Jósa 21. (Rakamaz és Timár közt előkerült leletek. Nyiregyháza, 1888 (kézirat, 1 lap)) Rakamaz és Timár közt előkerült leletek (1888) Rakamaz és Timár közt az 1888ki árvíz alkalmával a Morotva (jelenleg árvíz folyás, ösmeretlen időben pedig Tisza, mely jelenleg 3 kimoleternyire északnak Tokaj alatt folyik) szakadásának mintegy 3 meter magas partoldalában mintegy 600 meter hosszuságban sírok átmetszete látszik minden látszólagos rend nélkül, mert a sirok nem egyenlő távolságban feküsznek egymástól, melyeknek feneke egy – másfél meternyire vannak a föld színe alatt. A talaj kemény sárga agyag, a sírok tölteléke pedig fekete televény dus agyag, de nem puhább mint a' környező sírföld, 's csak is egyenlő erővel alkalmazott csákány ütésekkel hatolható át. Nem lévén időm és alkalmam hogy a' kilátszó sírok körül bármelyiket is hosszában mely a' Tisza felé irányulónak látszik lenni átkutathattam volna, lehet hogy némelyik sírnak eleje, míg másnak pedig már csak végew lévén a sértetlen part oldalban látható a' sírok még és rendben feküsznek, de a felületes kaparásból is nyilvánvaló, hogy ezen sírok már ős időben kilettek fosztva, mert ember csontokat tartalmaznak ugyan, de oly rendben, mely bizonyitja, hogy a' kifosztás alkalmával a' csontok a szalagok által ugyan még erősen összevoltak kötve, de például a lábfej, melynek minden csontrésze természetes viszonyban feküdt egymás mellett nem az alszár végén, melynek síp és szárkapocs csontja pedig rendes fekvésben állott ki a partból, hanem azon helyen találtatott, hol a' czombcsont felső végét kellett volna találni, mely pedig hiányzott. Ezen lábfej alatt találtam [rajz] diszitésű 3 millimeter vastag jól iszapolt és égetett fekete edény törmeléket, míg felette, – kívül és belül élénk veresre égetett – közepén pedig egészen fekete 5 m. m. vastag durva müvü hasonló nagyságú edény törmeléket. A sírok oldalai függélyesek, egy azonban lefelé szélesedő [rajz] alakot mutat. Ép edény, vagy olyan mely – a' föld nyomása alatt összetörve ugyan de – egy csomóban volna nem látható, pedig az omlás alatt omlásban, a part és az 1888 Apriliban még 2-3 meternyi távolságban elterülő Morotva állóvíz közt a cserép edény törmelékeknek oly halmaza van és őrlő kövek darabjainak oly mennyisége van elterülve, hogy ezeket szekér számra lehetne gyűjteni. Hogy ezen lelhely mennyire dur a régészeti korszakok kritikájára nézve nézve mennyire fontosnak igérkezik, következteben azon körülményből, hogy a' rakamazi minden szépért és jóért lelkesülő főbíró Fábry Károly, Szelóczky Géza gyógyszerész úr társaságában az omlás hosszában ¼ óráig sétálva, minden valószínűség szerint ugyan azon cultur rétegből neolth bronz és népvándorlási korszakból szedtünk fel tárgyakat.
Irat címe
Rakamaz és Timár közt előkerült leletek. Nyiregyháza, 1888 (kézirat, 1 lap) (Jósa 021)
Leltári szám
Jósa Hagyaték Ad./13-2022
Írás