régész, nyelvész, egyetemi tanár
Az emberies igazságosság föltétlen érvényesüléséért küzdő, feddhetetlen jellemű bíró gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait Kalocsán, majd Baján végezte. A pesti egyetemen jogot, majd bölcsészetet végzett. Diákként részt vett az aquincumi ásatásokon és mindinkább a régészet iránt vonzódott. Az erdélyi származású Torma Károly régészprofesszor, az erdélyi limeskutatás elindítójának tanítványává csapott fel. Nagy hatással volt rá Pulszky Ferenc, akinek ösztönzésére bejárta Ausztriát, Svájcot, Francia- és Németországot, látta a skandináv országok gyűjteményeit is. 1885-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol 1895-ben nevezték ki múzeumi őrnek. Részt vett a gr. Zichy Jenő vezette kaukázusi kutatóút leleteinek feldolgozásában, majd a harmadik ázsiai expedícióban, melyhez Tifliszben (Tbiliszi) csatlakozott és Minuszinszkból tért haza az addig összegyűjtött régészeti leleteket szállítva Pestre (1897/8). Régészeti tanulmányok az oroszföldön címmel nagyszabású értékelő beszámolót írt a tanulmányútról. 1899-től már a kolozsvári egyetemen tanítja a régészetet, egyúttal az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója. A kolozsvári régészeti iskola megteremtője. Az első kolozsvári diákotthon megalapítója. Hosszú ideig szerkesztette a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Régiségtárából c. folyóiratot. A Société Royal d'Archéologie de Bruxelles tagságán kívül semminemű elismerés nem jutott.
Vallotta, hogy „Hazánk földje régészeti tekintetben közvetítő a tőle keletre és nyugatra levő területek között. Mégpedig nem egyszerűen átvevő és továbbadó, ha-nem az átvett művelődési anyagra kitörölhetetlenül nyomja rá a maga bélyegét, és úgy adja tovább…”
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének felügyelőjeként került kapcsolatba Jósa Andrással. Az ő javaslatára küldték az idősödő Jósa mellé segítségül Létay Balázst. 1914-ben Posta Béla személyesen is járt a nyíregyházi múzeumban.
