Pár szó a magyar ornamentikáról. (Nyirvidék, XXII. évf. 3. sz., 1901. január 20. 2. l.) (Jósa 278.)

Jósa 278. Pár szó a magyar ornamentikáról. (Nyirvidék, XXII. évf. 3. sz., 1901. január 20. 2. l.) 1. PÁR SZÓ A MAGYAR ORNAMENTIKÁRÓL Eredeti magyar izlésü diszités honfoglaló elődeink őskulturájával behatólag foglalkozó szakembereink szerint nincs. Ma a szekfü, tulipán, gránátalma, liliom, rózsa-diszitést magyarnak, motivomuknak tekintjük. Hogy a gránát alma nem magyar eredtü, következtetni lehet arról, hogy őseink sem délSzibériában, ahol ősnyomunk elenyészik, sem Lebediában a Volga és a Dnyeper közötti tertületen, sem Etelközben a mai Moldvában, sem mostani hazánkban termett gránát almába magyar ember nem harapott. Nyilvánvaló tehát az, hogy a gránát alma eredeti magyar motivum nem lehet, dacára annak, hogy ezt mindnyájan hajlandók vagyunk annak tartani. Honnan vettük ezt, sejtelmünk sincs róla és eddig a rendelkezésemre álló irodalomban nem akadtam olyan értekezésre, hogy ezen kérdéssel foglalkozott volna. A honfoglaláskori sirokban hazánknak területén talált csekély számu diszitéseket, melyek közül a legtöbb Szabolcs vármegyéből került, mindet ösmerem. Gránát alma diszitésnek ezen korból származó tárgyakon nyomát sem találjuk. Nem látjuk ezeken a szekfüt, tulipánt, liliomot, de a rózsát sem, tehát ezen stílus jóval a honfoglalás után, talán az Anjou házból származott királyaink idejében keletkezett. Akárhonnan származott befogadtuk onnan, mint sok külföldről került számos jeles családot, melyek hazai történetünkben csakugy, mint Árpáddal bejött családjaink, mint igaz magyarok fényesen szerepelnek. A honfoglaláskori sirokban talált, többnyire rossz vékony ezüst lemezből készült, szijdiszitésre szolgáló domboruan kivert ékitményeknek mintegy fele része Szabolcs vármegyéből került. Lehet összesen vagy hatvanféle, többnyire stylizált növény inda és levél indának, felösmerhető virág alak nélkül. Az összes eddig talált diszitett ezüstlemezek között úgy nagyságuk valamint ornamentikájuknál fogva legkiválóbbak azok a lemezek, melyek a balcombnak középtáján függő acél, kova és bicskát tartalmazó tartályoknak előlapját képezték (hátsó részük bőrből volt). Ilyen lemez Szolyván, Bodrogvécsén, Tarcalon, Bezdéden, Tuzséron, Beregszászon, tehát a mi vidékünkön ,egy pedig Galgóczon Nyitravármegyében olyan sirokban találtatott,melyeknek némelyikében kétségtelenül megállapított honfoglaláskori kardok és olyan perzsa érmek kerültek napfényre, melyek mintegy 20-30 évvel előbb verettek Samarkandban és Balchban, mint őseink hazánkat elfoglalták, tehát azon időből származnak, mikor már őseink összeköttetése kelettel meglazult, de amely időben a hozzánk legközelebb eső keleten csupán perzsák vertek pénzt és ezt a magyarok még új hazájukban is használták. Vannak azonban honfoglaláskori olyan leletek is, melyek nyugati érmekkel együtt találtak, de tarsoly lemezek mellett ilyenek nem fordultak elő. Tudvalevő, hogy a tarsolynak és az ugynevezett magyarszék hátlapjának alakja hasonlítanak egymáshoz. Az u.n. magyar szék pedig csak adoptált német szék, mert hiszen a mi sátoros nomád őseink keleti módra csak földön ültek és a kanapé processust nem ösmerték. Az az ötletem támadt, hogy a honfoglaláskori tarsoly lemez díszitését lehetne szék hátlapjának díszitésére is felhasználni, és az ősmagyarok által adoptált motivumokat új életre kelteni. Négy mintát választottam ki, a bezdédi, tarczali, szolyvai és galgóczi tarsoly diszitéseket. Ezeket Francsics Ödön és Forberger Bandi rajztanár unokaöcséim lerajzolták, a dombormű kivéséséhez pedig ifj. Elek Dezső segített. Mikor már készen lettem velük, elsőrangu szakférfiaink által lettem felvilágosítva arról, hogy tulajdonképpeni magyar stylus nem is létezik, hanem ezt az izlést vissza lehet vezetni az assyrokra, akinek ornamentikáját a partusok, később a perzsák vették át, módosítva az alapmotivumokat saját izlésük szerint. Azon időben a keleten, eltekintve a távolabb eső kínaiak és indusoktól a kultura zászlósai a perzsák voltak és ezekről terjedt át a szomszédos, kevésbé művelt népekre, melyek közzé akkor még őseink is tartoztak. Az elmondottak után tehát egyelőre nyugodtan elfogadhatjuk honfoglaláskori adoptált magyar stylusnak a tarsoly lemezeinken lévő diszitéseket, annál is inkább, mert ilyen tarsoly lemezeket - tudtommal - eddig még csak hazánk területén is csak honfoglalaskor találtak; azonos diszitések pedig hiányzanak. A Vidovich László főszolgabíró barátom által talált bezdédi tarsoly lemezt az összes honfoglaláskori leletek között a legkiválóbbnak tartom azért, mert ezen