Rómer Flóris: Két szabolcsmegyei ős-temető és egyéb régészeti leletek II. Archaeologiai Értesítő III: 11. 1870. 217-226.
Két szabolcsmegyei ős-temető, és egyéb régészeti leletek.
II.
Mig a cserepeshegyi dűlőn, jobban: a koldus cserén, az ásatások folytak, dr. Jósával kelet felé a homokbuczkák közé mentünk varjukova-vadászatot tartani, és itt meggyőződtem arról, hogy nem csak a bodrogközi és tokajvidéki lelhelyek kinálkoznak bő aratással, hanem Szabolcs e területén is, főleg a szőlőréti dűlőn és a hód aljnak nevezett területen annyi a varjukova-szilánk és a soklapu kőmag, hogy egy rövid óra alatt ki-ki tele rakhatja zsebeit a legcsinosabb példányokkal.
Kálló felé haza térvén, a tanyán eltett ép koponyákat is magunkkal vittük a szabolcsi muzeum számára. Ennek örvendetes gyarapodásáról másnapon reggel győződtem meg. Az Egyekröl ide került jellegző csücskü szép öblönyök, korsók, tejes-köcsögök, meréczek és szélke-alaku, néha durva művezető edények valóban megleptek. Ezek még a n. muzeumi számos és érdekes példány közt is kiváló helyet foglalhatnának.
Fölötte becsesek e tárlat bronzai, így a fémrögök és pogácsák, a két darab rudacska (barre, lingot), a mármarosiakhoz hasonló 11 csákány (az öntőcsap maradványával), a réz-kalapács és ugyanolyan kétélű fokos. Csinos a 8 darab pettyes sárga gyöngy, a zománczos bronz-gyűrű stb. – Ujabban e tárlat több ötágú ezüst (koporsó-) csillaggal, különféle ezüst pitykékkel és szegekkel gyarapodott.
Még az napon délután dr. Jósa Endre fogatán Anarcs felé indultunk. Az egész megyét ismerő kalauz, ki már állásánál fogva mindenről tudomást szerezhet és buzgósága által mindent kipuhatol, az utazást nagyon tanulságossá tevé. – Sényön hallám, hogy a határbeli egyik halmot Tetem-hegynek hijják; továbbá az öreg asztalostól, mint a helység régészétől értesültem, hogy egy hulla kiásása alkalmával rézsodronyból font nyakpereczet és két fülbevalót talált; másutt pedig háromélű sodronyból készült pár karpereczet és a római gyűrűkhöz hasonló sárga rézgyűrűt.
Az obsidianok lelhelyeit Padony-nyal szaporítottam.
Székelyen Nyiri János úr által előzékenyen fogadtatván, constatáltam, hogy azon sárgás achat-szinű csiszolt fejszét, melyet Kállóban a magyar leletek közé sorozni nem mertem, mivel Dániából hozottnak véltem, ott helyben találták. Láttam itt még egy köszörűkő alakú basalt-darabot – hossza 14, széle 6 centim. – s egy varjukova-nucleust, milyeneket szilánkokkal együtt lépten-nyomon találnak.
Pihenés alatt a reform. templomot kívántam megszemlélni. E tégla-építmény – melynek kőtalapfedői, kerek szentélye, kerekívű ablakai románkori eredetére mutatnak – sok változáson ment át, mint ez más építményekkel is történt. A két osztályú faltámak, később erődítményül használtathattak. A hajdani ívpárkány közei pedig alkalmasint bevakoltattak és most idomtalan szalag gyanánt húzódnak el a tetőzet alatt; boltozatnak semmi nyoma, és így árpádkori eredete annál kétségtelenebb. A torony alatti kapu több tagozatú, nyomott csúcsívből áll; a lépcsőzetes tagok téglából készültek.
A templom czin-edényei csinosak. Egyik korsón e felirat olvasható: ISTEN DICSŐSEGERE CSINÁLTATTA ZOLTAN JÓSA F : SZILAGYI SARAVAL. 1715., jelképül kétszer oroszlán, egyszer pelikán fordul elő.
