Rómer Flóris: Két szabolcsmegyei őstemető, és egyéb régészeti leletek I. Archaeologiai Értesítő III: 9. 1870. 173-180.
Két szabolcsmegyei őstemető, és egyéb régészeti leletek.
I.
Folyó évi april 4-kén a szabolcsmegyei főispántól az ottani régészeti egylet alapítója- és legbuzgóbb tagjától, b. Vécsey József ő méltóságától következő sorokat vettem: „Archaeologiai kutatásaimban bár több a jó szándék, mint a szerencse, mégis felhasználom a jelen alkalmat, hogy újabb működésünkről hírt adjak.
Kálló közelében egyebek közt körülbelül 50 holdnyi homokos terület létezik s melyen néhány bokor szerb-tövisen (Xanthium spinosum) kivül mi sem nő, s így a sívó homokot a szél folyton viszi, hordja.
A földművelés e neme felett bármint vélekedjék a mezőgazda vagy ama földterület tulajdonosa: az archaeolog csak örvendhet; mert az ily földnek nincs titka, s bármit takar el ma, holnap ismét fölfedi, s a homok könnyebb részei idővel tovább is hordatván, századok sőt talán ezredek mű-maradványai kerülnek egymás mellé a homok-talaj keményebb aljára, hol súlyuknál fogva megfeneklenek.
Ezt tudván, s tekintve, hogy a tavasz igen sokszor szeles volt, april 4. d. u. Nagy Lajos úr egyleti jegyzőnk, Sz. S. honvédszázados úr és több műkedvelő társaságában kirándultunk a hely szinére s böngésztük a talajt, mely ilyenkor számos obsidián- s cserép-darabot szokott felmutatni. És rövid idő alatt csakugyan száz meg száz ily darabot szedtünk össze, melyek közöl különösen kettő tűnt föl érdekesnek.
Az egyik teljesen kidolgozott, szívalaku obsidián-nyílhegy. Nagyságra akkora, mint egy új magyar 10 kr.-os; szigonya (Widerhacken) egyik oldalon le van törve. – A másik érdekes darab, csiszolt (trachyt) kökalapács töredéke. Alakja valószínűvé teszi azon föltevést, hogy rendeltetése épen az obsidiándarabok szétpattantása lehetett.
E két darabon kivül még igen sok sikerületlen késpenge s nyílhegy-darabot szedtünk, nemkülönben tojás-nagyságú obsidián-nucleusokat és számtalan cserép-darabot, melyek közöl azonban csak néhányat vittünk gyűjteményünkbe, mutatványul.
E csupor- és cserépdarabok felette különböző művészetet s talán egymástól távol eső századokat képviselnek. Vannak darabok, melyek 1"-nél vastagabb, durva, vöröses vagy barna agyagból készültek, míg idomuk nagy teriméjű, de igen egyszerű, nehézkes alakú edényeket sejtet. Vannak ismét, melyek valamivel finomabbak s külsejökön oly nyomatokat tüntetnek föl, mintha gyékény- vagy szalma-kosár béletei voltak volna. Vannak továbbá darabok, azon tiszta fekete gömöri agyagból, melyet ma is szívesen használ a nép, mert a vizet igen üdén tartja. Ezek már jóval finomabbak s rendszerint diszítvék: többnyire csak a művész hüvelyk-körmének ismételt benyomatával, kivételesen pedig rovatokkal, melyek bizonyos arányt mutatnak ugyan, de a töredékek kicsi-voltánál fogva bírálatra alig nyújthatnak alapot. A legfinomabb darabok azok, melyek belül az említett fekete, kivül pedig finom piros agyagból voltak gyúrva, Kül-éket ugyan nem láthatunk ezeken, de művezetök kétségtelenül a legfinomabb, valamint kivételes darabkák a domborművészet egyik nemére, sok pedig fülek-, vagy kicsucsosodásokra mutatnak. – Átalán, e cserépdarabok legnagyobb részt megfelelnek azon szép számú edény-példányoknak, melyek többnyire jól conservált állapotban, gyűjteményünkben láthatók, hol azonban most egy darab sincs oly csinos, mint ama kis fekete csupor, melylyel 3 év előtt szerencsém volt a n. muzeumnak kedveskedhetni.
Ezeken kivül találtunk több apró kova-darabot, sárga és vörös jaspist, egy kétes eredetű üveg-darabot, agyagból gyúrt kanalat, igen jó állapotban, golyóalaku rovátkolt, csiszolt köbuzogány-töredéket, végre agyagból gyúrt orsót vagy talán hállónehezéket és sok csonttöredéket, mely utóbbiakat azonban nem lehete figyelemre méltatnunk.
Ha már most idevágólag némi okoskodást szabad koczkáztatnom, a nélkül, hogy alaptalan föltevésekbe merüljek, a következőket vélem állíthatni:
Az obsidiánok a közellevö tokaji s a szintén nem igen távol eső ungvári hegylánczról kerülhettek, hol folyvást szép darabok lelhetők, valamint többet gr. Forgách és Szirmay József urak birtokában is láttam.
