Régiségi muzeumunk. (Nyirvidék, XX. évf. 22. szám, 1899. május 29. 1-2. lap.) (Jósa 227.)

Jósa 227. Régiségi muzeumunk. (Nyirvidék, XX. évf. 22. szám, 1899. május 29. 1-2. lap.) RÉGISÉGI MUZEUMUNK Bessenyei ünneplésünk fényességeiből alig-alig hogy egy kis vékony sugár jutott a vármegyei régiségi muzeum hivatalos megnyitásának. A szobor-leleplezés igazán nagyszabású ünnepe mellett az időből se tellett; hogy vármegyénk e nagy jelentőségű culturalis intézményét a megérdemlett és megfelelő külső dísszel nyissuk meg és adjuk át a nyilvánosságnak. Nagy kár, hogy így történt, csalódásunkra nekünk is és mindazoknak, a kik azt hitték, hogy a Bessenyei szobor leleplezésének és a vármegyei régiségi muzeum megnyitásának ünnepségei egy ugyanazon napon, együtt megtartva, egymást fogják megsegíteni értéköknek, jelentőségüknek a köztudatban való megerősítésében. A Bessenyei-szobornak ezt az értékét, jelentőségét a leleplező ünnepség belső tartalma és külső dísze teljesen kidomborította. A kik ma elmegyünk e hatalmas és szép szobor előtt, tudjuk, érezzük és megértjük azt az eszmét, amit az a szobor - Bessenyei - képvisel: magyar műveltség! Mert hallottuk a magyar tudományos akadémia küldöttének: Dr. Beöthy Zsoltnak a beszédét, a mi műveltségünk magyarságának első apostoláról, és láttuk hódolatát a király testőreinek, akik ezt a szobrot megkoszorúzták. És a muzeum! Ugyan akkor azt is megnyitottuk és átadtuk a nyilvánosságnak. De az ünneplés fényéből és - pedig szükséges - külsőségeiből, a jelentős aktusra vajmi kevés jutott. Idő sem tellett (delet rég beharangozták már), és - hiányozván a dekórum - a megérdemelt érdeklődés is. A féle házi ünnepünk volt ez, a melyen (folytatásképen) résztvettek a Bessenyei szobor-leleplezés vendégei is, holott pedig annak a régiségi gyűjteménynek, ahogy ma a vármegye protektorátusa alatt, mint intézmény szervezve van, az örök és igaz tanító történelem tudomány szempontjából nagy jelentősége van. A Bessenyei-szobor, hogy ott áll Szabolcsvármegye székvárosának főterén, fényes tanubizonysága kegyeletünknek és áldozatkészségünknek. És annak az érczszobornak, hiába öntötte bele lelke ihletét a művész, hogy - rendeltetése szerint - tanítson és lelkesítsen, szüksége volt arra a fényes ünnepre, a melyet leleplezésére szenteltünk. Az a szobor most már él. És élni fog. Lelkesíteni és tanítani ezután is, utánunk következő generációkat. A nemes rozsda, mely ellepi majd, olyan, mint a ráncz a vén ember homlokán: tisztelet gerjesztő, mert történelmet jelent. A mi vármegyei régiségi muzeumunk folyton fejlődő és gyarapodó kulturális intézmény. Azok a kőbalták, bronz és vaskardok, sarkantyúk, urnák, edények. pánczélok és a többi, mindannyija innen Szabolcsvármegye földjéből kerülve napfényre, nem csak dokumentumok ősrégi történelmünkhöz, de - együtt, mint gyüjtemény - kell, hogy hatalmas kulturális intézményt alkossanak. Kallós Ede, a Bessenyei-szobor alkotója, megnézvén muzeumunkat, annak honfoglaláskori gazdag gyűjteményéből nagyon sok rajzot vett föl - mintául jövendőbeli alkotásaihoz, hamisítatlan magyar motivumokul. S miről ma olyan sokat beszélnek és írnak, a a mit Bessenyei-ünneplésünk illustris szónoka: Beöthy Zsolt olyan klasszikus szépségű és tökéletességű szavakban hirdetett, a nemzeti műveltségről - tudományban írásban, mesterségben; nos, hát ez a mi régiségi muzeumunk, a melynek “ócska” tárgyait talán súlyuk és kurrens anyagértékük szerint veszi kezébe a mai - sivár mezőkön nőtt nemzedék, - el fog következni az idő, hogy jobb idők generációja áhitattal fogja nézni őstőrténelmünk okmányait, megérti azokat, a valódi értékök megösmerése nyomán világosság gyúl majd lelkében az őstörténelmi források jelentősége és történelmi értéke iránt. A vármegyei régiségi muzeumot, mint ilyen jelentőségű intézményt, igazán nyilvánossá kell tenni, hogy igazán kulturális, nevelő, tanító, lelkesítő intézmény legyen, élő szervezete nemzeti fejlődésünknek. Ezért fájlaljuk, e nagyfontosságú érdek propagálása szempontjából, hogy muzeumunk hivatalos megnyitásának alkalmát eléggé föl nem használtuk arra, hogy a nagyértékű gyüjtemény kulturális jelentőségét, a megnyitás ünneplésének külső fényessége által is nyilvánossá tegyük és közönségessé, használván e szót régi igazi értelme szerint. És sajnáljuk azért is, mert muzeumunk egy folyton fejlődő intézmény lévén, a megnyitás hivatalos alkalmát a lehető legjobban föl kellett volna használni arra a czélra, hogy az intézményünkről, annak - megérdemlett ünneplés által kifejezett - jelentősége felől vármegyénk lakossága minden rétegeiben tudomást vegyen, azt megértse, s ez által a lehető legszélesebb körben felkeltessék az érdek és érdeklődés a fölszínre kerülő régiségi tárgyak megbecsülése s a megyei muzeumba való beszolgáltatása iránt. Dr. Jósa András vármegyei főorvos