A tálon a czinöntő bélyege látható; jobbra Magyarország czimere, balra kanna áll.
Bizony ideje volna már, hazánkban a régi arany- és ezüstműveken, de még a kardokon, késeken, czin-edényeken, ötvösmunkákon látható bélyegeket összegyűjteni és így kézművességünk történelméhez adatokat szerezni. Ha meggondoljuk, mily homály uralkodik e téren, és hogy majd semmiféle criteriummal sem birunk a hajdan annyira virágzott magyar- és erdélyországi aranyművesség remekeinek megismerésére, azon gondolat támad bennünk: bár akadjon fiatal tudós, ki ezt tűzze élete hálás feladataul. Evvel korszakot alkothatna műiparunk történetében és készíthetne olyan monogramm-szótárt, milyenekkel a külföld az ipar és művészet majdnem minden ágában bir, mig mi azt sem vagyunk képesek meghatározni, mit kelljen az opus transilvanicum alatt értenünk!
A kelyhet – a czintányérral együtt, melyet diszes lombozat körít – 1777-ben Zoltán Mihály kapitány készíttette. Ezek is a czinöntők elég magas izlési fokozatáról tanúskodnak.
Mint mindenütt, úgy itt is előkértem az úr asztalához való kendőket, és midőn azok kétoldalú igen csinos himzésére figyelmeztettem a jelenlévő hölgyeket, mindnyájan, elbámultak, hogy, „erre még soha sem ügyeltek.”
De még inkább csodálkoztak, midőn a már kissé foszlott kendőnek adtam elsőséget, mely a többinek takarójául szolgált. Ez a népies hímzésnek remeke, és midőn sajnálatomat fejeztem ki a fölött, hogy e, valamely muzeumba való példány itt végre is elvész, Nyiri úr megigéré, hogy az egyházat neje által újjal megajándékozva, a régit a szabolcsi muzeumnak – kezdeményül – felajánlja.
Ez irányban is sok a teendő. – Külföldön minden régi csipke-mintát, himzést, kelmedarabot megmentenek és rendszeresen felállítanak, míg nálunk a hálátlan unokák a régi lelkes magyar asszonyok és kisasszonyok kézi munkáit a rongyok közé dobják! Pedig mennyi lappanghat még ilyenekből a félre eső kastélyokban, régi várakban és udvarokban! Illő, hogy az efféléket megmentsük; mert a magyar házi ipar egyedüli történetét nem a holt betűk, de a kötő-, varró- és himzőtűk adták át az utókornak.
Van-e lelkes honleány, ki e szavak nagy horderejét felfogja? van e, ki hamarjában e gyűjtést megkezdi? – nem tudom; de ha van, fogjon a munkához, mert az ily gyarló, belbecsnélküli tárgyak mind inkább ritkulnak és pótolhatlanúl elvesznek!
Karásznál, a gyulaházi határban, két kupolaszerű dombra figyelmeztetett kalauzoló útitársam, melynek környékén sok bronztárgyat találnak. Beszélik, hogy egyszer egész ládáravalót gyűjtöttek! – E helyen egy kerek földvárt is említenek. Ideje lenne már ezeket is tüzetesen leirni és korszakok szerint összeállítani.
Anarcson a csinos képtáron kivül nagyon érdekelt a helybeli ev. ref. templom, mely polygonal szentélyéhez képest a középkorba tartozik. Meglepett a még jó karban levő szentségház, melynek megszemlélésénél azonnal a nagy-szőllősi jutott eszembe; az alatta látható czimer alkalmasint a Báthoryaké, de elmosódottsága miatt bizton nem tudom. A bolthajtások tagozatai hiányzanak; a diadalív, valamint az ablakok nyomott csúcsívüek. A víz számára szolgáló fülke s az egyszerű papiszék még megvan.
