apát-plébános, régész, az MTA levelező tagja
Lengyel származású orvos fia. Tanulmányait a kalocsai gimnáziumban kezdte. A papi pálya mellett döntött, a teológiát Pécsett végezte. 1877-ben szentelték pappá. Gödrén segédlelkészkedett, majd három évig káplánként működött, 1881-ban plébánosnak nevezik ki Lengyelre. Innen Závodra, Aparra, majd 1894-ben Szekszárdra került. 1888-tól esperes. Beutazta Európát, Ázsiát és Afrikát. Útleírásai igen népszerűek voltak, a ’Keleti utam emlékei’ két kiadást ért meg.
Lengyeli plébánosként a település határában található őskori település maradványait kezdte el kutatni. Közel tíz éves ásatásainak eredményeit egy kétkötetes munkában tette közzé: Leletek a lengyeli őskori telepről címmel. Lengyel az ő révén lett névadó lelőhelye egy neolit kultúrának. Megírta Tolna vármegye történetét, ahol felvetette egy megyei múzeum alapításának tervét. 1895-ben Tolna Vármegye Törvényhatósági Bizottságának ülésén felajánlotta saját, ötezer darabból álló gyűjteményét a köznek. Gróf Apponyi Sándor támogatásával 1898-ra a megyei múzeum álma megvalósult. A következő esztendőben megnyílt a kiállítás is a gimnázium épületében. Wosinsky elhivatott tevékenysége nyomán 1902-ben megnyílt a neoreneszánsz kultúrpalota, melynek igazgatója Wosinsky lett.
Jósa András értékelte fiatal kortársa tevékenykedését: „A Wosinsky által elvetett mag már nem csak csirázik, de virágzik és előreláthatólag dúsan fog gyümülcsözni is.” ugyanakkor némi irigység vegyült későbbi szavaiba. Ennek oka az volt, hogy míg Nyíregyházán megbukott a kultúrpalota ügye, addig Szekszárdon beköltözhetett a múzeum: „A ’Tolnai-muzeum’-nak (a mai nyelven) közművelődési háznak lelkes kezdeményezője és betetőzője néhai tudós Wosinszky Mór szegszárdi apát plébános, azon kérdésemre, hogy miként sikerült neki ezen nagy kincseket rejtő palotát létesíteni? Tréfásan azt válaszolta, hogy csak a szerénységnek félre tételével. Ha a kultuszminisztériumban az ajtón kilökték, az ablakon mászott vissza. Pontiustól Pilátushoz jártak, nem csak ő, hanem gróf Apponyi Sándor a főispán, az alispán és sok mások.”
