jogász reformpolitikus
Apja Bónis Sámuel szabolcsi alispán. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd Bécsben folytatta. Jogot ismét Sárospatakon hallgatott. Leánya – Malvin – Korányi Frigyeshez ment feleségül. Ügyvédi tanulmányokat folytaott Abaúj megyében, ahol összeismerkedett Kazinczy Fereccel, aki igen nagy hatással volt rá.
Király Zoltán a Szabolcs-szatmár-beregi Szemlében fogalmazta meg, hogy „Tolcsvai Bónis Sámuel (1810–1879) a 19. századi Szabolcs vármegye politizáló elit-jének azon kevés kiválóságai közé tartozott, akik a lokális keretek közül kitörve, az országos politikában is ismertséget szereztek maguknak.”
Az 1830. évi országgyűlésen jurátus volt. Egy év múlva tette le az ügyvédi vizsgát és még ugyanebben az évben a kolera megfékezésére létrehozott központi bizottságnál helyezkedett el jegyzőként. Ugyanakkor Szabolcs megye tiszteletbeli ügyészévé nevezték ki. A következő évben szolgabíró lett. Az 1839–1804. évi országgyűlésre megyéje követként küldte, ahol csatlakozott az ellenzékhez. Szabolcs megye követe volt 1843–44-ben és 1847–48-ban is. Élénken részt vett a tanácskozásokban és az 1848-as törvények alkotásában.
Bónis életének talán legismertebb mozzanata, amikor 1848 decemberében a korona elszállításával bízták meg, melyet kocsiján átvitt Budáról Pestre 30 gránátos kísérete mellett: ez a kocsi volt az első, mely az akkor elkészült Lánchídon áthajtott. Szabolcsban kormánybiztos volt a hadsereg mellett. Ezután Görgei Artúrhoz küldték, akit Világosig kísért. A fegyverletétel után bujkált, majd elfogták. Halálra ítélték, de kegyelmet kapott. Az olmützi várbörtönben ült, ahonnan 1856 végén szabadult. De csak 1869-ben hagyott föl a politikai karrierrel, amikor kinevezték a semmitőszék bírájává, majd a legfőbb ítélőszék tanácselnökévé.