A kova- és jaspis-darabok, szeréntem, Eperjes vidékéről kerülhettek vagy a bereghi Kárpátokból; mert egyebütt nem emlékszem, hogy valaha ily színes kavicsot láttam volna a patakokban.
Az agyagneműek még távolabbról valók lehetnek, mert a cserép-ipar itt még most sem honos, és miután e vidék szükségletét e részben ma is Gömörvármegye és N.-Bánya környéke födözi: úgy hiszem, nem csalódunk, ha e töredékek származási helyét ugyanott keressük, kivéve azon darabokat, melyek durvaságuk, szabálytalan alakjok s az anyag vastagsága által, úgylátszik, a Tisza partján eléforduló agyagtelepekre utalnak, hol az anyag rosz- és kevéssé tömör-voltát a művész épen az edények vastagságával volt kénytelen ellensúlyozni.”
Alig hogy ez érdekes és a báró tudományunk iránti őszinte érdekeltségét tanúsító levelét elolvastam, már maga is belépett hozzám, felszólítván, hogy Pestre jöttekor az új-fehértói állomástól keleti irányban fekvő homokdombon fölfedezett őskori temetőt megvizsgáljam, és az általa kirendelendő munkásokkal a szükséges ásatásokat megtétessem. Megigértem, hogy egy-két napra szabadságot veszek, de a mint ezt Pesten mulató Czóbel Albert ő nagysága meghallotta, meg kellett igérnem, hogy Anarcs-ra is kirándulok, és az ottan talált kovakés lelhelyét megvizsgálom.
April 8-kán elindultam tehát az esti vonattal, és másnapon korán reggel Támár n.-kállói lelkész úr tanyáján a szabolcsi régészeti egylet jegyzőjétől, tokaji Nagy Lajos tanfelügyelő úr ő nagyságától fogadtatván, dr. Jósa Endre, m. főorvos buzgó régésztárssal, valamint Blaskovits János úrral Hugyajból kiindultunk a hely szinére, melyet a főispán úr előttem már Pesten lerajzolt, s melyre minden kalauz nélkül is reá tudtam volna akadni.
Tájékozás végett ide csatolom A. ábrán alul (1. köv. 1.) a vidék átnézetét, hol Új-Fehértótól keletre az A. homokdomb aránylag nagyítva van föltűntetve és ugyanazon táblán a vastagabb A-nál a részleteket adom.
A helyszínre érvén, nemcsak a várakozó munkásokat találtuk ott, hanem társaságunk még László Alajos úrral (Új-Fejértóról) és dr. Magyar Gézával (u. o.) szaporodott. Mielőtt a munkát elkezdtük, az egész nem nagy kiterjedésű dombot, melyet kolduscseré-nek hínak, megvizsgáltam, s úgy tapasztaltam, hogy felülete laza futóhomok, talaja többnyire kemény kötött föld. Némely helyen, hol a nyugat-keleti viharok utat törtek maguknak, egész nagy foltokat kisepertek, vagy ujjas alakú válukat készítettek, míg ellenben a dél-északi vagy ellenkező irányú szelek hosszú barázdákat szántottak és az előbbi kopasz helyeket részenkint betölték.
E természeti léghullámzás következményei a futóhomokos felületnek helyenkinti feltárulása és isméti betemetése. Ilyen vihar után, mely a hó és fagy által meglazult felső réteget elhordá, több csontváz-maradék került napfényre, és közülök némi kegyajándékok is. Így b. Vécsey József varjukova (obsidián) nyílhegyet, két bronz-gyűrűt és egy pecsétgyűrűt talált.
A földszinén lazán heverő váztöredékek, és az egymástól majd egyenlő távolban s egyenlő közök határai közt fekvő hullák, ugyanazon valláshoz tartozó polgárosodott, vagy már rendezett községnek egyénei. A hanyatt fektetett, kezeiket testükhöz
KÉP
szorító halottak fejei nyugat felé irányozvák, míg lábaik kelet felé nyújtvák s így természetesen holtuk után is a nap kelte irányában feküdtek. S minthogy a sírkert helye nem szétszórt hullákat, hanem sorban fekvő vázakat tartalmaz, a hullák sorai közti vonal majd egyenlő távolban fut délről-északra.
A térnek, melyet ez alkalommal constatáltam, szélessége 24 lépés, melyek közt a még in situ találtak öt sorban feküdtek, fél ölnyi távolságban egymástól.
Ki akarván puhatolni a temetőhely kiterjedését, a munkások által két-két ölnyi távolban nyugatról-keletre és déltől-északra árkokat huzattam, a hullámzó terület minősége szerint 2–2½'nyi mélységüeket. Látván, hogy a földszínén lelt csontoktól dél-keleti irányban semmit sem találunk, vagy azért, mert erre a temető nem is terjedett, és így az ősrégi község-lakók fölötte csekély számára mutatna, vagy, hogy a szelek által már régebben lelepleztetvén, a nap és esők befolyása által elporlottak, a munkásokat észak és nyugat felé alkalmaztam.
