Jósa 140
A szabolcsi földvár 1895 őszén történt megásásának leíása
Dr Jósa András levele
a Szabolcsi földvárról
„Szabolcs” földvár
térképe
RAJZ (több a várról)
A térkép mellett (széle levágva…)
Bartalos vitte el
1) CSÖRGŐGOMB RAJZA
csörgö pityke
népvándorlás kor
a honfoglalás idejéből is gyakori lelet.
2) Vassarkantyú a római korból valónak látszik.
3) Csüngő dísz habkőből
(Binnsenstein.. Rézoldattal b… ivodva zöldes színű. Szabó Dezső tanitó urtól (RAJZ)
Ezen kívül Szelóczky Dezső adott egy 15-1? századbeli sarkantyút, és egy hengeres eltörött vékony rézkarikát (fülbevaló)
A veres tintával jelzett helyek Bartalos Gyula és Dr Jósa András által át lettek kutatva 1895 év őszén.
Igen tisztelt Uram!
Szives volt egy Konstantinapolyból kelt levélben megtisztelni azon megbízással, hogy Bartalos Gyula urnak segédkezzem a szabolcsi földvárnak átkutatásában. Ezt megtettem; de hátra van még a várnak és közvetlen környékének lejtméretezése után készítendő dombortérkép, és fénykép felvételek, melyeket magamra vállaltam, de a melyeknek elkészítését a közbe jött téli idő miatt kénytelen vagyok a tavaszi idényre halasztani.
Mérnök barátaim honoráriumot el nem fogadnak, ‒ A fuvar és napszámosokra, czövekekre tett kiadásokat azonban fel fogom annak idejében számítani.
Bartalos Gyula főtisztelendő Szabolcs várának létesítését Szabolcs vezérnek tulajdonítja, de kutatásunk után ezen ügyben tett közleményét nem olvasván, és nem ösmervén azon alaptételeket melyekből ezen következtetés levonja.
A vele töltött élvezetes napok alatt arról győződtem meg, hogy csorbíttatnak tekinthetnénk Anonymus hitelét akkor, ha Szabolcs vára nem Szabolcs vezér alkotásának bizonyulna.
Szabolcsvezérnek honfoglaláskori dicső tetteinek értékét nem szállíthatja len az, ha egy ‒ már készen talált és elfoglalt ‒ várat hadi czéljaira továbbra is jó karban igyekezett fenntartani. Nem von le sem Anonymusnak hiteléből, és nímbuszából az sem, ha a várat Szabolcs vezér szerepeltette először a hagyományban és Anonymus után az írott történelemben.
Az én szerény nézetem az, hogy Szabolcs várát nem Szabolcs vezér, de egy olyan nép emelte, melyet már egy más cultur nép előzött meg.
Ezen feltevés jogosságának igazolására, tisztán az igazság érdekében, és legkevésbbé polemizálási viszketegségből kénytelen vagyok türelmét kérni olyan körülményeknek felsorolására, melyek Szabolcs vára korának megállapítására nézve nem bizonyítékok ugyan, de mindenesetre figyelembe veendők.
Történelmi biztos adatok hiányában, a régészeti adatokat mellőzni nem volna helyes eljárás, vidékünk őstörténelmének megvilágítására.
A népek fejlődése szoros összefüggésben álla talajjal melyen élnek; ez a Nyirre bis áll ennélfogva bocsánatot kérek, ha a Nyírnek geologiáján kezdem.
Szabolcsmegyét nem Szabolcsvármegyének, hanem A Nyír megyének kellene nevezni azon homokos terület mely a környező löszlapályból a Tisza null pontja felett a NyírMadától Bogáth, Lugos, Geszteréd Hadház községek határain átvonuló vizválasztó vonalnak némely pontjain 70 meternyinél magasabbra is emelkedik, hozzávetőleg 6000 négyzet kilometernyi terület; melyből körülbelől 4000 négyzet kilometer a független érzelméert meg csonkított Szabolcsvármegyére jut, a többi rész Szatmár és Biharvármegyének jutott díjjul. A Nyirnek tulnyomó része tehát Szabolcsvármegyére jut, melynek ősmultjáért mint laikus is de különösen érdeklődöm.
