Jósa 318
A sóstói vasút. Nyirvidék XXIII: 37. 1902. szeptember 14. 2-3.
A sóstói vasut.
Néhány nap előtt hivatalos utazásból hazatérve egy nyomtatott ivet találtam író asztalomon Popp György aláirassal, a ki jelenleg Szabolcsvármegyének fináncz minisztere.
Rettenetes állása Bali Mihályt, a talár–török–osztrák járást juttatta eszembe.
Rögtön kholerát kaptam volna, ha az ívnek felirata nem az lett volna, hogy „A sóstói vasut”!, és ha nem jutott volna eszembe az, hogy tizennyolcz év óta ülök a közigazgatási bizottságnak zöld asztala mellett, a hol elődjeinek irgalmatlanságát kellett a bizottságnak mérsékelni.
Popp Gyurka, a ki nem haragudhat ezen kicsinyitésért, mert hiszen termete rá czáfol, nem a féle schablon pánzügyigazgató. Összetudja egyeztetni az állam kincstár érdekeit az adózó polgárok érdekével.
Soha, de soha méltánytalan szigort nem követelt, mig elődjei egyebet sem tettek.
Azt hiszem, hogy ha valahol királlyá fogják választani, a tallérok kerületére ezen jel mondatot fogja veretni. „Húzz a tenyeremből szőrt”! vagy „A hol nincs ott ne keress”! Daczára humánus eljárásának, az állami adók pontosabban folynak be, mint elődjei idejében.
A „sóstói vasut” és a „tengeri kigyó” egy rangban vannak. Popp György barátom beállott ezek mellé impresszáriónak.
Azt mondom neki, hogy vállalata biztosan fog sikerülni, ha tízszer egymás után, gyorsan, akadozás nélkül el tudja mondani azt, hogy „Mit sütsz kis sűcs, tán sós hust sütsz kis szűcs”
Most még csak baktat, de ha az érdeklődők törekvésében támogatni fogják, rövid időn ugy el mondja, mint a kerikacsapás. Legyen is ugy!
De kik hát az érdeklődők. A sokak között Popp György is; mert a Sóstó közelében nyíri aszú termeléssel foglalkozik szőllejében. Én is utánna kullogok, mert azon esetben ha törekvése sikerül, nem leszek kénytelen kikutyagolni ókerti szőllőcskémbe, hanem tiz krajczár árán fogom kiáltani, hogy „Hipp hopp ott legyek, a hol akarok”.
Lehet, hogy magam alatt vágom a fát, mert most három négyszer megyek ki egy évben, amúgy pedig annyiszor, a hányszor eszembe jut.
Ilyen apró érdeklődő felek többen is lehelnek; de bizony tőlünk az a gőz, villamos, lovas, vagy automobilos vasut meg élni nem fog. Mi csak olyan csepp viz vagyunk a tengerbe.
Vállalkozónak sem lehet fontos érdeke.
Annak érdeke csak az, hogy tőkéjét 6 százalékkal jövedelmeztethesse. Az a tőke pedig nem olyan kullancs, hogy kényszerülve lenne a sóstói vasutba bele ragadni. Van annak jövedelmező elhelyezésére széles e világon ezer és ezer hely.
Kinek a főérdeke tehát?
Nyíregyháza városának; részint azért, mert a nagy gyógyhatású Sóstó fürdő a közlekedésnek fogyatékossága mellett jelenleg csak is zugfürdő; részint azért, mert a városnak ez volna egyedüli üdülő helye.
Már pedig az nem üdülő hely, a hova gyalog kell kifáradni; mert bár milyen szép is öt kilométeren át zöld erdő-alaguton kiérni, még is csak kutya módra ki lóg a nyelve annak, a kinek sikerült ezt a sportot megtenni.
Van ugyan egy népkertünk, de abban ugyan népet senki sem lát.
Luczernás kertté kell ismét visszaváltoztatni, mert abban ugyan remete-jelölteken kivül más emberi lényt soha senki eddig meg nem látott; vagy csak olyanokat, a kik a poros országutat kerülve akarnak a vasúti állomáshoz jutni. Hány marha lakna jól az ezen területen termett luczernából. Igy a hogy van, se marhának sem embernek nem sokat használ.
Ezen népkertnek csúfolt néptelen kertet házhelyeknek kellene kiosztani és a befolyt összeget, a város és a Sóstó közötti olcsó közlekedésnek biztosítására forditani. A kert fentartása csak kiadást okoz, a vasút pedig jövedelmezne.
A negyvennyolcz előtti városi követeknek a czime az volt, hogy „prudens et circumspectus” magyarul „okos és körültekintő”.