De még itt sem sikerült hullákra akadni, mert egy 20 lépésnyi téren válura akadtunk, mely már rég meg volt tisztulva a futóhomoktól, egész a kemény földig. Ástunk tehát ottan, a hol még egyes buczkák nyugatról keletre vonultak és csakugyan A-nál 2' mélységben az első egészen érintetlen hullára akadtunk. Most dr. Jósa vette át az egész leleplezést, minden egyes momentumra vigyázva, melyet azonnal jegyzőkönyvembe irtam.
A koponyát, mely ég felé nézett, kellő vigyázattal emeltük ki a sárga homokból, álla le volt esve és tátott szájra mutatott A folytatott munka csontok helyett fekete-barnás földre vezetett; a fogak szét mállottak, a bordáknak, szivacsos csontoknak semmi nyoma; a bal kar felső csonttöredékét, a jobb czomb nyomait és két lábcsontot találtunk; a bal czomb forgója férfinak bizonyítá a hullát, de ezen és a szárcsonton meg néhány lábtőcsonton kívül egyebet nem találtunk. A váz 1.70 méter vagy 66" hosszú volt.
Míg e hullát kiástuk, D helyen másikra akadtak. Itt ugyanazon vigyázattal dolgoztunk, mint A-nál. Minthogy a dombocska tetején feküdt, és a vizek hamarább leszivároghattak, a csontok épebb állapotban maradtak. A koponya kissé a mell felé konyult; a gerincz, kar, medeneze, czomb, szárcsontok, a bal térdkalács megvoltak, de a bordák, a kéz és láb izei mind hiányoztak. E férfi hossza szintén 66"-nyi volt.
Így már némi támpontunk levén a hullák fekvésére nézve, A és D közt folytattuk az ásatást és 2' mélységben C-nél a harmadikra akadtunk. Ez is férfi volt, de váza egészen összetördelt, hossza csak 60".
Tőszomszédjában B-nél csak a koponya némi részeire lehetett ráismerni, és egy zöldpatinás egyszerű sodrony-függőre. Csontjai mind elmállottak, még a fogak is, melyek létéről csak a feketés, zsirosas agyag tanúskodott. Az E-nél lelt hullának hosszúkás ép feje észak felé hajolt. Álla lecsüngött, ezt alkalmasint nem volt szokásban felkötni, és a föld reáhányatván, leesett. E férfinak hossza 64". Vereses szinű fogai, kéz- és láb-csontjai majd mind megvoltak; de a mellékletekből mit sem találtunk.
A délesti munka közben még az F, G-nél jelzett vázak jutottak napfényre, más kecsegtetőbb eredmény nem. Csak a folytatott ásatások, vagy ez érdekes helynek gyakoribb szemmeltartása fogja bebizonyítani azt, vajjon oly annyira szegények voltak-e e halottak, hogy a puszta földbe, koporsó nélkül történt eltemettetésük alkalmával, rokonaik épen semmi szeretetadománynyal, vagy uti-elemozsival sem vigasztalták őket?!
Hogy e temetőben még is elő kellett némely műtárgynak fordulnia, tanúskodik a főispáni lelet, tanúskodik egy kis ezüst csat, milyent állítólag Balkányon is találtak, továbbá rozsdás vaskard, gyöngyök, malomkő, varjukova-darabok stb.
De már ezekből ki mondja meg, hogy miféle hullákhoz, vagy rétegekhez tartozott? mert az ily állításoknak minden itészet nélküli összehalmozása, vagy az ahhoz tartozóknak kényünk-kedvünk szerinti kihagyása az úgy is elég homályos és bonyolódott múltat épen megoldhatlanná teszi, vagy hamis, sőt nevetséges következtetésekre vezet.
A rajzon föltűnő fehéres foltban, a sorban fekvő hullák, a rajzolótól némileg kiegészítve, úgy vannak ábrázva, mint azokat részint a szabolcsi régészetegyleti tagok, a jelen volt munkások látták, és még részben magam is észleltem. Közülök mintegy 22-őt magam constatáltam.
E jelentés tanúskodik barátaink előtt, mily meggondolással és elővigyázattal kell ily érintetlen helyen eljárni, mily lelkiismeretesen minden legkisebb körülményt feljegyezni, és mind ezek után mily csekély és mily bizonytalan még is kezdetben az eredmény? Igen is, de mi lenne az eredmény, ha ily lelkiismeretes kutatásnak csak 10–20 különféle helyről kaphatnánk jegyzékét, míg ellenben kimondhatatlan szomorúságunkra majd naponkint halljuk, hogy a puszta földben eltemetetteket az emberek rendesen semmibe sem veszik, és temetési helyeiket irgalmatlanul pusztítják!
Külföldön ily egyes sírhelyekről munkákat írnak, nálunk még nem is hiszik, hogy ebből valamikor ős-történetet lehessen szerkeszteni! Ennyit a hugyaji őstemetőről.