Ez a lenézett „Nyír” a melyröl a megboldogult Rudolf trónörökös által kezdeményezett „Monarchia” nevü műben Tovölgyi Titus azon kezdte, de azután azon is végezte, hogy „ott a hol a vírgács terem”, és a melyet a nyiri pajkosokról emlegetnek, a melyek pedig inkább léteznek másutt mint itt , a hol éhen sem 1817ben sem 1863 ban, sem soha éhen senki meg nem halt, mai napig, a hova mikor a dus alföldről mintegy 6000 ember jött ide az éhhaláltól megmenekedni, 1863ban. Ez a világ soha éhen senki meg nem halt. Ezen vidék hol ínség nincs, Chánaán volt azon korszakban, mikor a sarlón kívül más földmívelő eszközt nem ösmertek.
Nálunk a kapáés nem görnyed, míg a Nyír határát átlépve, szánalommal látjuk a verejtéket, melyet a földnek környező agyagos talajban sokszor csak alamizsnát csikarjanak ki.
Én a Nyírt egy zátonyképződésnek tartotm, mely azon hosszu időszak alatt keletkezett, mikor a magyar síkot borító tenger magát a mai Vaskapu helyén létezett ‒ most már csak czukorsüveg alaku kovamagjaival dicsekvő, és a Dunának lefolyását rézsut irányban gátló Gneisz szikla tömegen lassan lassan átnyalta.
A Duna, Tisza és egyébb folyóink nem lehetnek egyebek, mint törpe nyomai azon hatalmas áramoknak, melyek a hazánkat hajdan borító víztömeget levezették.
Ha a Kárpátok déli tőlünk északkeletre fekvő homorú lejtőjéről leözönlő vizek a Nyír vidékén a Vaskapuig akadályba nem ütköztek volna, a legrövidebb utat választva csekély eltéréssel délnek tartottak volna. De nem így történt- Mert míg a Berettyó meg az Ér forrásaitól a Szilágysági hegyeket elhagyva csakhamar keletnek tart, a Kraszna, ‒ keletkezésénél csak néhány kilometernyire a Berettyótól, ‒ elöbb a Szamossal, később a Tiszával egyesülve egy óriási kanyarulatot tesz északra Csap felé és a Nyírt megkerülve nagy sokára fordul Tokaj mellett Tisza Polgárnak délre.
Ez csak ugy történhetett, hogy ott hol jelenleg a „Nyír” áll, egy nagy szikla tömb létezett, mely a Kraszna Szamos és Tisza vízei szabad lefolyásának utját állotta.
Azon a térségen tehát, a hol jelenleg a Nyír létezik, egy örvénynek kellett keletkeznie, hol a víznek lassubb mozgásúvá váltván kellett lenni, mint az áramokban. a nehezebb homok lerakódott, a finomabb agyag részecskék pedig tovább sodortanak.
A víz a magyar síkságról lassankint leapadván, itt egy zátony emelkedett ki mint sziget a környező tengerből. És ezen sziget, a „Nyír”‒Magyarország síkságának legkiemelkedőbb pontja ‒ volt azon hely, hol az ezer és ezer tavak, a vadakkal bővelkedő Nyírerdők, a könnyen művelhető talaj az ősembereknek a legkedvezőbb életfeltételeket nyujtottak.
Hogy ez nem puszta feltevés, bizonyítja azon körülmény, hogy nincsen a Nyírben egyetlen egy tó, vagy most már ‒ miután a nyíri vizek le lettek csapolva ‒ egyetlen egy tófenék sem, melynek közvetlen környékén a fomokfuvásokban obsidián, kova, vagy cseréptöredékeket találni ne lehetne, bizonyítékául annak, hogy az emberek az ős időben éppen olyan jól, vagy talán még jobban találtak magukat itten, mint most, mikor az állam beállott rablónak /fosztogatónak, és neki van 28 millio plussa, nekünk meg aránylagos befizetünk.
