Jósa 140
A szabolcsi földvár 1895 őszén történt megásatásának leirása.
Dr Jósa András levele a Szabolcsi földvárról
A szabolcsi földvár 1895 őszén történt megásatásának leírása Dr Jósa Andrástól.
+ Rajz!!! 3 db!
„Szabolcs” földvár térképe
1 hüvelyk = 40 öl
Dr. Jósa András
1. csörgő pityke népvándorlás kor a honfoglalás idejéből is gyakori lelet.
2. Vassarló római korinak látszik
3. Csüngődísz habkőből (Bimsenstein) Rézoldattal beivódva zöldes színű. Szabó Dezső tanitó urtól
Ezen kívül Szelőczky Dezső adott egy 15-16. századbeli sarkantyut, és egy hengerded eltörött vékony rézkarikát (fülbevaló)
A veres tintával jelzett helyej Bartalos Gyula és Dr Jósa András által át lettek kutatva 1895 év tavaszán őszén.
„Szabolcs” földvár térképe
1 hüvelyk = 40 öl
Dr. Jósa András
1896
1:2880
Pénzügyigazgatóság kataszter
A veres tintával jelzett helyeket Bartalos Gyulával az alapig átvágtuk.
Igen tisztelt Uram!
Szíves volt egy Konstantinapolyból kelt levelében megtisztelni azon megbízással, hogy Bartalos Gyula urnak segédkezzem a szabolcsi földvárnak átkutatásában. Ezt megtettem; de hátra van még a várnak a közvetlen kőrnyékének lejtmérése után készítendő dombortérkép, és fénykép felvételek, melyeket magamra vállaltam, de a melyeknek elkészítését a közbe jött téli idő miatt kénytelen vagyok a tavaszi idényre halasztani.
Mérnök barátaim honorariumot el nem fogadnak. - A fuvar és napszámosokra, czövekekre tett kiadásokat azonban fel fogom annak idejében számítani.
Bartalos Gyula főtisztelendő urnak ismerem azon nézetét hogy Szabolcs várának létesítését Szabolcs vezérnek tulajdonítja, de kutatásunk után ezen ügyben tett jelentését közleményét nem olvasván, és nem ösmervén azon alaptételeket melyekből ezen következtetést le vonja.
A vele töltött élvezetes napok alatt arról győződtem meg, hogy csorbítottnak tekinthetnék Anonymus hitelét akkor, ha Szabolcs vára nem Szabolcs vezér alkotásának bizonyulna.
Szabolcs vezérnek honfoglaláskori dicső tetteinek értékét nem szállíthaja lesz az, ha egy – már készen talált és elfoglalt várat hadi czéljaira továbbra is jó karban igyekezett fenntartani.
Nem von le sem Anonymusnak hiteléből, sem Szabolcs vezérnek és nimbussából az sem, ha a várat Szabolcs vezér szerepeltette először a hagyományban és Anonymus után az írott történelemben.
Az én szerény nézetem az, hogy Szabolcs várát nem Szabolcs vezér, de egy oly nép emelte, melyet már egy más cultur nép előzött meg.
Ezen feltevésnek a védelmére jogosságának igazolására, tisztán az igazság érdekében, és legkevésbbé polemizálási viszketegből kénytelen vagyok türelmét kérni olyan körülményeknek felsorolására, melyek Szabolcs vára korának meg állapítására nézve nem bizonyítékok ugyan, de mindenesetre figyelembe veendők.
Történelmi biztos adatok hiányában, a régészeti adatokat mellőzni nem volna helyes eljárás, vidékünk őstörténelmének megvilágítására.
A népek fejlődése szoros összefüggésben áll a talajjal melyen élnek; ez a Nyirre is áll ennélfogva bocsánatot kérek, ha a Nyírnek geologiáján kezdem.
