Barátok, kortársak

A német professzor 1890-ben hozta létre a diftéria és a tetanusz elleni vakcinákat. Ezek a készítmények nem a baktériumok legyengített változatát tartalmazták, hanem természetes anyagokat, úgynevezett antitesteket, amelyek a baktériumok által termelt mérgeket (toxinokat) hatástalanították. Az antitesteket olyan állatok véréből nyerte ki, amelyek szervezetébe korábban kis mennyiségű diftéria- vagy tetanusztoxint juttattak. Von Behring az ilyen vakcinát antitoxinnak nevezte. 1901-ben neki ítélték oda az első élettani és orvostudományi Nobel-díjat. (Száraz Csilla)

Középiskoláit Rozsnyón végezte, majd Egerben bölcseleti és hittudományi tanulmányokat folytatott. 1861-ben pappá szentelték. Hevsre nevezték ki káplánnak, majd Egerben lett hitoktató. Rómában a San Apollinare főiskolán régészetet is tanult. 1879-ben doktorált kánonjogból. Hazatérve az Angolkisasszonyok Egri Intézetében helyezkedett el. Az Egri Főszékesegyház sekrestyeigazgatója, egyúttal 1884-től az egri líceum és az elemi iskola hitoktatója és 1888-tól főszékesegyházi gyóntató. 1905-től az egri főkáptalan hiteleshelyi levéltárának jegyzője. 1909-ben az egész gyűjteményét az Egri Érseki Líceum Múzeumának ajándékozta, ahol 1921-től múzeumőr lett.

A honfoglalás ezredik évfordulóján a kereskedelemügyi miniszter Szabolcs várának kutatásával Jósa Andrást és Bartalos Gyula c. egri kanonokot bízta meg. Munkatársát Jósa András végtelenül becsülte.

Aki nem erre a világra való krisztusi jóságával örök emléket állított önmagának mindenki előtt, aki csak ismerte. Az egri lyceum teremszerű két szobájába, kolostori életbe rejtette nagy tudását és lelkének kincseit. Szobáit régészeti gyűjteménye foglalta le. Kis konyháját a hatalmas falak ajtóközébe rendezte be, senkinek terhére nem esvén. Valahol a magasságban, Isten közelében szerénykedhetik, amilyen szerényen élt nagy lelki magasságban e földi életben is. (Jósa Jolán)

Benczy Gyula zenekarának klarinétosa, majd onnan kiválva önálló bandát szervezett. Az 1900-as években többször is nagy sikerrel szerepelt tárogatósként a különböző Rákóczi-ünnepségeken, mint arról a Nyírvidék híradásaiból tudhatunk.

Néha vacsora közben … állított be Jósa Andráshoz. Hozta hóna alatt a tárogatót. Jósa András mindig az ebédlőasztalnak is használt régi, fedeles billiárd végében ült. Ilyenkor melléje került egy szék, a székre Bakay; onnan fújdogálta tompított hangon a fülébe a kuruckeserveket. Előtte a vinkós pohár, hogy a szusz, amelyik tüdejéből ki nem fogyott, a nyíri kurucok talajában üdüljön. Nevezetes tárogató volt ez. Akkor kerültek magyar földbe a Rákóczi hamvai. Koporsója után a Bakay tárogatója kesergett, ő volt akkor a leghíresebb tárogatósa az országnak. (Jósa Jolán)

1925-ben a Nyírvidék újságírója már nosztalgiával gondol vissza rá:

Bakay tárogatója mellett mulattak a nyíregyháziak (1925. április 19.).

Az erdélyi származású nemesi család sarja 19 évesen, 1873-ban lépett a megye szolgálatába járási írnokként. 1908-ban főszolgabíróként halt meg. Egy időben a római katolikus egyház főgondnoka. Jósa Jolán emlékei szerint

Impozáns jelenség, akit szeret, azért a tűzbe menne, akit nem kedvel, sziporkázó szarkazmusának tüzével intézi el. Jósa Andrást atyjaként szerette.

Több fontos régészeti lelet került az ő figyelmének köszönhetően a múzeumba. Az ő révén került a gyűjteménybe például az anarcsi honfoglalás kori korong vagy a 35 darab bronztárgyból álló késő bronzkori raktárleletet Szabolcsbákáról. Ásatáson is részt vett, így karászon például

Okolicsányi Menyhért barátom vendégszerető családjánál kedvet, erőt gyűjtve, tegnap délelőtt a sírmezőn Márky Elek mecénás, dr. Farkas Balázs orszgy. képviselő, Okolicsányi László, Angyalossy Pál főszolgabíró, Vidovich Antal, Ujhelyi Aladár, Fülöp Jenő és én képeztük a vakondok társaságot vagy nyolc ásóval, lapáttal ellátott markos legénnyel.

– írta Jósa András

A történeti formaelemeket szabadon kezelő későeklektikus építészet egyik jelentékeny képviselője. Mint kőműveslegény kezdte pályáját, majd Berlinben elvégezte a Schinkel-féle Bauakademie-t (1874). Egy olaszországi tanulmányútról hazatérve műegyetemi asszisztens lett (1881). Országos sikert aratott az ezeréves kiállítás történelmi főcsoportjának épülete, melyben a legismertebb magyar műemlékeket kapcsolta össze festői épületcsoportba (ma Mezőgazdasági Múzeum). Számos vidéki középületet, iskolát épített. Az ő tervei alapján épült a később lebontott brassói ref. templom, a segesvári, kolozsvári megyeháza stb. Jellegzetes alkotásai: a budapesti Tőzsdeépület (1902-5); a Nemzeti Bank épülete a Szabadság téren (1902-5); az asszír-szecessziós Anker-udvar a Deák téren (1909-10). [Művészeti Lex. I. 47.] több épületet is tervezett a századfordulón virágkorát élő Nyíregyházának, így 1892-ben az evangélikus elemi iskolát és a megyeházát, 1894-ben a színházat, végül 1895-ben a Korona Szálló épületét.

A képeslapon a Korona Szálló 1900-ban (Jósa András Múzeum Tört.Dok. gyűjtemény 69.96.3.)