bencés tanár, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, festőművész, nagyváradi nagyprépost-kanonok; a magyar régészet atyja, az MTA tagja
A magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője jómódú pozsonyi német polgári családban született. Világi papságra készült, majd a tanári pálya vonzása miatt 15 évesen belépett a Szent Benedek-rendbe. Elvégezte a bölcsészkart, majd doktorált és különböző bencés iskolákban tanított. A szabadságharcban utászként kapitányi rangig vitte, ezért 8 évi börtönre ítélték. Szabadulása után Bakonybélre vonult vissza egy időre.
1859-ben Győrött megalapította Kárpát-medence első vidéki múzeumát. Ettől kezdve szívén viselte a vidéki múzeumügy sorsát: bíztatta, segítette, támogatta az őt követő alapítókat, köztük Jósa Andrást, akivel életre szóló barátságot ápolt.
1861-ben Pestre költözött: 1868-tól a budapesti egyetem archeológia-tanára lett. Az ő kezdeményezésére és irányításával indult meg Budapesten a magyar régészképzés. 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta Ipolyi Arnold ajánlásár, majd 1871-ben rendes tag lett. 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őreként dolgozott. Az Archaeológiai Értesítő, majd az Archaeológiai Közlemények egyik alapítója és szerkesztője.
Rómer gondolata volt, hogy 1876 őszére Budapestre hívják az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát, melynek főtitkára lett.
1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki, ahol megalapította a nagyváradi püspöki palota 20.000 kötetes könyvtárát.
Jósa András már a hatvanas évek végén (1867) együtt ásott Rómer Flórissal és Vécsey József főispánnal Ajak határában, ahol sírokat tártak fel. A közös ásatások folytatódtak Geszteréden, ahol kurgánokat kutattak meg. Ezen felbuzdulva jött létre a Szabolcsvármegyei Régészeti Egylet, a mai Jósa András Múzeum elődje. „Megboldogult dr. Rómer Flóris buzdítása, tanácsa, oktatása, leglényegesebb volt az érdeklődésnek ébren tartására. Ezek nélkül elszunnyadtunk volna. Áldás emlékére.” ‒ írja Jósa doktor. Visszaemlékezéseiben a legnagyobb szeretettel ír barátjáról és mentoráról: „Ezt a tintanyaló és pocsékoló Andrást a magyarországi régészetnek atya-mestere, áldott emlékű Dr. Rómer Flóris marta meg, a ki buzdítani, lelkesíteni tudott és igyekezett a régészeti ügynek azon magas színvonalára emelni mindenkit. Minket apró szamarakat úgy megbecsült, mintha Jézus Krisztust hordottuk volna hátunkon.”
