A piricsei bronzleletről (Szabolcsm.). ArcÉrtesítő XII. 1892. 352-354. (Jósa 085)

Jósa 85. A piricsei bronzleletről (Szabolcsm.). ArchÉrtesítő XII. 1892. 352-354. Dr. JÓSA ANDRÁS A PIRICSEI (SZABOLCS M.) BRONZLELETRÖL. Nyir-Báthortól délre a hét kilometer távolságban fekvő Piricse község határában, a községtől délnyugotra öt percznyi távolságban, Katz Mihály úrnak birtokán 1891. év nyarán az eke egy nagy cserépedényben akadt meg, mely az alább lerajzolt bronztárgyakat tartalmazta, és melyek a tulajdonos úr szívességéből birtokomba jutottak. Az edény az eke által darabokra töretett, melyekből egy birtokomba került. Az edény 40-50 cm. átmérőjű lehetett, jól kimunkált agyagból korongon készült, jó csengésű, kívül belől egyformán hamuszürke. A nálam levő darabon hat fogú fésűvel készült harántul futó hullámos szalagdiszítés vonul, mely felett és alatt egy a szalag irányával párhuzamos bekarczolás képezi a szegélyzetet. Ezen két vonalnak egymástóli távolsága 48 mm., a szalag szélessége pedig 15 mm. A lelet a következő tárgyakból áll: Kard markolata (23. ábra). A penge le van törve öt centimeternyire a markolattól, melynek díszítése mindkét oldalon párhuzamosan elhelyezett hat mseander szalagból áll, tizenhat fordított S alakból készítve. A hullámos vonal alól egy ponttal végződik, melyet az alatta ismétlődő hasonló kacskaringónak kezdete nem érint. A markolat tojásdad átmetszetű, a korong azonban köralakú és nincs átlyukasztva. Markolat felé néző felületén két — sugárirányban sűrűn egymás mellé sorakozó vonalakból álló — köralakú díszítés látható. A hátsó lapon a csecsalakú központból kiemelkedő nyújtványt a markolaton látható nagyobb görbe vonalakból alkotott szalagdiszítés köríti, melyet két, pontokból álló párhuzamos kör szegélyez. A pengét a markolat két szárnyába két-két akla (Nietnagel) erősíti. A markolathoz közelebb eső kettőt három körkörös vonal díszíti. A szárnyon az aklaközt három párhuzamos haránt vonalkákból álló szalagocska tölti be. A markolat egész hossza csücsköstől-szárnyastól 12 cm. A penge szélessége 37 mm. Közepén 12 mm. széles, kissé kiemelkedő lapos taréj fut. A szárnyak között lévő félkör alakú kivágásban, ezeket túl nem haladva, a penge közép vonalán gyufa vastagságú léczecske emelkedik ki, mely a penge lapos taréjának kezdetén hirtelen elvész. Két darab tokos baltához hasonló bronz eszköznek töredéke (25. és 26. ábra). Mindkettő egyenlő nagyságú és alakú szerszámnak felső része, csakhogy egyiknek csupán élvége van letörve, melyről nem tudom, milyen hosszú volt és milyen széles ; a másik derékben van ketté törve, úgy hogy ott a köpűnek alsó nyilása tátong. Ezen szerszám különbözik a fülecskével ellátott köpűs baltától abban, hogy bár alakja azonos, de nagyobb, úgy, hogy míg Szabolcsmegye kúlönböző helyeiről hozzám került 32 tokos balta legnagyobbikának köpűnyilása 39/30 mm., ezeké 46/35 mm. Füle nincs, nem is volt. A nyélhez úgy lettek erősítve, mint a dárdák, t. i. a köpűnyilás alatt 5 centimeternyire két átellenes lyukkal van ellátva a nyélnek átszegezhetése, megrögzíthetése végett. Valószinű, hogy ezekbe is nem könyökre hajtott, hanem egyenes nyél járt, és így inkább ásó mint vágó eszköz volt. Peremje alatt 25 mm. széles hornyolat fut körül. Ez alatt 5 mm. széles domború párkány. Mindkét oldalon a széleken végig lefelé futó igen keskeny tompa élű lécz. A párkánytól két egymásba illő, egy nagyobb és egy kisebb V alakú kiemelkedés. Egy szárnyas balta (27. ábra) váll nélkül. Élrésze a sokszori köszörüléstől már nagyon rövid, csak 3 cm., az egész pedig 12 cm. hosszú. Kardpengének töredéke (24. ábra), 17 cm. hosszú, alól 33, felső vége 23 mm. széles. Hat ép, hat végén csonka sarló, négy sarlónyélvég, (a nyél, mely nyilván hasított fába dugatott, másmás czifrázattal bír); hat sarlópenge-töredék (1—22. ábra). Tiz bronzrög vagy pogácsa, bizonyítéka annak, hogy itt öntéssel foglalkoztak. A tíz bronzrögnek összes súlya 6625 gramm. A fazék tehát összesen 38 darab bronztárgyat tartalmazott. A rögök kivételével a többi tárgyaknak rajzát ide csatolom. A leletnek talán legfontosabb része azon cserépnek töredéke (28. ábra), melyben a tárgyak találtattak, és melynek hullámos fésű-diszítése a népvándorlási korra vall. Ilyenek találtattak népvándorláskori tárgyakkal a híres — dr. Lipp Vilmos által leírt — keszthelyi temetőben. Nyíregyháza, 1892. márczius 21. Dr. Jósa András.