Hogy nem csak a kőkorszaki ember, hanem a bronzkorszaki is jól találta magát a Nyírben, csak akkor lenne Nagyságod erről meggyőződve, ha érdemesítene bennünket becses látogatására.
Ezen előzményekből azt vonom le, hogy a „Nyír” ugy a fakampó, mint a gőzeke idejében kedvező feltételeket nyujtott az emberek megélhetésére. Most már rátérek azon körülményekre, melyek
I Szabolcs várának keletkezésére némi igen homályos világosságot vethetnének.
Én a nullához közel álló ember vagyok, szakrégész sem vagyok. Vagy nyolcz évre el voltam riasztva gyüjteményünknek a n. muzeumba való visszatartása miatt az érdeklődéstől. Báró Vécsey József eltávozása óta csak magam küzködöm a régészet érdekében vidékünkön. De merem állítani, hogy bronzgyűjteményünk nem utolsó helyet foglalja el az országban.
Ezen körülménynél fogva én azt hiszem, hogy az ugynevezett bronzkorszakban, ‒ a melyet az én nézetem szerint a Nyírben a többi korszaktól el választani nem lehet itten a megélhetés kedvező feltételei miatt épen olyan tömött volt a lakosság folytonosan, mint ma.
II A rakamazi ősszemétdomb ‒ uriasan terramare melyet az Arch.ért. valamelyik füzetében leírtam, azt bizonyítja, hogy a kora népvándorlás idejében, a kőkorszakban élő emberek rövid idő alatt ugrottak át a bronzkorszakba, és léptek át a vaskorszakba.
Ezeket roppant nehéz volna papíron bebizonyítnai, de ha egyszer azon szerencse érne, hogy becses látogatásával megtisztelne, meggyőződne állításom helyességéről.
II A rakamazi összemétdombból százakra menő különböző díszítésü cseréptöredékeim vannak.
Vannak olyanok, melyek kő, bronz, vagy vaskorszakra, sőt római befolyásra is utalnak. Ezen tárgyak azonban nem az említett korszakoknak megfelelőleg vannak egymás felébe helyezve, hanem rétegezés nélkül vegyülve.
Itt érmet mely ezen telepet datálná nem találtam, hanem a Büd Szt Mihály kötelékéhez tartozó Józsefháza pusztán, és a gávai határban levő Katóhalom tájékán, a rakamazi cseréptöredékekhez nem csak hasonló, de nyilvánvalólag egy ceramicusnak kezétől került töredékekkel együtt Trajantól Nagy Constantinig terjedő időszakból származó érmek is kerültek napfényre. A Rakamazihoz hasonló cseréptöredékeket találtunk, illetőleg találtam Szabolcs várának nem csak környékén, de belterületén, és sánczának legmagasabb pontján is.
Nem tudok ugy rajzolni, hogy a józsefházi, rakamazi Katóhalmi, és Szabolcsvári cseréptöredékeket itt a papíroson egymás mellé állítva bebizonyíthassam, hogy ezen telepek egykoruak. ‒ Ha becses látogatásával meg fogna tisztelni, demonstrálni fogom.
Sok vendégem van. Loptam tőlük azon kis időt, mely ezen régen tartozott soraim meg írására szükséges volt.‒
Holnap vagy holnapután az okoskodások kizárásával meg írom röviden azt, a mit a Szabolcsi vár igen kissé részletes megásatásánál észleltem.
Nyiregyháza 1895 Jan 9én
Kiváló tisztelettel
Dr Jósa András
U.I Érdemes volna az ország kiváló régészének, a mi szerény muzeumunkat megtekinteni!
