. Ezen területek olyanok, melyeknek tavasszal ‒ a nagy vizek idején ‒ lefolyásuk volt. Ilyen helyeken sziksó nem képződött, csupán ottan és minden esetben, a hol a víznek lefolyása nem lévén, a nyáron kiszáradó helyen tőzeg nem képződhetett, hanem a növények elkorhadtak; tehát a növények gyökerei által a mélységből felhozott nátron, a mely a vizben ugy feloldódik mint a czukor a felületen maradt addig, mig azt a viz tovább nem vitte.
Azoknak tájékoztatására, a kik azon véleményen vannak, hogy a Nyirnek némely pontján sziksót tartalmazó geologiai rétegek vannak, felemlítem, hogy Uj-Fehértó alatt volt egy fehértó, a mi azért neveztetett méltán fehértónak, mert ha kiszáradt, csakugyan fehér is volt, a melynek felületét ilyenkor összeseperve, a népnek egyik keresett forrása volt addig, mig a sziksónak a tengeri vagy kősóból való olcsóbb előállítását nem ösmerték.
Tudva levő, hogy a Nyírvíz-szabályozás megindításakor talán még a tokaji-hegyet is az ártérbe szerették volna vonni, de annyi bizonyos hogy a gégényi kitűnő vinkót termő homokbérczek, melyeken a venyigét talán a bárkájával fenakadt Noé apánk dugdosta el, ma is ártéri büntetést fizetnek.
Visszatérve Uj-Fehértóra, fel kell emliteni, hogy ottan pusztító járványok a tónak lecsapolása előtt nem voltak, azután pedig néhány év előtt a scarlát szokatlan számarányban pusztította a gyermekeket.
Fehértón sem l832-ben, sem a későbbi járványok idején cholerában senki sem betegedett meg. 1872-ben több cholerást kezeltem Fehértón, a kik vagy meghaltak, vagy meggyógyultak, de ezek kivétel nélkül a vidékről hozattak oda, mint menedék helyre, de azért uj-fehértói lakos ezen betegségbe nem esett.
Hajlandó voltam ezen kedvező egészségügyi körülményt, a minden növény és bacterium tenyészésére alkalmatlan szikestó létezésének tulajdonítani és botránkozva kértem a tulajdonos földbirtokosságot, ‒ melynek tagjai barátaim voltak ‒ arra, hogy álljanak ellen a tó lecsapolásának, mert hiszen az termőfölddé soha át nem változhatik.
Pedig hát nem igy történt. A vizet lecsapolták és a sziksó ezen területről pár év alatt ugy ki lett lúgozva, hogy ott a sziksónak már semmi nyoma nincs, hanem a legjobb legelő, kaszáló és részben szántó földdé vált.
A nyiregyházai Sóstó sem kimeríthetetlen sziksó bánya, sziksót tartalmazó viz nem folyik belé. Bencs László barátom szerint évenkint mintegy 10000 fürdőt használnak el, mely nem folyik többé a tóba vissza, hanem tovább megy.
Ennélfogva a Sóstó vizének sziksó tartalma valószinüleg növedekni nem fog. Azt, hogy a viznek sziksó tartalma egyenlő marad-e? vagy milyen fokozatban fog apadni, elméleti fejtegetésekkel megállapítani nem lehet.
Tudtommal a nyiregyházai Sóstó vizének sziksó tartalma eddig még meg vizsgálva nem lett. Pár hét előtt egy liter vizben 2100 milligramm oldott sót találtam. Hogy a csapadék viznek emelkedésnél, vagy apadásával mi lenne a külömbség, csak akkor lehetne tudni, ha a viznek sótartalma rövid időközben határoztatnék meg, a mit pedig a Hiller-féle areometerhez csatolt táblázat segélyével egy fél óra alatt nem a fő, de az alpinczér is megtanulhat.
Jövőre folytatom.
Dr. Jósa András.
Jósa 288/4
A nyiregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről IV. Nyirvidék XXII: 27. 1901. julius 7. 2.
A nyíregyházi „Sóstó" fürdővel kapcsolatos kérdésekről.
IV
Furcsa egy fürdő ez a „Sóstó”: szavazni kell a felett, hogy gyógyfürdő-e, vagy sem?
A miniszter annak tartja: mert mint gyógyfürdőről az évi betegforgalmi kimutatásokat szigorúan beköveteli. Még nehány év előtt nekem kellett ezen kimutatásokat az egészségügyi jelentésemhez csatolni, pár év óta a dr. Saáry Sándor városi orvos által szerkesztett kimutatásokat az alispán terjeszti fel.
Dr. Trajtler Soma városi orvos pedig tagadja, hogy a Sóstó valaha gyógyfürdőnek lett volna minősitve. Annyiban igaza van, hogy távolról sincs úgy berendezve és ellátva, miszerint vallatás és kínpadra feszités nélkül ‒ olyan szakember előtt, a ki ösmeri egy gyógyfürdőnek kellékeit ‒ azt ejteném ki számon, hogy a „Sóstó” más gyógyfürdőkkel egy rangban áll.