Kivülről tekintve, a támak két osztályúak; a régi ajtó leszelt tagozatú félfája is látható.
Igen szíves házi gazdánkkal, Czóbel Imre úr ő ngával, már korán kiindultunk az ős-temető megtekintésére. Ajakon keresztül hajtván, feltűnt a kicsi, de nagy régisége miatt igen nevezetes ev. ref. templom. Miután ebben épen betegért imádkoztak, belsejét nem vizsgálhattam meg. Külseje egyenes záradéku téglaépítmény; a szentély ablakai keskenyek, körívüek, alattuk volt a sírbolti lejárat. A támakat, mint látszik, később csatolták hozzá. A homlokzaton tölcsér-alaku ablak tanuskodik az épület régiségéről; fölötte lőrésidomu nyilás van, mely hegyes szögletre rakott téglákban végződik.
Majd azon helyre siettünk, hol nem rég igen érdekes edényeket találtak. Egy hajdan végtelennek látszott mocsár szélén vonul el azon uj út, mely a csatornázás által nyert fekete földre vezet, hol búzakalász szorítja ki a füstölő zsombékot évezredes tanyájából. Ez a gazdászat, a kitartás áldásdús eredménye. Vidéket gazdagítani, éghajlatot javítani, és a műveltség magvát elhinteni, talán csak annyi érdem, mint a virágzó telkeket pusztítani, az embereket öldösni és a szabadság helyébe rabságot ültetni? És kinek jut eszébe amazért valakit magasztalni, neki emléket emelni? – Hiszen magáért teszi, mondja az irigy; maga veszi hasznát, mondja a pulya! –
A földmívelés, ha nincsen tekintettel a tudomány követelményeire, már roppant nagy kárt okozott és okoz is naponkint a régészeti kutatásoknak! – Pedig minden nagy hátrány nélkül járhatnának karöltve nálunk is, mint másutt, ha a népet oktatnák, hogy leginkább ő van hivatva az ősi történelem földdel borított emlékeit fölfedezni és érdekes leletek által azon népekről hírt és alapos tudomást nyújtani, melyekről az irott könyvek csak hézagosan, sokszor pedig hibásan értesítenek.
A mellékelt rajzon (l. követk. lap) alul látjuk a hely szinét, a pascuum lápot, hol az őstemető fekszik. Ajak és Kis-Várda közt, az országútról balra térünk a pontozott vonalon, és ott a körül akadunk azon árkokra, melyek a alatt a nagyobb képen láthatók. – Midőn e helyre értünk, már két csoportban vártak a munkások, és értelmes felügyelők vezetése alatt azonnal megkezdték az ásást ott, hol az árkolás alkalmával cserepekre és vázakra akadtak.
Az első hullára 1-nél akadtunk, és mellette azon rendben találtuk az edénynyomokat és töredékeket, mint a váz melletti karikák mutatják. – Felállítván 3–4 emberből egyes csoportokat, két-három ásó nyomnyira 2, 3, 4, 5, 6-nál egymás mellett fekvő vázakra akadtunk, melyek az eddig általam látottaktól egészen eltérnek. T. i. ámbár a hullák nem itt-ott elszórva, hanem határozott rendben fekszenek, fekvésük mégis elüt már csak azoktól is, melyeket néhány nappal előbb a hugyaji temetőben láttunk. Mig jelesül a hullákat rendesen hátukra fektették, arczczal az ég felé, itt bár némi eltérést lehet helylyel-közzel észrevenni, egyáltalán még is oldalt fekszenek úgy, mint ha összehúzott lábakkal aludván, kezeikre támaszkodnának; az edények pedig, nem mint háton fekvőknél a lábaknál állanak, hanem majd a kézfejek végeinél, majd a fej fölött, majd hátuk mögött, és pedig ritkán magánosan, hanem hármasával, négyesével csoportokban fordulnak elő.
