Jósa 448.Szabolcsmegyei bronzkardokról. Arch. Értesítő XXVI. 1906. 278-282. képpel Dr. JÓSA ANDRÁS: SZABOLCSMEGYEI BRONZKARDOKRÓL. Múzeumunkban eddig tíz darab szabolcsi bronzkardot őriztünk, melyek közül hét tömör markolatú,háromnak markolata pedig csonttal, vagy fával lehetett borítva. Ezeken kívül van még három tömör markolatú kardunk, melyeknek pengéje azonban nagy részbenhiányzik.Csoportos leletekből származó pengetöredékünk van Berkeszről hét darab, melyek közül kettő borítottmarkulatú kardnak darabja. Kemecséről a Vitéz Lajos-féle nagy leletből is hét; Nagyhalászból kettő; Apagyrólegy. Az ép kardok közül hármat egy rakáson találtak Thuzséron. Mindegyiknek markolatán három kiemelkedőlécz fut körül és mindegyiknek korongja különbözőleg van díszítve, valamint a léczek is. Az 1., 2. számúkorongos fejű; a 3. számú csészés. Salamon Tivadarné sz. gr. Forgách Margit úrnő ajándéka. Nyirvajáról is három kardunk van. Egyik tömör markolatú, szintén három körülfutó léczczel (4. ábra).Kettő borított markolatú (8., 9. ábra).Itten a mult század hatvanas éveinek elején állítólag sok bronzkardot találtak, melyek azonbanelkallódtak. Lehetséges, hogy ezen három kard ugyanazon leletből származik. A 4. számút dr. Saáry Sándor, a 8.és 9. számút Szikszay Pál mostani alispánunktól számos év előtt kaptam.A veresmarti határban, de Döghéhez közel a 6. és 7. sz. kardot egymás mellett találták, a mi aztbizonyítja, hogy a három léczes tömör és a borított markolatú kardok ugyanegy időben készültek és használtattak.Mindkettő Nozdroviczky Kázmér döghei földbirtokos úr ajándéka.Az 5. számú három léczes tömör markolatú kard néhány év előtt Pazonyban találtatott, közel ahhoz,melyről — mint új leletről — alább be akarok számolni. Tömör markolatú kardjainknak pengéje a 10. számúbesztereczinek kivételével liliomlevél alakú. Ennek és a borított markolatúaknak pengéje nádlevél alakú.Legszebb markolatú kardunk a besztereczkéki, a mely a nagy terjedelmű besztereczi földvárnak közelében a keékihatárban találtatott és a mely kard a földvár területén is lakó dr. Horváth József földbirtokos úrnak becsesajándéka.Markolatának fölülete üvegszerűen átlátszó sötét fűzöldszinű, melyen gyönyörűen látszik át a mindkétátellenes oldalon végig futó hat-hat sor finom mæander-féle díszítés. Egy piricsei csoportos leletben is van egyhasonlóan, de durvábban díszített markulatú kard, melynek pengéje kétharmadrészben hiányzik. Egyiktiszaeszlári csoportos leletünkben nagy részben hiányzó pengéjű kardunknak markolatát is három lécz futja körül.Az eddig említett tömör markolatú kardjainknak markolata és pengéje külön volt öntve és egymáshoz aklázva.Talán legérdekesebb azon ép markolatú Kántor-Jánosiban talált kardtöredék, a mely nevezetes leletről az Arch.Ért. 1894. évi folyamának 249. és 355. lapján említést tettem, a mely tárgyak egy kétfüles bronzbográcsbantaláltattak és a mely 24 darab általam megmenthetett tárgynak fényképe «Szabolcsvármegye Monographiájának»1900. évben megjelent 379. lapján látható. A bográcsban talált három bronzrög és a töredékes tárgyak aztbizonyítják, hogy ezek egy itten működő bronzöntőnek elrejtett kincséből származhatnak. Négy magyarországi, két európai ízlésű fülecskével ellátott köpüs balta, a bronzkés, sarló, fűrésztöredékkétségtelenül arról tanúskodnak, hogy a hallstadtinál régibb korból származnak, tehát talán arról is, hogy ezenkultura nem nyugatról származott hozzánk, hanem megfordítva. A két máriapócsi bogrács; a sényői bámulatosanszép situla, a mely ikertestvére