nemcsak növény inda és levél distitések láthatók, hanem egy lófejű halpikkelyes hasu, kettős szárnyu és madárfarku alak; a lemez közepén pedig egy egyen szarnyu kereszt. Mikor ezen Luczaszékeket faragtam, sokaknak feltűnt a kereszt és kételkedtek abban, hogy ezen tarsoly lemez ősmagyarok oldalán lógott volna, mert hiszen azok keresztények nem voltak. Tájékozásul tehát szószerint ide irok egy czikket, mely az Archeológiai Értesitőnek 1870. évi folyamában megjelent és amely igy hangzik: "A kereszt alakról" A Britisch Muzeumba rövid idő előtt két roppant nagy szobor érkezett, melynek eddig a déli óceán egy szigetén állottak; mind két szobor hátába egy kereszt az u.n. Nilkereszt van bevésve. Közép India vadonjaiban néhány hónap előtt két ősrégi közönséges kőkereszt találtatott. Amint a gyakran emlitett angol ezredes Taylor régiségbuvár több fényképet hozott róluk hozzánk. E keresztek egyetlen darab gránitból készültek; az egyik 10, a másik 8 lábnál magasabb. Mindegyik egy csoport u.n. Cromlechek, vagy Dolmenek fölött uralkodik, melyek egészen hasonlók azokhoz, melyeket Taylor ezredes már előbb Dekánban megvizsgált. Ő tehát ezen ujabban felfedezett kereszteket éppoly réginek tartja ama Dolmen csoportot Dekánban. A környék - igy mondja az illető tudósitás – a történelmi korszak előtti időben kétségtelenül müvelés alatt volt; a dombok egy része terasse alaku bevágásokat és kiegyenlitéseket mutat kőkeritésekkel: a vidék azonban jelenleg messze kerületben évszázadok óta egészen lakatlan és sürü erdőségekkel van boritva. A vélemény az, hogy ezen kereszteket nem-árja néptörzs állitotta fel, mely az öt folyam vidékén át betörő ellenség elől menekült. A keresztek alakja igen sokféle. Egy vagy más alakban azonban a keresztet majdnem a föld minden nemzeteinél föltalálhatjuk. A Scandináviai Run köveken látható, oly időből, mely a scandinávok megtérését sokkal megelőzte. A germán Dona istennek kalapácsa bizonyos kereszt alakkal az u.n. tan - alakkal (T) birt: Dona kalapácsa azonban, kissé más kereszt-alakban, még jelenleg is itt-ott látható a német csürökön és istállókon; mint védjel az égiháboru és marhavész ellen. Angolország keleti és északi vidékén a templomi harangok még sok helyütt most is szászok régi istene kalapácsát viselik, mint oltalmat a vihar és menykő csapása ellen. Indiának sziklába vésett templomaiban épugy, mint közép-Amerikában föltalálható a kereszt. Szintugy a kelták kőemlékein. Keresztalakban épitett ősrégi templomok vannak Indiában. A Buddha vallás is felmutatja a keresztet az egyiptomiak is ismerték azt; épugy az assyriaiak, chaldeusok és phoeniciaiak is éltek vele. Etrusk és pompeji-i emlékeken is előfordul. A zsidóknál egy erdei fa ágai ugy megnyesettek, hogy az kereszt alakot mutatott; ugyanezt tették a galldruidák is. O-britt, gall és massiliai érmeken kereszt alak látható. Kamtschatkában Humboldt ugyanazt szembetünően ősrégi emlékeken találta. Midőn a spanyolok Mexikó földjét először érintették lábaikkal igen csodálkoztak azon, hogy a kereszt tisztelete ott annyira el van terjedve; a templomokban, sirokon a papok öltönyein, mindenütt ott volt a kereszt; épugy a félmüvelt muskák a permiaknál észkon, mint a vad paraguayaknál délfelé. Náluk is, mint más indiai törzseknél, a kereszt mint a gonosz szellemeket eltávolitó eszköz szerepel: ezen népek kuruzsló orvosai, mint gyógyszert használják. A kereszt jele Afrikában is feltaláltatott, hogy azt sok törzsnél az anyák elaltatott kisgyermekeik fölé vetik, hogy ezáltal a gonosz szellemeket távolt tartsák. Ha most ismét Ázsia legszélső részére Chinába megyünk vissza; ugy ott Schingmust találjuk kereszttel kezében. Aki a keresztről bővebb tudósitást akar magának szerezni, olvassa el de Mortillet Gábor ezen értekezését: "Le Singne de la croix avant le Christianisme". E munka 117 képpel van illusztrálva és arról értesit, hogy a kereszt, mint igen egyszerü mértani alak az őskori cifrázatokban leggyakrabban feltűnhet. Annak vallási értelmét ugyan azonositani a diszitési céllal aligha fog komoly tudományu embernek egyhamar sikerülni. Az elmondottak után tehát kétségtelen az, hogy bezdédi kereszttel diszitett tarsoly lemez nem keresztény, de pogány magyarnak képezte tulajdonát. A diófából domboruan kifaragott székhát lapok szakkörök elismerésével találkoztak és érdemesnek tartották arra, hogy a most rendezendő iparmü kiállitáson Budapesten bemutatva legyenek. Mert alkalmasnak tartják arra, hogy őseink által használt ornamentika a magyar iparban alkalmazást nyerjen és uj életre keljen. Dr. Jósa András (Nyirvidék, XXII. évf. 3. sz., 1901. január 20. 2. l.)