KÉP
Megtudván körülbelül a temetkezési hely szélességét, mely mintegy 9–10, arczczal kelet felé, testtel Ék–Dny. irányban fekvő hulla-sort tüntetett fel, természetesen hosszát szerettük volna kitapogatni, hogy így a hullák számát is legalább közelítőleg meghatározhassuk. – A temető határát nyugat felé kimutatá maga a mocsár széle, mert a vizenyős talajba aligha temetkeztek; hacsak azt nem teszszük fel, hogy a berent-vidéki láp e gyarmat kihalta után keletkezett. Kelet felé a domb igen lassan emelkedik, és erre kellett a temetőnek is terjednie; azonban ezen tag be levén vetve, itt jelenleg kutatásainkat nem is lehetett folytatni. – Megkísértettük tehát a sorok irányát a megkezdett ároktól jobbra balra ásatni és csakugyan, valamint 9 és 10-nél, úgy 7, 8, 11 és 12-nél is találtunk vázakat, melyek ugyanazon korba, ugyanazon valláshoz tartoztak; a talált edények is, mert egyéb mellékletre vagy fémre nem akadtunk, megegyeztek a köcsög-alakuakkal és nyakas öblönyökkel, melyeket a fametszeten látni lehet. A 7 és 8-dik váz közt egy gyermek-fejet találtak; váza el volt korhadva. – Van-e még valahol ily temető? – Tudom, hogy ülőhelyzetben is találtak több testet egymás mellett; és épen erre oly kevés gondja van, nem csak a földmívelőnek, hanem még az archaeologoknak is! – Érdemes lenne azoknak, kik a köznéppel érintkeznek, ezt felszólítani, hogy az ily temető-helyeket azonnal jelentse be, mert csak sok hasonló esetnek összeállítása által lehet biztos következtetéseket vonni. – Siessünk evvel is, mert a tagosztály általános keresztülvitelével mind inkább eltűnnek e földalatti történelmi lapok – és az utókor keserűséggel fogja szemünkre hányni értelmetlenségünket, egykedvűségünket.
Míg az ásatást szaktudós barátomra dr. Jósa Endrére bíztam, átrándultam Czóbel Imre ő ngával Kis-Várdára, hol Somogyi Rezső gyógyszerész úrban régi ismerősre és honvédpajtásra akadtam.
Mindenek előtt megnéztem a régi prépostságot, melynek ajtaja fölött még e felirat áll:
LADISLAWS § DE § KISS WARADA 1 • 5 • 0 • 1.
Néhány régi téglát is találtunk, olyakat, melyeken E D 1707 vagy 1762 van, egyen pedig ezen bélyeget G Y (?); egy kettőt a megyei gyűjtemény számára tétettem el.
A templomon a régiségnek még sok nyoma, bár az, mi benne legérdekesebb volt, kihányatván, elég botorul a kerítésfalba van beleillesztve és a dévajságnak és rombolási viszketegnek kitéve.
A szentély külső falán már alig olvasható felirat van, melyet hogy avval utánam más is ne vesződjék, lehetőleg lemásoltam:
HIC EST DOMVS
DEI ET (porta coeli)
(Ge) NES • СAPIT XXVIII
(Vers) XVIII • ERECTA PER DI
VUM REGEM HVNGARIAE LA
DISLAVM ANNO DOMINI
1082 • RENOVATA (1806)?
