A Jósa család birtokainak egy része a Nagyváradtól északnyugatra fekvő Nagyszántó (ma Romániához tartozik Santăul Mare néven) település határában feküdtek. Ide vonult vissza Jósa András nagyapja, István. Itt is helyezték nyugalomra a közös temetőben 1839-ben.
A 600 holdnyi területet Jósa István fiára, Péterre hagyta, aki 1848-49-ben ugyancsak ide vonult vissza. 1851-ben Fényes Elek a Magyarország geographiai szótárában írja: „Nagy-Szántó, Bihar vármegyében, egészen rónaságon, 523 lakossal, kik kevés görög, s még kevesebb római katholikusokat kivéve, mindnyájan reformátusok, református és görög katholikus pappal, s Józsa Péter urnak egy szeszgyárával. Határa 1842 hold, ... Birtokosok: Józsa Péter, Bige Imre, Márton és Károly, özv. Beliczay Jánosné.”
„Atyámnak nagyszántói birtokán Nagy-Várad közelében szeszfinomitó gyára is volt és miután efféle azon időben a vidéken más nem volt, a váradi arzenál, ahol bombákat, gyutacsokat és rakétákat is gyártottak, tőlünk szerezte be szeszszükségletét, amelynek átvételére egy kapitány szokott kijönni.” ‒ így emlékezett vissza erre az időszakra idős korában Jósa András.
1853-tól Jósa a magyaróvári gazdasági főiskolára járt. „Kitöltvén ott az inasi esztendőket, befogta magát a gazdálkodás becsületes hámistrángjába. Húzta is tisztességgel” ‒ ahogy Jósa Jolán írja. Azaz a nagyszántói birtokra érkezett haza gazdálkodni.
