A szabolcsmegyei ősrégészeti viszonyokról. Hiányos kézirat (Jósa 011)

Jósa 11. A szabolcsmegyei ősrégészeti viszonyokról (Hiányos kézirat, 5 lap, JAM Adattár) Ha mint a régészet terén mint műkedvelő e helyen, hol kitűnő szakférfiakkal szerencsés vagyok érintkezni szólani merészkedek ne tessék elbizakodottságnak de ügyszeretetnek tekinteni. Czélom kimutatni azt, hogy a szabolcsmegyei régészeti egyletnek itt kiállított tárgyai nem elegendőek híven tükrözni vissza azon ősrégészeti gazdagságát melyet megyénk talaja magában rejt, , s hogy gyűjteményünk mégis szegény nem ősrégészeti szegénységben csak is az érdeklődök csekély számában keresendő Ha be lehetne bizonyítani, hogy az ősemberek a köznézettel ellenkezőleg nem vadászok pásztorok de legelőbb is inkább növényi termékekkel élők voltak, akkor több mint valószínű, hogy kezdetleges műszereikkel inkább a könnyű homokot, mint a kemény agyagos talajú vidékeket mint az többek között a Nyir-vidéke keresték fel művelés és tápszerük megszerzése végett. Ezt pedig két tényből lehet bebizonyítani. Először: a természettudosok megegyeznek abban, hogy az emberek emésztő szervei, azon állatok emésztő szerveihez hasonlítanak, melyek természeti ösztönüknél fogva vegyesen növényi és állati tápszerekkel élnek, sőt ha tekintetbe vesszük azon valóságot miszerint hogy az állatvilágban hozzánk legközelebb álló majmok tisztán növényevők, inkább nélkülözhetjük mi is az állati, mint sem a növényi táplálékot. Nem tudunk reá példát még az emberi agyfejlettség legalantabb fokán álló népeknél sem, hogy azok ha emberi táplálkozásra alkalmas növény élettel rendelkeznek, azt megvetnék és táplálkozásukra fel ne használnák, s ha a sarkvidékek dermesztő hidege eszkimókat, jakutokat, lappokat patagonokat és a többi és az eső nélküli sivatagokban kirgizeket kalmukokat tengődni enged, csakis azt bizonyítja, hogy az ember mint állat kizárólagosan hústáplálék mellett is megélhet ugyan de a nemesebb értelemben vett embernek ottan csak mint vendégnek lehet helye, mert ott köztudomásulag a polgárosultságnak még bölcsőjéhez sem értek. Kizárólagosan növényi táplálékkal egy nép, illetőleg egy felekezet él, az angol uralom alatt élő 200,000,000 kelet indiaiak túlnyomó része - a Budhisták. De mit találuk ezeknél? Találunk szép alakokat és a milliomok között néhány tudományosakat, de az emberi nemes tulajdonságok egyikét, talán a legfőbbet, az erélyt hiába keressük azoknál kik néhány ezer angol nyomasztó igáját lerázni képtelenek. Ezen növényevők azonban az emberi nem jeles tulajdonságait minden esetben sokkal nagyobb mértékben bírják a tisztán húsevőknél Magától értetődik, hogy az említettekkel nem azt akartam bizonyítani, hogy a hol a növényi és így az állati tenyészet kedvező feltételei megvannak magas culturának is kell lenni mert ahhoz egyéb tényezőknek is kell járulni, csupán azt akartam bizonyítani, hogy az ember növénytápszerek nélkül magasabb műveltségre soha nem jutott, és ennélfogva ösztönszerűleg olly vidékeken kellett lakhelyet keresnie, hol eszközeivel növény tápszerekre szert tehetett. Vad gyümölcsöket gyökereket a hol növényzet volt mindenütt találhatott ugyan hol a növényzet két fő feltétele meleg és nedvesség volt, de hogy illy táplálékkal be nem érte bizonyítják a czölöpépítmény leletek, a hol megszenesedett állapotban találni. Ezen táplálékok beszerzésére a földet, valamint ma, művelni kell úgy bizonyosan azon ősidőkben is kellett. Már pedig földművelő eszközökre csak is a bronz tehát előre haladott korszakban, és csakis vágó eszközre a sarlóra találunk; kapát, ásót, gereblyét vagy más földtúró eszközt ha netalán valahol találtak, miről ugyan tudomásom nincsen csak unicumok lehetnek. Olly anyagot használhattak tehát melly azon érczeknek mellyek használatban voltak puhábbak. Mi lehet azon puhább de a főld fellazítására még is alkalmas anyag? Kétség kívül a fa, illy eszközt nem találunk, mert az néhány évtized alatt is elkorhad. Ha tehát a mi több mint valószínű a földművelésre a kevés szilárdsággal bíró fa eszközöket használtak, bizonyosan olly vidékeket kerestek fel lakhelyül, hol a földet1 1 A kézirat itt hiányos, újrakezdődik az 1. oldallal. A természet tudósok megegyeznek abban, hogy az ember emésztési