Nagyon lehetséges az, hogy egy kapitánynak több hadvezéri képessége van, mint egy tábornoknak, egy miniszteri fogalmazónak nagyobb tehetsége, mint egy miniszternek, de azért nem egyformán hajbókolnak mindeniknek.
A Sóstó fürdőnek vize első rendű gyógyhatással bir, de az igen nagy anyagi áldozatot igényelne, hogy mint ilyen általánosan ismertté és keresetté váljon.
A város pénzes ládájának fenekére pedig a városház palota, lovas laktanyák, gőzfürdő, közvágóhíd, szegényház és Isten tudja mi minden közhasznú befektetés kacsintgatott, mig volt mire, a Sóstó már csak a végtelen ürességbe tekint.
A Sóstónak önmagát kell emelnie. A várostól csak minimális anyagi, de annál nagyobb erkölcsi támogatást igényel, és azt, hogy a fürdőnek emelkedendő jövedelme, amennyiben az a jelenlegi bérösszeget megközelítené vagy túlhaladná, kizárólagosan a gyógyfürdő által igényelt befektetésekre fordittassék.
A Sóstónak jövedelmét nem a külföld, debreczeni gondolkozás mód szerint tehát nem Kótaj vagy Ujfehértó adja, hanem főképen Nyiregyháza városnak kiránduló közönsége; ugy a fürdőket valamint az étel-italt ez élvezi.
Olcsóvá és sürüvé kell tenni a közlekedést a város és a Sóstó között.
A 400.000 forintos vasútnak a miniszter hála Istennek már hegedült, a melyen 30 krajczárért oda vissza lehetett volna kirándulni. Csakhogy ilyen ‒ pedig igy is magas ‒ vitelbér mellett az a társulat befektetett tőkéjének kamatját és a kezelési költségeket előreláthatólag be nem kapta volna. Ezen megjegyzésemre igen tekintélyes városatyák azt válaszolták, hogy mi köze másnak ahoz, ha a vállalkozó megbukik; miért nem volt okosabb? Erre viszont azt lehet mondani, eltekintve a városnak erkölcsi érzületétől, nem lehetetlen az. hogy a vállalkozó előszedve minden okosságát, hogy a bukástól megmeneküljön, minden befolyását a vitelbér emelésére fogta volna érvényesíteni, a mi annál inkább lehető lett volna, mert újra gyalog kellett volna a Sóstóra sétálnunk.
Egy 50000 vagy mondjuk 100.000 forint tőkét igénylő keskeny vágányu vasút pedig a forgalmi igényeket, valamint a befektetett tőkének igényeit is legalább is négyszer annyira kielégíti, mint a 400.000 forintos vasút.
Ha ezen keskeny vágányu olcsó vasút a Sóstótól a Rétközig megnyujtatnék, áldás lenne azon vidéknek is.
Hiszen ha a Rétköz tizszer annyit teremne is, mint most, azt is csakúgy elszállítja, mint az olyan vasút, a melyen a keleti expesz vonat jár. Igaz, hogy az átrakodási költség métermázsánkint talán belejönne vagy két krajczárba, de ha valaki, a ki tud plajbászt hegyezni, és megtudakozza, hogy mennyibe kerül a kis vasút és mennyibe a széles vágányu, kiszámíthatja, hogy a keskeny vágányu vasúton sokkal többet takarítana meg a két krajczár átrakodási költségnél.
Némileg tájékozva vagyok a felöl, hogy akadna részvény társulat, a mely ezen közúti vasutat kiépitené és üzemben tartaná, ha a város minden pénzbeli hozzá járulás nélkül a szükséges területnek használatát díjtalanul átengedné.
A jövő számban el fogon mondani szerény nézetemet a felöl, hogy miként kellene a fürdőtelepnek kezelését berendezni hogy a hozzá füzött igényeknek fokozatosan megfeleljen, s a városnak pénztárát ne apassza.
Dr. Jósa András.
A nyiregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről V. Nyirvidék XXII: 29. 1901. julius 21. 1-2.
A nyíregyházi „Sóstó” fürdővel kapcsolatos kérdésekről.
V.
A kik a Sóstónak viszonyait ösmerik, tisztában vannak azzal, hogy csak a várossal való olcsó közlekedés teheti nagyobb forgalmú, tehát jövedelmezőbb kiránduló helylyé, és hogy csak ezen várható jövedelem emelkedéséből lehet a városnak olyan befektetéseket tenni, melyek azt keresetebb gyógyfürdővé emelhetik.