azon — a nemzeti múzeumban őrzött — böszörményi bronzfazéknak, a melymellett 1854-ben húsz, — némelyek szerint — 30 kardot; a kurdiakhoz hasonló haránt-bordás vedret, sisakot,bográcsot találtak, a mellett szól, hogy a Nyír is híd volt, a mely az ősidőben a művelt keletet a barbár nyugattalösszekötötte. Az említett 24 tárgy csak egy része azoknak, a melyek a bográcsban találtattak. Jó részétszéthordották, mielőtt nagy fáradtsággal hozzájuk juthattam volna. Ibrányi János úr, a kinek házi kertjében egy ölnyi mélységben a leletre bukkantak, Segesváry ev. ref.helybeli lelkész-esperes úr, a község elöljárói, elég kezességet nyújtanak arra nézve, hogy a tárgyak a bográcsban,tehát nem közelében találtattak, úgy el kell ösmernünk azt is, hogy a bogrács és a benne talált tárgyak egykorúak. Az általam megszerzett 24 tárgy között van egy kardtöredék is, a melynek teljesen ép markolata apengével egy darabban volt öntve. A szokottnál kisebb méretű markolatot a közepén csak egy lécz futja körül.Korongja vagy csészéje nincs, de nem is volt. A más hasonló kardok korongján észlelhető csecsnyújtvány azonbanezen is megvan.Ezek után áttérek a legújabb pazonyi bronzkardnak ösmertetésére. A pazonyi határnak Róna nevezetűdűlőjében, nem messze azon helytől, a honnan a 4. sz. bronzkard is került, Róth Ferencz nyíregyházaiborkereskedő úr szőllőtelepítés alkalmával 75 cm. mélységben a munkások ritka szépségű bronzkardot találtak. Akardnak pengéje liliomlevél alakú. Markolata tömör. Ezt is három lécz futja körül. A felső lécz sűrűn egymásmellé sorakozó függélyes vonalakkal, a közbülső félgombostűfejnyi homorú benyomkodásokkal, az alsó egyenesés félkörű vonalakkal van díszítve.
markolat korongját nem díszítették. Az ebből felnyúló csecsnyújtvány — valószínűleg hibás öntés miatt — akardnak középhosszvonalától kissé oldalt esik. A markolatnak a penge tövét magába foglaló, kiszélesedő ésszokásosan patkóalakúlag kivágott alsó végének díszítése a markolat felé hullámos, nem egészen párhuzamosanfutó vonalakkal díszítették. Ez alatt a penge közelében félkörben futó párhuzamos vonalak felett egyik oldalonkilencz, (?) a másik oldalon pedig a hosszú félkörnek végei felett pedig csak 3—3 félköröcske díszíti. A háromlécz által határolt két mezőt mindkét átellenes oldalon négy-négy körben, a közbülső léczen láthatóbemélyedésekhez teljesen hasonló benyomkodásokkal díszítették. A penge mindkét éléhez közel hárompárhuzamos bemélyített vonal fut végig. A vonalaknak tehát az öntőformában domborúnak kellett lenni. A háromvonal mindenütt a legpontosabban egymástól egyenlő távolságban van; de az együttes három vonal néhol kisséhullámos lévén, egy sajátságos háromrovátos eszközzel volt a formában domborúan előállítva. A kard mellől egynégy kiló súlyú, 21 cm. átmérőjű, egészen kerek, felül sík, de az olvasztás alatt felpattogzó hólyagok nyomátmutató rücskökkel borított bronzpogácsa is került, melynek átellenes alsó része fél méternyi átmérőjű gömbszelvényének felelt meg. Két gömbszelvényalakú igen vastag graphytos agyagból készült olvasztócsészénk van,melyeken itt-ott a bronz most is oda van tapadva, de a melyeknek öble legfeljebb egy nagyobb embermaroknyi.Igen sok bronzpogácsánk nagyobb olvasztóedényre nem vallanak. Ugyanitt találtak egy 230 deka súlyú, 27 cm.hosszú, 16 cm. széles, felül sík, alól domború csillámpalából készült örlőkövet is és sok cserépedényt, vagy taláncsak töredékeket, melyeket azonban a munkások ősi szokás szerint megsemmisítettek. Nyíregyháza, 1906 ápril23. Dr. Jósa András