Szabolcsmegyét nem Szabolcsmegyének, hanem A Nyir vármegyének kellene nevezni, mert azon homokos terület mely a környező löszlapályból a Tisza null pontja felett a Nyir Madától Bogáth, Lugos, Geszteréd Hadház községek határain átvonuló vizválasztó vonalnak némely pontjain 70 meternyinél magasabbra többre is emelkedik, mintegy hozzávetőleg 6000 négyzet kilometernyi terület, melyből körülbelől 4000 négyzet kilometer a független érzelméért meg csonkított Szabolcsvármegyére jut, a többi rész Szatmár és Biharvármegyének jutott díjjul. A Nyírnek tulnyomó része tehát Szabolcsvármegyére jut, melynek ősmultjáért mint laikus is de különösen érdeklődöm.
Ez a lenézett „Nyir” a melyröl a megboldogult Rudolf trónörökös által kezdeményezett „Monarchia” nevü műben Tovölgyi Titus azon kezdte, - de azután azon is végezte, hogy „ott a hol a vírgács terem”, és a melyet a nyíri pajkosokról emlegetnek, a melyek pedig inkább léteznek másutt mint itt; a hol éhen sem 1817 ben sem 1863 ban, sem soha éhen senki meg nem halt, mai napig, a hova mikor a dus alföldről mintegy 6000 ember jött ide az éhhaláltól megmenekedni, 1869-ben Ez a világ soha éhen senki meg nem halt. Ezen vidék hol még nincs, Chánaán volt azon korszakban, mikor a sarlón kívül más földmívelő eszköz nem ösmertek.
Nálunk a kapás nem görnyed, míg a Nyir határát átlépve, szánalommal látjuk a verejtéket, melyel a környező agyagos talajban a földnek sokszor csak alamizsnát csikarnak ki.
Én a Nyírt egy zátonyképződésnek tartom, mely azon hosszu időszak alatt keletkezett, mikor a magyar síkot borító tenger magát a mai Vas Kapu helyén létezett most már csak czukorsüveg alaku kovamagjaival dicsekvő, és a Dunának lefolyását rézsut irányban gátló Gneisz szikla tömegesen lassan lassan átnyalta.
A Duna, Tisza és egyéb folyóink nem lehetnek egyebek, mint törpe nyomai azon hatalmas áramoknak, melyek a hazánkat hajdan borító víztömeget levezették.
Ha a Kárpátok déli tőlünk északkeletre fekvő lejtőjéről leözönlő vízek a Nyír vidékén a Vaskapuig akadályba nem ütköztek volna, a legrövídebb utat választva csekély eltéréssel délnek tartottak volna. De nem így történt. Mert míg a Bererttyó meg az Ér forrásaitól, a Szilágysági hegyeket elhagyva csakhamar keletnek tart, a Kraszna, - keletkezésével csak nehány kílometernyire a Berettyótól, - elöbb a Szamossal, később a Tiszával egyesülve egy óriási kanyarulatot tesz északra Csap felé és a Nyír kit megkerülve nagy sokára fordul Tokaj mellett Tisza Polgárnak délre.
Ez csak ugy történhetett, hogy ott hol jelenleg a "Nyir" áll, egy nagy szíkla tömb létezett, mely a Kraszna Szamos és Tisza vízeinek szabad lefolyásának utját állotta.
Azon a térségen tehát, a hol jelenleg a Nyír létezik, egy örvénynek kellett létezni keletkezni, hol a víznek lassubb mozgásúvá válván kellett lenni, mint az áramokban. A a nehezebb homok lerakódott, a finomabb agyag részecskék pedig tovább sodortattak haladtak.
A víz a magyar síkságról lassankint leapadván, itt egy zátony emelkedett ki mint sziget a környező tengerből. És ezen sziget, a "Nyír" – Magyar ország síkságának legkimelkedőbb pontja - volt azon hely, hol az ezer és ezer tavak, a vadakkal bövelkedő Nyírerdők, a könnyen müvehető talaj az ősembereknek a legkedvezőbb életfeltételeket nyujtottak.