A 400,000 forintos villamos vasutat elhegedülte szent Hegedűs. Ezen villamos tervezet szerint a 76 ctm. nyomtávolságu alépítmény mintegy 110 ezer forintba került volna. A napokban egy kiváló és nagy befolyású szakember szerint, a ki a keskenyvágányu vasutaknak nem barátja, 8 kilométer hosszú 76 ctm, nyomtávolságú vonalnak kiépitése a legszűkebbre szabott forgalmi eszközökkel mintegy 150.000 forintba kerülne, a minek törlesztési kamatja 9000 frt, az évi üzem kiadás pedig mintegy 5000 frt, tehát ezen vasutnak évenkint 14000 frtot kellene behozni, mert különben megbukna.
Ha személyenként az oda‒vissza utazás 20 krajczárba kerülne, akkor egy évben 70000 személynek kell ki és beutazni, hogy a 14000 forint kijöjjön, azaz naponta 192 személynek; az pedig ‒ legalább eleinte ‒ igen kétséges. Nyáron talán igen, télen nem.
Talán automobillal lehetne az olcsó közlekedést biztosítani. Nem vagyok azonban eléggé tájékozott arra, hogy véleményt koczkáztassak.
Fel lettem szólítva egy magán értekezletnek összehívására, melyben a vállalatnak lehetősége, és a szükséges tőkének mikénti előteremtése jönne szóba.
Ha ezen vasút létesülne, fel fogna merülni azon kérdés, hogy a Sóstó az eddigi bérrendszer, vagy milyen más módon lenne továbbra kezelendő, hogy mint emelkedett forgalmú kiránduló hely, saját jövedelméből a rendes gyógyfürdők sorába illeszkedjék.
A mai rendszer mellett a bérlő egyszersmind igazgató is és minden. Ő vezeti ugyan ‒ ha ugyan vezeti ‒ azon könyveket, melyekből az évi betegforgalmi kimutatás készül.
A fürdő szobákat, melyekben zuhany nincs, a mi pedig szikes fürdőknél elengedhetetlen kellék, ő kezeli és szabja meg az árakat.
Az épületeknek és vendég szobáknak kifogástalan tisztán és jókarban tartása őt terheli.
Neki kellene gondoskodni arról, hogy a fürdővendégek halálra ne unatkozzanak.
Társalgó és olvasóterem, a melyben olvasni való is akad, a bérlőnek zsebét vehetné igénybe.
Valamilyen kertecske is kell egy fürdőhelyen, a hol nem csak egérfarkkóróban és csalánban, hanem dísznövényekben is lehet gyönyörködni; de akkor nem telik az árendára.
A Sóstónak legfőbb gyógyhatása van a görvélykórra, a mely betegségben pedig tudvalevőleg többnyire gyermekek szenvednek. Ezeknek megfelelő játszó helyek, tornaeszközök kellenek. Hol vannak ezek? A bérlőtől nem telik.
A felnőttek szórakozására a flotta egy rongyos szivárgó csónakból áll, a melytől a bérlő jövedelmet vár.
Az erdőben hosszabb és tisztán tartott séta utak kellenének, sűrűn padokkal ellátva, mert nem mindenki szeret hangyabolyon megpihenni.
Nem utolsó gondja a bérlőnek kifogástalan konyhát és pinczét tartani; felügyelni a pinczérekre, hogy azok visszaéléseket el ne követhessenek, a vendégek iránt előzékenyen viselkedjenek, azokat a fürdőhöz édesgessék, ne pedig elidegenitsék; általában az összes fürdő személyzetet a fürdővendégek érdekében fegyelemben tartsák.
Olyan bérlőt, a ki mind ezen feladatoknak kifogástalanul megfelelhetne, alig képzelhetek.
Ennyi mindenféle feladatnak, a melyeknek a leglelkiösmeretesebb és legpedansabb teljesítése nélkül a Sóstó, ha nem is sülyed útszéli csárdává, de szerényebb igényű gyógyfürdővé sem emelkedhetik a mai bérleti rendszer mellett.
A munkát meg kell osztani, a mi pedig csak házi kezelés mellett lehetséges.
A főfelügyeletet és intézést a városi Sóstóbizottság gyakorolná. Az igazgatói teendőkkel a fürdőidény alatt állandóan alkalmazott, kintlakó fürdő-orvos lenne megbízandó.
Az épületeket, fürdőket és vendég szobákat stb. az igazgatónak ellenőrzése mellett egy állandóan alkalmazott fürdő gazda gondozná és ezeknek jövedelmét kezelné.
Az élelmezésnek igen jónak és olcsónak kell lenni.
Ez azonban csak azon esetben lehetséges, ha az élelmező bért nem fizet, legfeljebb az alkalmazott személyzetet látná el még jutányosabban mint a vendégeket.
Az italmérést bérbe lehetne adni.
Ha ezen nézet visszhangra találna, a Sóstóbizottság mielőbb megalakitaudó lenne, hogy a részletekre nézve javaslatát a képviselőtestülethez beterjeszthesse.
Dr. Jósa András.