A szentély ablakai kerekek, lángdíszszel, mint a mátraverebélyiek, a támak három osztályúak, a kő-esvetők anyagát Muzsaj és Beregszász környékéről hozták. A támtalap, mely köröskörül fut, késő góthkori, mert a vizet feltartó válútaggal bír. Belül megvannak még a régi boltozat consoljai, az evangélisták jelvényeivel, mondatszalagokkal és bemeszelés folytán olvashatlan irással. Az ablakok közt két lőrésidomú nyílás ; a csúcsszélek tagozatai felül eltörvék. A bejárat fölötti betűk szintén nem fejthetők meg. A kerítésen némi durva vörös kőből készült faragványt lehet látni. A latin felirat viszhangját látjuk a szentélyben, hol a templom alapítására nézve egészen újszerű felirat olvasható:
BÖKÖNYNÉL
A TATÁROK ELLEN NYERT
GYŐZELEM EMLÉKEÜL
ÉPÍTETTE SZ. LÁSZLÓ
MAGY • KI • 108Z •
A mocsár közt feküdt hajdan elég erős tégla építményü várnak fő épülete – egy kétemeletes, nagy ablakokkal ellátott négyszögben, még részben fönnáll, és alsó osztályai a felvigyázónak szolgálnak hajlékul. Minden arra mutat, hogy az első vár, melynek e város nevét köszönheti, eltűnt, mert a mostanit, főleg külerődeit a XVII. századon túl nem lehet keresnünk. Somogyi barátom megígérte ugyan, hogy mit ő e várról, mint családja régi birtokáról tud, meglehet, hogy alaprajzzal illustrálva, közleni fogja velem. Elvárom ezen érdekes munkálatot, mely az utókor számára ismét egy régi műemléket ment meg.
Kérdezősködtem régi pénzek után is. Somogyi említé, hogy mintegy 15 év előt Verebi Somának egy aranyat adott át a muzeum számára; de minőségére már nem emlékezik. Mint várdai leletet regestrálom a: HADRIANVS AVG COS III PP • b. n. bbk. fő )( PIETAS AVG • j. n. Pietas) ezüst p. és D N HONORI VS P F AVG )( VICTORI A AVGG-félét CONOB, és a mezőnyben R-V-vel.
Visszatérvén a munkásokhoz, semmi ujabbat sem találtunk, és így e helynek közelebbi átkutatása az ottani régész urakra vár. Bár folytatnák a megkezdett munkálatot, sajátsága miatt bizony megmérdemlené!
A rögtönzött üléseken és gyepasztalon jóizűn folyt az ebéd, a pohár köszöntések ilyenkor sem maradhattak el. Egyik meglepett, és házi urunk gyengédségéről és a tudomány iránti kegyeletéről győzött meg. A pascuum lápnak őstemetői részét Czóbel Imre uraság, mint tulajdonos, a hites bizonyság előtt Rómer dűlőjének keresztelé, az ahhoz vezető útat pedig buzgó ügy társam tiszteletére Jósa útjának kivánta jövőre neveztetni. Nekem 55-dik születésem napjára szebb emlék nem juthatott. Iparkodni fogok jövőben meg is érdemelni.
Az anarcsi éremgyűjteményt nem láthattam, mert Czóbel Albert ur Pesten mulatott, de itt sem csalt meg azon föltevésem, hogy nálunk minden uri háznál lappangnak becses régiségek.
És csakugyan előmutattak a szives házi kisasszonyok egy M ANTON AVG TRIB XVII (?) )( IMP VI COS III RELIG AVG érmet, csinos Mercurral; egy Commodust PM TR P XI IMP VII COS V PP. FOR • –, és egy L vERVS AVG ARMEN • – )( TRP III IMP II COS I • • ARMEN • • •
Ezen ott helyben talált érmeken kívül láttam egy díszes háromélű bronznyilat és három különféle szíjkapcsot, melyek a verebi vitéz mellettiekhez nagyon hasonlítanak és a X-dik századból eredhetnek. Egy köpüs szekercze, felhúzott elejű celt, milyenek nálunk kivételesen fordulnak elő, Papon találtatott egy öblönyben, míg a csinos üveggyöngyök Farkas hegyről valók.
Kivánom, hogy a régészeti leleteket kedvelő kisasszonyok sétáikat nagyobb viharok után futó homokjuk közt folytassák és kicsided gyűjteményöket mindinkább növeljék! A nőnek mai nap még komolyabb hivatása van, mint a közelmúlt időben – és a történelem, az emberiség története, a jelennek legjobb oktatója. Magistra vitae!
RómerFlóris.