Hogy ez nem puszta feltevés, bizonyítja azon körülmény, hogy nincsen a Nyírben egyetlen egy tó, vagy most már - miután a nyíri vízek le lettek csapolva - egyetlen egy tófenék sem, melynek közvetlen környékén a homokfuvásokban obsidián, kova, vagy cseréptöredékeket találni ne lehetne, bizonyítékául annak hogy az emberek az ős időben éppen olyan jól, vagy talán még jobban találtak magukat itten, mint most, mikor az állam beállott fosztogatónak, és neki vab 28 millio plussa, nekünk meg aránylagos befizetünk.
Hogy nem csak a kőkorszaki ember, hanem a bronzkorszaki is jól találta magát a Nyírben, csak akkor lenne Nagyságod erről meggyőződve, ha érdemesítene bennünket becses látogatására.
Ezen előzményekből azt vonom le, hogy a „Nyír” ugy a fakampó, mint a gőzeke idejében kedvező feltételeket nyújtott az emberek megélhetésére.
Én a nullához közel álló ember vagyok, szak régész sem vagyok, vagy nyolcz évre el voltam riasztva gyüjteményünknek a n. muzeumba való visszatartása miatt az érdeklődéstől. Báró Vécsey József eltávozása óta csak magam küzködöm a régészet érdekében vidékünkön; de merem állítani, hogy bronzgyüjteményünk nem utolsó helyet foglal el az országban.
Ezen körülménynél fogva én azt hiszem, hogy az ugynevezett bronzkorszakban , - a melyet az én nézetem szerint a Nyírben a többi korszakoktól el választani nem lehet itten a megélhetés kedvező feltételei miatt épen olyan tömött volt a lakosság folytonosan, mint ma, az előtt és aztuán és mai napig.
II A rakamazi ősszemétdomb – uríasan terramare – melyet az Arch. ért. valamelyik füzetében leírtam, azt bizonyítja, hogy a kora népvándorlás idejében, a kőkorszakban élő emberek rövid idő alatt ugrottak át a bronzkorszakba, és létek át a vaskorszakba.
Ezeket roppant nehéz volna papíroson bebizonyítani, de ha egyszer azon szerencse érne, hogy becses látogatásával megtisztelne, meggyőződne állításom helyességéről.
I Most már rátérek azon körülményekre, melyek Szabolcs várának keletkezésére némi igen homályos világosságot vethetnének.
II. A rakamazi ősszemétdombból százakra menő különböző díszítésű cseréptöredékeim vannak. -
Vannak olyanok melyek kő, bronz, vagy vaskorszakra, sőt római bofolyásra is vallanak. Ezen tárgyak azonban nem az említett korszakoknak megfelelőleg vannak egymás felébe helyezve, hanem rétegezés nélkül vegyülve.
Itt érmet mely ezen telepet datálna nem találtam, hanem a Büd Szt Mihály kötelékéhez tartozó Jósefháza pusztán, és a gávai határban levő Katóhalom tájékán, a rakamazi cseréptöredékekhez nem csak hasonló, de nyilvánvalólag egy ceramicusnak kezéből került töredékekkel együtt Trajantól Nagy Constantinig terjedő időszakból származó érmek is kerültek napfényre. A Rakamazihoz hasonló cserép töredékeket találtunk, illetőleg találtam Szabolcs várának nem csak környékén, de belterületén, és sánczainak legmagasabb pontján is.
Nem tudok ugy rajzolni, hogy a jósefházi, rakamazi Katóhalmi, és Szabolcsvári cseréptöredékeket itt a papíroson egymás mellé állítva bebizonyíthassam, hogy ezen telepek egy korszak. - Ha becses látogatásával meg fogna tisztelni, demonstrálni fogom.
Aok vendégem van. Loptam tőlük azon kis időt, mely ezen régen tartozott soraim meg írására szükséges volt. -
Holnap vagy holnapután az okoskodások kizárásával meg írom röviden azt, a mit a Szabolcsi vár igen kissé részletes megásatásánál észleltem.
Nyiregyháza 1895 Jab 9én
Kiváló tisztelettel
Dr Jósa András
U. i. Érdemes volna az ország kiváló régésszének, a mi szerény muzeumunkat megtekinteni!