szervei azon állatokéhoz hasonlók, mellyek természeti ösztönüknél fogva vegyesen állati és növényi tápszerekkel élnek. Vannak ugyan népek mellyek vallási nézetek vagy klimatikus viszonyok nyomása alatt kizárólag növnyi vagy csupán állati eledelekkel táplálkoznak, de ezek soha nem is emelkedtek a tökély azon fokára, mellyet a vegyes táplálkozású népeknél találunk. A kizárólagosan növényi táplálékkal élő keletindiai nem bír annyi esélyt kifejteni, hogy néhány ezer angol jármát lerázni képes lenne, daczára annak hogy tökéletes testi kifejlődéssel és élénk szellemi fejlettséggel bír. Az eszkimók, lappok, jakutok és más a magas északon tengődök egyedül állati téplálékkal élve, testileg, szellemileg törpéknek mutatkoznak. Igaz hogy az említett népek életviszonyai között más tényezők is vannak, mellyek a minden irányban való fejlődést akadályozhatják, de igaz más részről az is, hogy úgy délen valamint északon akadnak olly népekre, mellyek az emberi tökélyhez fokozott mértékben közeledtek, de ezek csakis olyanok, mellyek vegyesen táplálkoznak. Mindezekkel csak támogatni akartam azon állítást, hogy az ember természetszerűleg utalva van úgy növényi valamint állati tápszerekre. Ez látszólag nem tartozik ugyan egy ősrégészeti eszmefuttatás keretébe, de mégis némileg szükségesnek tartom azon állítás megczáfolására, melly szerint az ős emberek először pásztorok, , s csak nagy sokára azután lettek volna egyszersmind földművelők is. A hol a növényi élet feltételei megvannak nem késik azt az ember saját hasznára kiaknázni, , s ha Ázsia sivatagjainak minden kulturát nélkülöző nomád népei, földműveléssel nem foglalkoznak, és csakis állattenyésztésből élnek, csakis bő víz illetőleg elegendő eső hiányával magyarázható meg, mert hogy azon népek mennyire képesek a növényéletet méltányolni bizonyítja China hol az Özbégek a Syr Darja folyó vizének ügyes felhasználásával a legsivárabb vidéken Onody Bertalan barátom tanusága szerint Lombardiát túlhaladó kerti gazdálkodást űznek, , s ki ne tudná, hogy a növényzetet előmozdító Nilus adta meg Egyptomnak azon fölényt a szomszéd vidék felett, mellyet törpülve ma is gyakorol. Hol a növénytermelés kedvező feltételei megvannak ott és csak is ott találja meg az ember életfeltételeit olly arányban, hogy mai napon azon fokra lépjen, mellynek első lépcsőjére a polgárosuló népek értek. A mi az embernek szükséges, igyekszik azt felkeresni , s valamint mi igyekszünk tökéletes gazdasági eszközeinkkel földünktől tápszereinket kicsikarni, bizonyára igyekeztek történet előtti őseink is, ha bár tökéletlen eszközökkel is előállítani azt mit a körülmények engedtek. S hogy előállították bizonyítják azon leletek, mellyek az elégett és vízbe sülyedt czölöp építmények helyén a svájczi és más tavakban tétettek, hol megszenesedett állapotban olly gabona nemüek is fordulnak elő, mellyeket ma is csak gondos művelés mellett vagyunk képesek előállítani. Mivel művelték a földet azon kérdés mellyre a felelet éppen azért könnyű, mert földművelési eszközöket olly anyagból melly el korhadásnak alá vetve ne lenne alig találunk, miután pedig a mint említém talált terményekből itélve földművelésnek azon ősidőkben is kellett létezni, nem lehet mást feltételezni, mint azt hogy fa - tehát olly eszközöket használtak, mellyek századok után nyom nélkül elenyésztek. Ha tehát az ősemberek a mondottakból következtetve fából készült gazdasági eszközökre voltak kényszerülve, önként következik, hogy választás esetében inkább homokos talajú könnyen túrható földrészt foglaltak lakhelyül, mint kemény agyagos vidékeket, hol a vas általános használata mellett verítékkel lehet eredményre jutni. Szabolcsvármegyének úgynevezett Nyir-vidéke, a hol lakom és a hol a régészet terén műkedvelősködöm olly hely hol a talaj lazaságánál fogva, a legprimitívebb eszközökkel is lehet boldogulni, dús termése igen ritkán van ugyan, de inség történelmi időben ott soha de soha nem uralkodott. Azt lehetne tehát várni, hogy a Szabolcsmegyei ősrégészeti gyűjteménye dúsgazdag, pedig a gyűjteményünk szerény és szegény. Ez abban leli magyarázatát, hogy az emberek jobban szeretnek a mával és a holnappal foglalkozni, mint a tegnappal. Kevesen vagyunk kik a régészet iránt érdeklődünk.