Az 1834-iki országgyűlésen egy ilyen prudens követ valami okosat mondott, a mire egy vármegyei agarász, lófuttató vármegyei követ gúnyosan replicált a prudens és circumspectus követnek.
Ez azt válaszolta, hogy nem érzi magát sértve, mert „az elefánt is nagy, vagy kiczifrázva nagyságos. A libánál méltóságosabban élő lény nem viselkedhetik, de ez ugy emberi, mint állati tulajdonság is lehet”. „Prudens és circumspectus pedig csupán csak ember lehet, és ő annak tartja magát”. A dölyfösvármegyei követ ez alkalommal nem tátotta ki száját, hanem leült. Elhalgalott.
Na, hát azon esetben ha Nyíregyháza városnak képviselő testülete prudens és circumspectus, Popp György barátomat ki kell a városból tolonczozni, ha azt meri javasolni, hogy csak tíz–húszezer koronával járuljon a sóstói olcsó közlekedés létesítéséhez.
Nem akarom ismételni azt, a mit a Sóstó fürdőről pár év előtt a Nyírvidékben czikksorozatban irtam.
Azt mondottam, hogy az egyenrangú palicsi és konyári fürdőknek kivételével nincs világrészünkön olyan fürdő mely ezzel versenyezhetne, az anyagcsere fokozása szempontjából.
Lippik, Hall, Csíz stb. csak a reklámnak köszönhetik hírnevüket.
A „Sóstó” fejlődésének hivatása, de akadálya is van.
Hivatása az, hogy szélesebb körben is első rangú gyógyfürdőnek ösmertessék el, – mert tényleg az is – csakhogy mint fürdő. „Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes” jelszavat tűzte ki a változó kezelés.
Helyben tartózkodó orvos, fürdő biztos stb. nélkül széles hazánkban gyógyfürdő nincs. Ráfogással azonban e nélkül is lehet az, mint azt a Sóstónál is tapasztaltuk.
Sok teherrel nyomott városunknak azonban főérdeke nem csak az, hogy özönöljenek hozzánk a görvélyes, csúzos, köszvényes stb. betegek, mint a hogy azt a fent emlitett fürdőknél tapasztaljuk, hanem az is, hogy a város lakosainak ezen egyedüli üdülőhelyét hozzá férhetővé tegye.
De a mai viszonyok között ez lehetetlen. A Sóstóra csak az mehet, a kinek saját fogatja van; tarisznyát visz magával, vagy pedig annyi bankója van, hogy bele akar fulladni.
Én ezen veszélytől nem tartok.
Szegény ember vagyok. Saját részemre senkivel váltót alá nem irattam, tehát gazdag ember hirébe is juthatnék.
Szabad fürdő jegyem van a Sóstóra, de nem veszem igénybe, mert ha oda kirándulnék, a potya fürdő mellett 5–10 forintba kerülne kirándulásom.
Tavaly egyszer. Az idén egyszer sem voltam kint, mert nem telik. Drágább a Sóstó mint akár mely más világ fürdő.
Egy sóstói szerény ozsonna többe kerül, mint a mennyit számos tagból álló családom két nap alatt elfogyaszt.
A bérlőt nem lehet vádolni: mert a város srófja őt is a srófolásra kényszeríti.
A nemes város figyelmét kikerüli azon körülmény, hogy a bérlet rendszer a Sóstó fejlődésének lényeges akadálya.
Azt az elvet vallja, hogy jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok.
Túzokra nem vadászik. Elég kár!
Minden el van követve arra nézve, hogy a Sóstó ne fejlődhessen.
Ha városunk polgármestere a „Sóstó” fejlődését szivén viseli, megfogja szerezni Biarritzból, Wiesbadenből Ostendéből stb. a költségek kimutatására vonatkozó adatokat.
Azt hiszem, hogy a Sóstó drágább minden világ fürdőnél.
Ha ezen nézet nem ütközne ellenvetésekbe, azon esetben a Sóstót házi kezelésbe kellene venni.
Egy két évi tapasztalat tájékozást nyújtana arra nézve, hogy a pillanatnyi haszontól eltekintve, a bérlet vagy az önkezelés előnyösebb-e?
Kérdem, hogy azon esetben, ha a város kezelésében levő Sóstói vendéglőben olcsóbban lehetne étkezni, minta 100%-os árak mellett, a varosban nem mennének-e ki olyanok is, a kik olcsó közlekedés mellett a szabadban költenék el ebédjüket.
Popp György eszméje életre való lévén, nagy hiba volna azt sutba dobni.
Nyíregyháza, 1902. szeptember 12-én.
Dr. Jósa András.
